Eltűnt, elrabolt gyermekek - Megelőzhető, vagy csak a szerencsén múlik?

Elsőként fontos megemlítenünk, hogy a gyermekeltűnések mögött a leggyakrabban szökés áll. Rossz lett a bizonyítványa, elhagyta az uzsonnapénzt, eltört/elrontott valamit otthon... akár ilyen, számunkra banálisnak tűnő problémák is eredményezhetik, hogy a gyermek inkább világgá megy, mint felvállalja a konfliktust a szüleivel. Ők maguktól is haza szoktak menni pár óra múlva. Az otthonról való elszökés hátterében azonban komolyabb okok is állhatnak, mint a családon belüli erőszak, a szülők szenvedélybetegsége, vagy akár a rossz életkörülmények is.

Ezek a gyermekek azonban komoly veszélynek vannak kitéve, hiába önszántukból döntöttek az otthon és a család elhagyása mellett. Egyedül kóborolva, szomorúan, kétségbeesve, elveszetten tökéletes célpontok bármiféle gyermekkel szembeni visszaélésre, prostitúcióra való kényszerítésre, utcai bandába való beléptetésre stb.

Azt gondolod, hogy a te gyermeked nem állna szóba idegennel? És ha egy cuki kutyussal menne oda hozzá, vagy csokit ajánlana, vagy egyszerűen csak azt mondaná, te küldted, hogy vigye őt haza? Igen, mind meg vagyunk győződve arról, hogy eleget mondjuk; „Ne állj szóba, és ne menj el sehová egy idegennel!" Ám érdemes belegondolni; vajon gyermekünk átmenne egy teszten?

A kicsik barátságosak, jóhiszeműek, senkivel kapcsolatban sem feltételezik, hogy rosszat akarna nekik. A mesék ugyan próbálják a gyermekeket felkészíteni - gonosz boszorkányokon keresztül -, hogy létezik rossz is a világban, de ők ezt még nem igazán képesek a való életbe átültetni.

A nagyobb gyermekek esetén már nem a barátságosság ad táptalajt, hanem a hiszékenység. Elhiszik, hogy a másik számítógép mögött valóban egy velük egykorú, kedves, jópofa tini ül, aki, láss csodát, pont azokat a dolgokat szereti, mint ők és döbbenet, de még szép/helyes is. Ráadásul egy határozott felnőttnek sokkal nehezebben mondanak nemet, mint kortársaiknak.

Joey Salads egy jópofa figura, YouTube-csatornájának több mint 1,5 millió feliratkozója van. Csínyeket, átveréseket és társadalmi kísérleteket is csinál az utca emberével, amelyeket természetesen videóra vesz. Van, amelyik egyszerűen csak szórakoztató, más érdekes. Van azonban egy része a „munkásságának", amellyel komoly ügy mellett kampányol. Ez pedig a gyermekek védelme.

Ezzel lehetne jellemezni az ebbe a témakörbe sorolható videóit. Ebben például megkérdezi az anyukákat, hogy a gyermekük vajon elmenne-e vele szó nélkül. Természetesen mind azt a választ adja, hogy nem, idegennel szóba sem állnak a kicsik. Nézd meg, hogy mi lett a kísérlet eredménye.

Joey arra is kíváncsi volt, hogy azok a gyerkőcök, akik a kertben játszanak, elmennének-e vele egy kis kocsikázásra. Döbbenetes a végeredmény!

Ám nem Salads az egyetlen vlogger, aki szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a gyermekeket jóval könnyebb elcsalni, elrabolni, mint hinnénk. Coby Persin is - akinek a fix bázisa 3 milliós a YouTube-csatornáján – sok hasonló témájú videót készített és töltött már fel.

Ebben a neten ismeretlenül keresi meg a lányokat, és titkos – „szülőknek ne szólj" – találkát kér tőlük. Az eredmény hihetetlen; érdemes a szülők és a gyerekek reakcióját is végigkövetni.

A fenti videókban szereplő gyermekek nagyon meggondolatlanok voltak, annak ellenére, hogy a szülők állítják, többször is beszéltek már velük az ilyen és ehhez hasonló helyzetekről. Nem elég csak beszélni, meg is kell velük értetni!

Ezeket tehetjük meg szülőként:

• Teremtsünk gyermekünk számára harmonikus, békés családi légkört – ez nem jövedelemfüggő

• Ne helyezzünk rá indokolatlan mértékű nyomást, stresszt – se a tanulmányi eredmények, se a sportteljesítmények, se semmi más miatt.

• Alakítsunk ki bizalmi kapcsolatot vele – merje elmondani, ha rosszat tett, rossz döntést hozott, hibázott, frusztrálja valami, vagy netán fél valamitől/valakitől.

• Ismerjük meg a barátait, azokat a helyeket, ahová szeret járni.

• Mindig figyeljünk rá – akkor is, ha a játszótéren vagyunk!

• Készítsük fel egy esetleges elrablási, elcsalási kísérletre – kiabáljon, rúgjon, harapjon, tegyen meg mindent, hogy felhívja magára más ember figyelmét. Minél előbb írassuk be önvédelmi vagy küzdősportra, hogy nagyobb esélye legyen védekezni.

• Naponta – akár többször is – mondjuk el neki, hogy idegennel nem szabad szóba állni, sem beülni az autójába... stb. Fontos azonban, hogy a gyerek érezze a mondandónk súlyát; ha csak félig-meddig hallja, elveszti jelentésének fontosságát.

„Ne szállj be idegen autójába, mert én azt mondtam!" - nézzünk erre alternatívákat;

• „Ne szállj be olyan ember mellé az autóba, akit nem ismersz! Ha azt mondja, hogy én küldtem, vagy hogy hazahoz, akkor sem! Ő nem egy kedves ember, el akar vinni téged, és akkor sose láthatsz minket!" – engedjük, hogy visszakérdezzen a gyerek, ismételtessük meg vele, minden nap mondjuk el neki!

• „Ne szállj be olyan ember mellé az autóba, akit nem ismersz! Ha azt mondja, hogy én küldtem, vagy hogy hazahoz, akkor sem! Elrabolhat, bánthat, meg is ölhet téged! Ez egy nagyon komoly dolog!" – a tinédzserekkel már lehetünk nyíltabbak. Persze nem az a cél, hogy utána ne merjen többé kilépni az utcára, de kell, hogy érezze a helyzet súlyát.

Vigyázzunk gyermekeinkre, és járjunk nyitott szemmel az utcán!