Hiába ismertük egymást korábbról, és abszolút kedveltük egymást az első pillanattól, mégsem beszélgettünk mélyebben, soha.
Azt hiszem, fél évvel ezelőtt még sem én, sem Lia nem állt volna készen a műsorban való beszélgetésre. Én azért nem, mert az eltelt idő alatt rengeteget tanultam, így máshogyan tudtam kérdezni őt, nem tolakodva. Lia pedig a felvétel legelején meg is fogalmazta, ő miért nem: tart az ilyen témákat (hit, sors, spiritualitás) feszegető, nyilvános beszélgetésektől. Egyrészt azért, mert tudja, hogy mindenkinek más a hite, máshogy épül fel – aszerint, hogy miket élt meg, mit hoz otthonról, milyen példát látott, vagy milyen megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozott, ami arra sarkallta, hogy elinduljon a spirituális fejlődés útján, és keresni kezdje a válaszokat -, és nem szeretne senkit sem meggyőzni semmiről. Másrészt pedig azért, mert ezt a kérdéskört ugyanolyan intim dolognak érzi, mint a magánéletét, amelyet érthető módon, igyekszik óvni.
Érződött is, hogy mindketten óvatosan, tapogatózva nyitottunk egymás felé. De viszonylag hamar kiderült, hogy tökéletesen értjük egymást, mert egy nyelvet beszélünk. Hasonlóak a fogalmaink, hasonlóak az elképzeléseink Istenről, vagy ha nem is ugyanazok, könnyen befogadtuk a másik gondolatait. Anélkül, hogy erőszakosan rá akartuk volna kényszeríteni a saját vélt igazunkat a másikra. És azt hiszem, itt van a kutya elásva!
Egyes vallási vezetők vagy hittérítők (már a szó is olyan erőszakot sugároz, hogy kiráz tőle a hideg), médiumi vagy egyéb képességekkel megáldott, ezoterikus szakemberek, vagy guruk ott hibázzák el, hogy azt mondják, csak ez az egy út a helyes! Ha nem ezen jársz, ha nem ezt és/vagy engem követsz, ha nem teszed meg pontról pontra, amit mondok, akkor nem fogsz üdvözülni. Ezzel pedig leleplezik önnön kicsinységüket. Hol van ebből a színtiszta Krisztusi Szeretet? Hol van a legfőbb erény, a feltétel nélküli elfogadás? Fenyegetőzéssel, függőségi viszony kialakításával csak olyanok próbálkoznak (megjegyzem, sajnos, sokszor nagy sikerrel!), akik totálisan az egóba vannak vonódva. Akiknek maguknak is szükségük van arra, hogy imádják őket. Valójában azonban nem élnek feddhetetlen életet, mint Jézus Krisztus. Az ilyen vezetők sokszor tobzódnak a földi, fizikai örömökben. Nem lenne ezzel sem semmi baj, ha nem úgy adnák elő magukat, mintha csakis a szellemi fejlődéssel lennének elfoglalva.
A kettő ugyanis nehezen fér meg egymással.
Ha valaki azt mondja neked, hogy ő majd segít eljutnod az üdvözülésig, de csak akkor fog sikerülni, ha az ő általa előírt úton jársz, abban pedig nincsen belső munka, meditáció, befelé figyelés, az több mint gyanús. Az igazi szellemi vezetők tudják, hogy minden léleknek mást kell megtapasztalni földi élete során. Ezért mindenkinek más az útja is, amelyen keresztül eljut (a benne élő és teremtő) Istenhez. A valódi szellemi vezetők hagyják, hogy keresd az utadat, akár több módszert, irányzatot, sőt, vallást is megismerve, kipróbálva, mert tudják, hogy csak így találhatod meg a számodra tökéleteset. Az igazi szellemi vezetők csupán tanácsolnak, ha kérdezel tőlük, de meghagyják a szabadságodat, hogy akár más utat válassz, ha éppen azt szeretnéd megtapasztalni. Nem büntetnek, nem bántanak, mert a feltétel nélküli szeretet és az elfogadás, sugárzó lényük része. Ők tudják, mert értik, és mert érzik, hogy mi mind EGY-ek vagyunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.