Visszatértek az egykori lakók a fukusimai atomkatasztrófa helyszíneire

2011. március 11-én földrengés és cunami sújtotta Japán keleti partvidékét, a Tóhoku régiót. A mérések szerint ez volt a Japánban valaha bekövetkezett legnagyobb földrengés, a cunami pedig 10 méteres hullámokkal végzett hatalmas pusztítást. A földrengés és a cunami romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát is elindították a közeli atomerőműben.

A Fukusima Daiicsi atomerőmű négy reaktorblokkja károsodott, az erőműből nagy mennyiségben jutottak ki radioaktív anyagok. A levegő, a talaj, valamint a talaj- és tengervíz is szennyeződött, a környékbeli lakosságot kitelepítették. A kitelepített lakosok anno még abban a tudatban hagyták el otthonaikat, hogy rövid időn belül visszaköltözhetnek. Ez azonban nem így történt, a települések mára szellemvárossá váltak. Az evakuált lakosok a háziállataikat sorsukra hagyták, gondozás híján sok állat szomjan, illetve éhen halt az evakuációs zónákban, de rengeteg kutya, macska és szarvasmarha is sokáig kóborolt szabadon a térségben.

Bression és Ayesta fotóriporterek a fotósorozattal arra a kérdésre szeretettek volna választ kapni, hogy vajon az egykori lakók gondolnak-e arra, hogy valaha is visszaköltözzenek egykori otthonaikba. A képeket az evakuált, mára már szellemvárossá vált településeken készítették: jártak Futabában, Okumában, Namie-ben, Iitatében, Tomioka Narahában, Odakában és Kavaucsiben is. A képek szereplőit, az egykori lakókat arra kérték, hogy úgy viselkedjenek a helyszíneken, mintha mindennapjaikat még mindig ott töltenék.

A fotóriporterek nem aggódtak a sugárveszély miatt, mivel nem töltöttek egyszerre sok időt a szellemvárosokban, a fotózások csak néhány hétig tartottak.

"Nem vagyunk atomerőmű-ellenesek, csak be szerettük volna mutatni egy ilyen katasztrófa következményeit és azokat a veszélyeket, amikkel mindenkinek számolnia kell" – nyilatkozta Bression.