Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Árpa Attila

Peller Mariann: Hidd el, az utolsó dolog az lenne, hogy szándékosan megbántsalak, de abból kiindulva, hogy mi az ember benyomása rólad a megjelenések alapján, azt gondoltam, hogy te olyan kőkemény macsó férfiember vagy, aki nem foglalkozik ilyen témákkal, és nem is keresi az útját, vagy nem gondolkodik az Istenhez fűződő viszonyáról.

Árpa Attila: Nem haragszom, ha valaki a bulvárból tájékozódik, akkor ilyen képet kap rólam.

PM: Akkor mi a valóság?

ÁA: Nem gondolom magam alfahímnek vagy macsónak, ezeket leginkább mások mondják rám. Ami pedig a hitemet illeti, már az sem könnyű, és nagyon összetett, amit a családomtól hozok. A nagymamám, aki 96 éves, mélyen vallásos. Ő tényleg 80 éve minden vasárnap ott ül a misén, és mindene a keresztény vallás és a hit. Aztán úgy nőttem fel Németországban, mint római katolikus, így volt lehetőségem betekintést nyerni a folyamatokba is, voltam például ministráns.

PM: Gyerekként te ezt élvezted?

ÁA: Szerintem minden ilyen szertartásnak megvannak az izgalmas részei, amit az ember várhat. Apróságokat, mint például, hogy mikor kapom meg a ministráns ruhámat, vagy hogy mennyire várom már az ostyát, ilyesmiket. De lassan rájöttem, hogy ez nem nekem való. Folyton el is rontottam az énekek szövegét, mert inkább a Depeche Mode szövegeit gyakoroltam a zsoltárok helyett. A szüleim azt mondják magukra, hogy szintén keresztények, de ők sem voltak soha templomba járósak. Ha a nagymamám is az asztalnál ül, akkor természetesen imádkozunk evés előtt az ő kedvéért, máskor nem. Szerencsére hagytak nekem szabadságot a szüleim, hogy eldöntsem, hogy miben higgyek.

PM: És mire jutottál, sikerült eldöntened, hogy miben hiszel?

ÁA: Nem tudom, hogy el lehet-e véglegesen dönteni. Egyrészt ebben a kérdésben talán az ember éppen aktuális állapota, hangulata és életszakasza számít. Másrészt az érettséggel együtt egyfajta filozófiát is össze tud tenni az ember a fejében, ha hitről van szó. Én magamról elég hamar észrevettem, hogy akkor fordulok Istenhez, ha bajban vagyok. Amúgy meg úgy teszek, mintha nem létezne, és ezért biztosan nagyon megharagszik rám – ha létezik!

PM: Amikor hozzáfordulsz segítségért, olyankor elhiszed, hogy segíthet?

ÁA: Nem, még akkor sem. Van, hogy valaki nagyon erősen hisz valakiben vagy valamiben, és kicsit úgy is hathat, mint az orvoslásban a placebo. Ha mondjuk kimegyünk a temetőbe, és a sírnál beszélünk egy elhunyt szerettünkhöz, akkor hiába tudjuk, hogy jó esetben csak egy csontváz van ott a föld alatt, mégis jólesik azt gondolni, elhinni, hogy hallja az illető. Még akkor is, ha tudjuk az eszünkkel, hogy a lélek már ki tudja, hol van éppen, hittől függően... Ha az ember bajban van vagy magányos, akkor jólesik arra gondolni, hogy van valaki vagy valami körülöttem, aki meghallgat, és esetleg akár segíteni is tud. Aztán végül kibújik az emberből a racionalista, aki azt gondolja, hogy ő maga a sorsának kovácsa.

PM: Tehát te még akkor is kétkedsz, amikor segítséget kérsz?

ÁA: Igen, de ez azért van, mert túlkínálat van a hit vagy spiritualitás ágazataiból. Van itt egy Isten vagy nincs? Az az isten a keresztények Istene, vagy más vallások Istene, vagy egy Buddha esetleg? Vagy Isten bennünk van? Most akkor miben higgyek, ki az, aki nekem erőt ad?

PM: Én abban hiszek, hogy mindaz, amit felsoroltál, mind egy és ugyanaz, csak mindenki más úton közelíti meg. Abban hiszel, hogy létezik egyetlen igaz pár akár a te számodra is az életben?

ÁA: Ezt egy elvált férfitől kérdezni elég furcsa! De nyilván hittem benne. Az exfeleségemnél, a lányom anyjánál úgy is gondoltam, hogy ő az. Végül is az együtt töltött 11-12 év nem is annyira kevés, és igen, volt, amikor hittem benne. Ha viszont azt kérdezed, hogy létezik-e az Igazi, a nagy Ő, akor azt mondom, az egy olyan dolog, amit a csodák, a Jóisten, az ezotéria, a reinkarnáció, de az ufók és a vámpírok mellé sorolnék. Tehát lehet, hogy létezik, nincs rá tudományos bizonyíték, hogy nincs, de arra sincs, hogy van...

GYK: Van a védikus horoszkópodban egy Bika Szaturnusz, ami azt jelzi nekem, hogy hozol magaddal az előző életeidből - merthogy nagyon sok előző életünk volt, eszerint a rendszerelmélet szerint - egy emléket, amikor nagyon sokat vesztettél. Ebben tehát benne van egy igen nagy anyagi zuhanásnak az emléke. Ez általában úgy működik az aktuális életünkben, hogy nagyon fontos lesz számunkra, hogy stabilizáljuk az anyagi és családi helyzetünket, és a kapcsolatainkat. És hogy kapaszkodjunk a tradíciókba.

ÁA: Nekem nem fontos az, hogy például milyen drága autóm van. Persze az anyagi stabilitás nyilván fontos, hozzá tesz a lelki nyugalomhoz. Van is egy jó mondás, hogy egy bizonyos összeg fölött, ami évi 70 000 dollár, már mindegy, hogy mennyit keres az ember. Ha valaki e fölött elkezd hajtani a még többért, az már ennek a rabja lesz, már nem lesz boldog.

GYK: A képleted alapján olyan valakinek gondollak, aki időről időre szereti önmagát is legyőzni. Mindig új és új kihívás elé állítod magadat, sőt, kipróbálod, hogy mit tudsz. Sok benned az újító szellem.

ÁA: Ez így van. Most például 46 évesen elkezdek újra amerikaifutballozni, holott a többi játékos 20-25 év körüli. Többek között azért, hogy magamnak bizonyítsak, hogy még képes vagyok rá ebben a korban.

GYK: Sok lényeglátást, nagyon jó szellemi képességeket látok, és nagyon erős, szuggesztív személyiség árad belőled. Komolyan tudsz hatni az emberekre, és azt gondolom, hogy a visszafogottságod ellenére, nagyon intenzív személyiség vagy.

ÁA: Most manipulátornak nevezett? (nevet)

PM: Igen, én pedig itt bólogatok, igazi bábjátékos vagy.