"Ha közel akarok kerülni önmagamhoz, elég, ha kint a fák között eltölthetek pár órát " - indul a Revolúció Nyul Zsuzsival

Bár az elmúlt években csak ritkán láthattuk a tévé képernyőjén, Nyul Zsuzsit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Korábban több kereskedelmi csatornán futó műsornak volt az arca, egy ideig rádiózott is, majd megszületett kisfia, Ábel, aki most már 9 éves. Fia születése után élete átalakult, karrierjét a média egy olyan irányában folytatta, amit összeegyeztethetőbbnek érzett a családdal. Az elmúlt években online PR- és marketingterületen tevékenykedett, ám azt mondja, a televíziózás igazából sosem tűnt el végleg az életéből.

A Revolúció egy zöld gondolkodást népszerűsítő, öko-bio szórakoztató magazin. Miért pont ezzel a témával szerettél volna foglalkozni?

Mindig is fontos volt, hogy amit csinálok, az ne egy öncélú dolog legyen.

Körülbelül négy évvel ezelőtt kezdtem komolyabban nyitottá válni az öko-bio szemlélet iránt. Aztán rájöttem, hogy mennyi új fogalom kapcsolódik ehhez a témához; körforgásos gazdaság, e-mobilitás, klímavédelmi programok, hogy csak néhányat soroljak. Milyen sokféle gazdasági - és társadalmi vetülete van a zöld gondolkodásnak. Érdekes volt, hogy a munkám is közben úgy alakult, hogy a Zöld Ipar Magazin, környezetvédelmi szaklap csapatával, dolgozom már több mint egy éve.

Zöld témákkal foglalkozó műsorok eddig is voltak már. A Revolóció minben lesz más?

Főleg a hétköznapi életben rejlő környezetvédelmi lehetőségeket szeretnénk bemutatni, olyanokat, amik bárki számára elérhetők. Ha környezettudatosságról beszélünk, nem feltétlenül kell elvont, bonyolult tudományos dolgokra gondolni. A fiam például a minap a kocsiban ülve megkérdezte tőlem, hogy mi az a skandináv fatelep. Elkezdtünk beszélgetni a skandináv országokról, az erdőkről, a fakitermelésről és ekkor közbevágott, hogy "De ugye anya azokból a fákból FSC papír lesz?" Tehát ő egyből arra asszociált, hogy a témának van egy környezetvédelmi szempontja is. Holott egyáltalán nem szoktam ilyenekkel tömni a fejét, csak egyszerűen

Ez nekem egy nagyon jó visszacsatolás volt, ha a gyereknek természetes, akkor tegyük minél több embernek tisztába a zöld személet alapjait.

A fenntarthatóság az elkövetkező években egyre fontosabb szerepet kap majd az életünkben, ez egy folyamat, ami már nagyban zajlik. A műsor abban tud majd segíteni, hogy ezeket a folyamatokat könnyed, emészthető formában eljuthassanak a nézőkhöz is.

A vasárnap elstartoló első adásban milyen témákkal fogtok foglalkozni? Téged is láthatnak majd a nézők?

Minden adásban igyekszünk sokszínűen bemutatni a zöld szemléletbe helyezhető tartalmakat. Az első adásban szó lesz környezetbarát fűtési megoldásról, fenntartható vendéglátásról, újra hasznosított anyagból készült ékszerekről és hulladékgazdálkodásról szóló oktató programról gyerekeknek. Egyébként egy nagyon szuper csapattal dolgozom együtt. Valahogy bevonzom a hasonló gondolkodású embereket, olyanokat, akiknek van valamilyen kötődése a témához. Teljesen természetes volt, legyen szó akár az operatőrről, akár a vágóról vagy szerkesztőről, hogy mindenki zölden gondolkodik és ennek különösen örültem.

Én a műsor kreatív producere vagyok, nem leszek képernyőn, inkább a háttérben maradok.

A képernyő is izgalmas volt, de ebbe az új feladatban most több kihívást találok.

Szerinted a magyar társadalom és a nézők nyitottak erre a témára?

Szerintem egyre nyitottabbak vagyunk, hiszen a mindennapi életünkben, a saját bőrünkön is érezzük a változást. Hogy csak egy példát említsek: a klímaváltozás okozta problémákat igenis érezzük a mindennapi életünkben, vagy akár a mezőgazdaságban. A fenntarthatósági kérdések begyűrűznek a hétköznapjainkba és nem lehet majd figyelmen kívül hagyni. A zöld megoldások és lehetőségek itt vannak az orrunk előtt, meg kell tanulnunk egy teljesen más szemlélettel élni, amiben a környezettudatosság nem egy elvont fogalom, hanem az életvezetésünk, életmódunk szerves része. Ehhez a folyamathoz szeretne hozzáadni ez a műsor.

A hétköznapjaidban is jelen van a zöld gondolkodás?

Természetesen, amit tudok, azt én is megteszek annak érdekében, hogy minél kisebb legyen a családom ökolábnyoma. De egyébként érdekes, hogy valahogy egész életemben ösztönösen vonzódtam a természet közeli helykehez. Gyerekkoromban a szobám egy pici erdőre nézett. Emlékszem, 10 éves lehettem, mikor egy reggel arra ébredtem, hogy kivágják a fákat. Álltam az ablakban és zokogtam. Megszakadt a szívem, ahogy ezek a fák a szemem előtt meghaltak. A mai napig megvan otthon anyuéknál az a doboz, amiben az erdőből gyűjtött emlékeimet őrizgettem, fakérgeket, leveleket, forgácsot. Ha visszagondolok, mindig olyan helyeken éltem és élek most is, ahol valamilyen elérhető közelségben van a természet. A nappalinkból most két akácfára nézek minden reggel. Ez nekem nagyon fontos, valahogy megnyugszom tőle.

. .