Mert bizony rég nem izgultam úgy, mint a vele való találkozás előtt. Ritkán van alkalmam olyan emberrel találkozni, aki tisztán látja, hallja az angyalokat, elhunyt szeretteink lelkeit, sőt, magát, Istent is. Amikor bemutattak bennünket egymásnak, olyan szeretetteljesen mosolygott rám, hogy elszállt az izgalmam. Nyújtottam a kezemet, mire ő megölelt és megpuszilt. Ha új emberrel találkozom, azonnal kialakul bennem egy benyomás, ez teljesen természetes. Lornával kapcsolatban olyan ismerős érzés fogott el, mintha már találkoztunk volna. Végül is találkoztunk, én ugyanis korábban is beszéltem hozzá, legalábbis gondolatban, amikor a könyveit olvastam.
De most ott állt előttem egy tüneményes kis nő, akiből sugárzott a szeretet.
Mielőtt megkezdődött volna az előadása, melyet volt szerencsém moderálni, tudtunk egy picit beszélgetni az öltözőben. Alig vártam, hogy feltehessek neki egy-két olyan kérdést, amit a nagyközönség előtt nem szerettem volna, mert az önző dolog, hisz a válaszok valószínűleg leginkább számomra érdekesek. De mivel nyitott volt a társalgásra, megkérdeztem, ami leginkább nyomta a szívemet.
Lorna, én tudom, és értem, hogy azért születünk meg újra és újra, hogy tanuljunk, fejlődjünk spirituálisan, majd amikor elértük a legmagasabb szellemi szintet, többé nem kell leszületnünk, hanem végleg visszatérhetünk Istenhez, eggyé válva vele. De mondd, szerinted miért kell ennyit szenvednünk, mi értelme ennek az egésznek? Hát nem tudta Isten, hogy a teremtés ennyi fájdalmat szül majd? Talán csak unatkozott, és ezért kezdett bele a teremtésbe?
Tudod, Isten jó kedvében, határtalan szeretettel fogott bele a teremtésbe. Teremtményei mind, egytől-egyig hordozzák Őt magukban. Így rajtuk (és rajtunk) keresztül tapasztal meg mindent, ezzel bővítve a minden tudást tartalmazó „könyvtárát". De azt hiszem, nem gondolt Ő arra, hogy a teremtményeiben, amikor anyagi testet öltenek, az árnyék világ is életre kel, és rajtuk keresztül a sötét oldal is megnyilvánulási lehetőséget kap majd. Mert Ő csak a szeretetet, a könyörületességet ismerte. Éppen ezért Isten is „alkalmazkodik" a változásokhoz, a kialakult helyzethez oly módon, hogy a jövőnk (mind az egyéni, mind pedig az emberiségé) meg van bár írva előre, de nem csupán egyetlen verzió létezik. Nekem megmutatott már több jövő lehetőséget. Volt köztük fájdalmasan szomorú, mert nem tanultuk meg a leckét, és tönkretettük a Földet. De volt olyan is, amelyben az emberiség egy sokkal fejlettebb szellemi szinten, egységben él mind a Földdel, mind pedig a benne lakozó Istennel, és ezért látni fogja az angyalokat is ugyanúgy, ahogyan én magam, most.
Ez azt jelenti, hogy most is látod az őrangyalomat, például?
Igen, látom.
Megkérdezhetem, hogy néz ki?
Persze. Az angyaloknak nincsen neme, de többnyire választanak egyet, amikor megmutatják magukat. A tiéd most nőként jelent meg, és mögötted áll, háromlépésnyire, de valahogy mégis összeér az energiátok. Nagyon magas, vékony, a ruhája pedig hófehér, de ezüstös színekben játszik, csodaszép. Ő soha nem hagy magadra téged, ő fog segíteni, amikor egyszer majd elhagyod ezt a földi életet, és a Mennyországban is veled marad, mert tudja, hogy a lelked, Isten egyik apró, ragyogó szikrája.
Ezután magára hagytuk Lornát, mert mindig imádsággal készül fel az előadásaira. Az előadásról csak annyit mondanék, hogy voltak olyan pillanatok, amikor minimum 500 ember nyúlt a zsebkendője után, köztük én is, a meghatódottságtól. A végén pedig az összes jelenlévőre, egyenként áldást kért. Az emberek pedig türelmesen, csendesen végigvárták, mire sorra kerültek. Semmi tülekedés, semmi botrány, csak harmónia és béke. Feltöltött ez az élmény, mert Lorna számomra hiteles, csodálatos lélek, aki boldogan ad – végtelen szeretetet, bárkinek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.