Szia, anyu! Utálom a számokat, pláne egymás mellett, főleg, ha matematikai megoldások miatt sorakoznak. No, mert ugye bankjegyeken még csak elviseljük őket... A 25-ös persze mindig kap valami ünnepélyes mellékzöngét: ha ezt halljuk, biztosak lehetünk abban, hogy ünneplés lesz, vagy emlékezni fogunk valamire.
Atyaúristen! 25 év? Egy negyed évszázad? Akkor találkoztunk először?
Nagyjából így kiáltottunk fel, amikor megláttuk egymást Kárász Zénóval a minap egy televíziós vetélkedő forgatásán, amit ráadásul abban a stúdióban rögzítettek, ahol 25 évvel ezelőtt elkezdtünk egy közös kalandot, a Família Kft. forgatását. Ez tényleg döbbenetes szám, pedig esküszöm, mintha tegnap lett volna. Vagy inkább ma.
Zénó és a csapat már lényegében megkezdte a munkát, amikor pár hónap múlva feltűntem a színen, mint Ádám barátja. Ennyit lehetett rólam tudni. Ja, meg hogy a nagymamám nevel.
Hogy a szüleimmel mi van, az nyolc év alatt sem derült ki valahogy.
Szóval Ádám a sorozatban vízipólós volt, ahogy egyébként Zénó is az életben. A sztori szerint én egy vízipólós haverja voltam. Elárulom, hogy jó ideig azon rettegtem, hogy egy írónak eszébe jut majd egy olyan sztorit kitalálni, hogy külső forgatás lesz az uszodában, és a két jó barát edzés vagy meccs közben jópofáskodik. Kicsit furcsa lett volna, ha azt látja a néző, hogy laza mellúszásban úszom rá a labdára, mint egy ráérős nyugdíjas. Tőlem ugyan senki nem kérdezte meg, tudok-e gyorson úszni, ezért nem is árultam el, hogy egyáltalán nem tudok. Hála Istennek, ez a vízipólós imidzs hamar lekopott rólam, így megúsztam a lebukást, és egy idő után diszkós lettem. Mégiscsak biztonságosabb terep...
Zénóval sokat röhögtünk forgatások közben, azt mondhatom, hogy jó haverok lettünk, bár két tökéletesen más személyiség vagyunk, teljesen eltérő érdeklődési körrel, de talán ettől volt épp szórakoztató. Az külön sikerélmény volt, hogy mikor az életben megláttak bennünket a nézők, örömmel konstatálták, hogy milyen magas vagyok. Szerintem azt hihették, igazából egy törpe vagyok, mivel jórészt Zénóval forgattunk, ő pedig majdnem egy fejjel magasabb nálam, így én mindig kicsinek tűntem mellette.
Szóval olyan öreg urasan kicsit nosztalgiáztunk most, hogy sok év után újra találkoztunk, és közben ott futkározott körülöttünk Zénó 9 éves kisfia is. Megy az idő...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.