Richard feleségével és gyerekeivel elhagyta hazáját, Angliát és Németországba költözött, hogy ott asztalosként dolgozzon. Ám, hamar rájött, hogy ő inkább művész, mint „munkásember", így a biztos állását feladva rajzolni kezdett. Sajnos ez az elhatározása idővel váláshoz vezetett, exneje pedig fogta a gyerekeket, és visszaköltözött Angliába. Ez a mély krízis a férfit drasztikus döntésre késztette, elindult, hogy megtalálja saját életcélját. Festeni kezdett, és utcazenészként járta Európát. Ezt követően utazgatott az Egyesült Államokban is, majd 1996-ban megtalálta új hazáját, Mexikót. Állítólag az aztékok képesek voltak úszó szigeteket létrehozni, melyet plusz szántóföldként használtak. Ez adta Richard számára az ötletet, hogy ő is építsen egy kis szigetet, méghozzá PET-palackokból és más újrahasznosítható hulladékból.
Az első „zöld" sziget San Pedro Pochutla-ban állt össze.
Az itt lévő Zipolite strand már a 70-es évek óta ismert volt hippi kolóniáiról, a szabad droghasználatáról és nudista mivoltáról, tehát Richard jobb helyet nem is választhatott volna. Elkezdte összegyűjteni az üres műanyag palackokat, melyeket hálókba tett és összekötött. Ez adta a sziget alapját. Sajnos az itt élők nem voltak elragadtatva a vízen úszó szeméthalomtól – ők csupán ennyit láttak belőle –, és rendőrt hívtak. Mivel Richardnak nem volt engedélye a sziget építésére, így el kellett hagynia művét és a kisvárost is. Ennek a történésnek azonban a férfi az életét köszönhette. Távozását követően ugyanis három nappal egy hurrikán végigsöpört a településen, és hatalmas pusztítást végzet, a szigete teljesen megsemmisült.
Richard nem adta fel álmát, és 1998-ban a karibi partvidéken belekezdett a második ökosziget építésébe.
Az üres PET-palackos hálókat bambusz és rétegelt lemezek fogták keretbe, valamint kötelek rögzítették a part közelében. A tetejére homokot és földet halmozott, növényeket ültetett. Idővel a gyökerek masszív szerkezetté változtatták a lebegő szigetet, és annyira megerősítették, hogy az elszánt férfi pálmafákból házat is tudott rá építeni. Ám tanult az előző hibájából, és kért engedélyt az építésre.
A Spirál-sziget 7 év alatt csodálatos kis ökoszisztémává nőtte ki magát. Richárdnak volt saját veteményes kertje, maga ültette virágai, kétszintes háza, komposzt mellékhelyisége, esővízzel működő tusolója. Sikerült egy tökéletes környezetbarát szigetet létrehoznia a semmiből.
A sziget alapját képező műanyag palackokon elkezdtek megtelepedni a korallok, kagylók. A Spirál-sziget egyre népszerűbbé vált a környéken, még az idelátogató turisták is a csodájára jártak. Azonban most is voltak, akiknek nem tetszett. Előzőleg hiába kapott engedélyt az itt lakóktól, azok egy idő után megelégelték az úszó szigetet. Richard elhatározta, hogy lakhelyét elúsztatja. Ám a nyílt vízen egy hurrikán szinte darabokra tépte. Szerencsére a férfi és kutyája épségben túlélték a vihart, de a sok évnyi kemény munkája odaveszett.
Úgy tűnt, hogy Richard és hű társa, Bongo elvesztette mindenét, de ekkor nem várt segítséget kaptak. Oscar Constandse, a helyi ökológiai park vezetője imádta a lebegő környezetbarát sziget ötletét. Felajánlott 20 000 dollárt, hogy Richard újraépíthesse a szigetét, ehhez pedig további felajánlások érkeztek, így hamar már 40 000 dollár állt az „építő" rendelkezésére, hogy belefogjon a harmadig szigetprojektbe. Richard ezúttal Cancun közelében kezdte újjáépíteni álmát.
A Richard által épített harmadik, Joyxee névre keresztelt sziget alapja körülbelül 100 000 PET-palackból áll, és 25 méter átmérőjű.
Az új lebegő sziget három stranddal, egy kényelmes házzal, haszonnövényekkel és napelemekkel tökéletes, élhető otthont biztosít Richard számára. A férfi azonban folyamatosan formálja a szigetét, így ez egy fejlődő műalkotás is egyben.
A mexikói kormány a különleges szigetet ökológiai hajónak nyilvánította, ezért az összes hajózási szabálynak meg kell felelnie – fények, tűzoltó készülék, elsősegélynyújtásra alkalmas készletek... stb.
Richard Sowa megvalósította álmát, és a kudarcok ellenére sikerült elérnie, hogy a környezetbarát szigetét elfogadják és elismerjék az emberek. Bebizonyította, hogy hulladékból is lehet élhető teret alkotni, mely együtt lélegzik a természettel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.