Mondj nemet az erőszakra, mondj nemet a megaláztatásra - Interjú az egyetemi visszaélésekről

Ebből kifolyólag a lányoknak, nőknek sokkal kevesebb terük van arra, hogy visszautasítsák a férfiak követeléseit. Gyakran nagy a nyomás rajtuk, hogy olyankor is megpróbáljanak megfelelni az elvárásoknak, ha ez számukra káros vagy kellemetlen.

Nagyjából ezeket a tapasztalatokat osztotta meg velem beszélgetésünk elején Winkler Zsuzsanna, a NANE egyesület önkéntese. Tapasztalatai pedig frissek, az egyesület ugyanis idén nyáron is képviselte magát a Szigeten, ahol a nők elleni erőszak témájára próbálták felhívni a standjukhoz látogató fiatalok figyelmét. Zsuzsanna egyébként két és fél évvel ezelőtt végezte el a NANE egyik önkéntesképzését, azóta segélyvonalas ügyelőként segíti az egyesületet, emellett pedig aktivistaként ismeri az egyesület prevenciós programjait, tevékenységét is.

Az évtizedek vagy akár évszázadok óta berögzült női szerepelvárásoktól indulva aztán rövidesen egy újabb kényes kérdést kezdtünk feszegetni: az egyetemi gólyatáborokban történő visszaélések témáját.

Ha augusztus, akkor gólyatáborok. Az elmúlt években egyre több botrányos gólyatábori történet látott napvilágot, egyrészt a gólyák megalázó feladatairól, másrészt pedig a gólyatáborokban lányokat ért szexuális erőszakról. A megalázó feladatokkal kapcsolatban számomra furcsa kicsit, hogy csak az elmúlt években kezdett felfigyelni rájuk a közvélemény, csak most kezdtek el ezzel a problémával foglalkozni, holott a gólyák megalázása már évtizedekkel ezelőtt is – sajnos – része volt a gólyatáboroknak.

Igen, talán annak tudható be a változás, hogy egyre több külföldi eset is eljut már hozzánk, Nyugaton pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy ne foglalkozzanak ezekkel a problémákkal, és egyre áldozatközpontúbb megoldásokat keresnek. Emellett a NANE Egyesület is már 22 éve működik, és komoly részt vállalt mindig is a felvilágosító-tájékoztató kampányokban. Ezek hatására talán a magyar társadalom is kicsit tudatosabb és érzékenyebb lett. De szerencsére ma már nemcsak a gólyatábori esetekkel foglalkozik a média, hanem beszélünk ugyanígy a tanárok visszaéléseiről vagy a gyerekkori szexuális erőszakról.

A tanárok visszaélése alatt azt érted, amikor egy egyetemi oktató kikezd egyik hallgatójával?

Igen, vannak tanárok, akik úgy gondolják, hogy a tanulóik közül válogatnak maguknak barátnőt. Sokan úgy gondolkoznak, hogy a hallgatók gyakorlatilag már felnőttek, így megvan a lehetőségük nemet mondani, akkor pedig miért ne próbálkoznának be.

Lehetősége van egy hallgatónak nemet mondani, aztán pedig majd véletlenül megbukik az adott tantárgyból félévkor.

Igen, valódi lehetősége nyilván sokkal kevesebb van, és nagyon nehéz helyzetben van, ha valakivel ez történik.

Mit lehet egy ilyen helyzetbe került lánynak tanácsolni?

Az, hogy mire van lehetőség, és milyen kockázatokkal jár a megoldáskeresés, eléggé egyetem- és személyspecifikus. Ha például a NANE segélyvonalát hívná egy ilyen helyzetbe került lány, akkor vele részletesen beszélnénk az esetről, hogy milyen mértékű a zaklatás, hogy van-e az egyetemnek etikai szabályzata, etikai bizottsága ahova lehet fordulni, vagy például, hogy lehet-e fordulni a dékánhoz vagy a rektorhoz. Ha olyan mértékű a zaklatás, akkor átbeszélnénk vele annak a lehetőségét, hogy tegyen feljelentést, vagy forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. De, amint mondtam, nyilván attól is függ, hogy mi történt konkrétan, és hogy az egyetemen milyen lehetőségek vannak.

Visszatérve a gólyatáborokra, a megalázó feladatokra lehet nemet mondani?

A hallgatónak csak rossz lehetőségei vannak, mert rossz és rossz közül választhat. Vagy megteszi a megalázó feladatokat, vagy nem, és akkor ki van téve a közösség megvetésének, hogy ő miért nincs benne a „buliban”. De fontos tudnia, hogy joga van a biztonságához és ahhoz, hogy döntsön róla, hogy milyen feladatban akar részt venni, és miben nem. A szervezők feladata pedig az, hogy biztosítsák a résztvevők testi-lelki biztonságát, tehát ha valakit megalázó helyzetbe hoznak egy táborban, akkor kérhet segítséget egy neki szimpatikus szervezőtől: nekik az a dolguk, hogy segítsenek.

Természetesen az is érthető, ha valaki egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem tud segítséget kérni, de akkor se hibáztassa magát. Ha tud, akkor beszéljen olyanokkal, akik megerősítik, támogatják.

De inkább onnan kellene ezt megközelíteni, hogy ne csináljanak ilyen feladatokat a szervezők, és ők legyenek elég érzékenyek ahhoz, hogy tudják, az ilyen feladatok mennyire sértők és megalázók. Az egyetemeken egyébként is fontos lenne az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása. És amennyiben ez megvalósulna, akkor értelemszerűen nem tartanának olyan gólyatábort, ahol megalázó szexuális jellegű feladatokra kényszerítik a gólyákat.

De nem csak megalázó feladatok vannak, az elmúlt években kiszivárogtak nők elleni konkrét erőszakos cselekmények is. Ebben az esetben megint csak azzal a bizonyos „Nem!”-mel van a probléma, magyarán, hogy ha egy lány/nő nemet mond a szexre, azt a másik fél gyakran nem veszi komolyan.

Igen, még ma is gyakran viccelődnek azzal, hogy ha egy nő nemet mond, az valójában igen jelent. Még mindig él az a sztereotípia a fejekben, hogy nem kell komolyan venni, amit a nők mondanak. Egyébként nem ott kezdődik a szexuális erőszak, amikor megvernek, fojtogatnak, és közben megerőszakolnak, hanem ott, amikor egy lány párja nem fogadja el, hogy a barátnője nem akar szexelni, és folyamatosan mondogatja, és rábeszéli a másikat a szexre, holott a lány egyáltalán nem akarná.

És sajnos ebben a témában vagy akár a megalázó feladatok esetében sem lesz addig változás, amíg azok, akik segíteni tudnának (kortársak, gólyatáborok és egyetemi zaklatás esetén az egyetemen dolgozók) inkább elfordítják a fejüket. Ma még nincsenek jó és jól alkalmazott szabályozások, és nem az áldozatok érdekét nézve működnek az egyetemek vagy akár a hatóságok.