Peller Mariann a család lelkéről

Igazság szerint, ő a család lelke. Ez a szereplő minden családban megtalálható, még abban is, amelyből fizikailag már esetleg hiányzik az illető. Mert a legtöbb családban volt vagy van egy olyan személy, aki be- és elfogadó. Ha kérik, örömmel ad tanácsot, ami többnyire bölcs és igen megfontolandó. Ugyanakkor magától nem erőszakolja rá az ötleteit, kéretlen jótanácsait a családtagokra. Ez a lélek képes láthatatlan szeretet-fonállal összekötni még azokat a rokonokat és családtagokat is, akik maguktól nem állnának szóba egymással.

Megfigyelhető, hogy ez a személy általában már idősebb, legalábbis olyan szülő, akinek felnőtt gyermekei vannak. Nem a látszat kedvéért igyekszik vasárnapi ebédre összehívni a népesebb, tágabb családot, hanem azért, mert szükségét érzi annak, hogy a család egyes lelkei egymás közelében legyenek, és töltődjenek ezáltal. Az is megfigyelhető, hogy a család lelke többnyire nőnemű (persze, léteznek férfiak is ebben a szerepben, csak ez a ritkább). Egy anya vagy nagymama az, aki a nőiség csodálatos tulajdonságainak hála, képes erre a befogadásra, elfogadásra, szeretetteli gondoskodásra. Hallgatásra, ha épp arra van szükség, biztatásra vagy jószándékú feddésre, amikor valamelyik családtag olyan útra lépett, ami a sötétségbe visz.

Bár biztos vagyok benne, hogy ha tehetnék, az életüket is feláldoznák a szeretteikért. Ez az egyik legnagyobb lecke ezeknek a lelkeknek, hogy nem vehetik el gyermekeik karmáját, mert a gyerekek azért jöttek a Földre, hogy tapasztaljanak. Lehet a család lelke védőháló vagy esernyő az élet viharában, egy bizonyos pontig. Azonban egy ponton túl beletörődve kell néznie, hogyan boldogulnak csemetéi. Az ő feladata nem a megváltásuk, hanem az, hogy ott legyen, mint a családi tűzhely melege vagy a pihe-puha dunna, ami betakar, amikor az élet harcaiban megtépázott csemeték hazatérnek, a megnyugvás és pillanatnyi biztonság reményében. Nemes, de cseppet sem könnyű feladat a család lelkének lenni!

Vannak családok, ahol a család lelke sajnos már nincs az élők sorában. Ilyenkor megfigyelhető, hogy a családi összetartás valamennyire szétzilálódik, ezért némi időbe telik, mire újrarendeződik. Bár az általa képviselt és működtetett szeretet-energia, mely minden tagot bekapcsolt a családi szeretet-hálóba, továbbra is megmarad egy darabig, mégis lassan halványulni kezd. Csak akkor erősödik fel pillanatokra, amikor a családtagok felidézik magukban az elhunyt szerettüket, aki betöltötte a család lelkének fontos pozícióját. Aztán előbb-utóbb újra kell teremteni a családi kohéziót. Mert valakinek át kell venni ezt a szerepet. Lehet, hogy egy generáció kimarad, és csak az unokák között születik le a Földre olyan képességekkel bíró lélek, aki magára veheti ezt a szerepet, de biztosan lesz ilyen.
Nézzétek meg ilyen szemmel a saját családotokat. Sejtitek, érzitek már, ki lehet a Ti családotok lelke?