Ezt gondolja Peller Mariann az elférfiasodott nőkről és az elnőiesedett férfiakról

Csakhogy Klárika ennél a látszatnál sokkal erősebb karakterű asszony. Valójában ő az, aki a fizikai lét kérdéseiben igazán jól képes tájékozódni. Ő tudja, mi merre hány méter, ha hivatalos dolgokról, ház körüli teendőkről, sőt műszaki cikkekről vagy akár elromlott kazánról van szó. Tulajdonképpen számos, férfiaknak tulajdonított képességgel, érdeklődési körrel is rendelkezik. Legalább ugyanannyival, mint a nőkre jellemzővel, ami a lelki alkatát illeti. Klári rendkívül erős, tudatos, határozott nő, aki a vállalkozásaikat gond nélkül irányítja. De mindeközben nem hanyagolja el a női kötelességeit sem.

Utazás a Lelked körül című, a LifeTv-n futó műsoromban elmesélte, hogy egyszer egy turnészervező fiatalember, miután megnézte a születési képletét (mert foglalkoztatta az asztrológia), azt mondta neki: „nagyon érdekes vagy, mert olyan, mintha egy gyönyörű női testben egy kőkemény pasi élne." Persze, elütötték egy tréfával ezt a megjegyzést, mégis, a mai napig megmaradt Klári emlékezetében, és ez talán nem véletlen.

Hiszem, hogy minden földi ember lelkében jelen van a női és a férfi oldal, egyszerre, attól függetlenül, hogy milyen fizikai testbe született. Én például sokszor érzem, hogy mikor nyilvánul meg rajtam keresztül a bennem élő férfi oldal. Amikor végre határozottan kiállok magamért, vagy amikor tűpontos logikával képes vagyok egy-egy helyzetet megvizsgálni, adott esetben megoldást találni. Az utóbbi pár év során, miután világra hoztam a két pici fiunkat, felerősödött bennem a teremtőképesség. Ami jellemzően férfi energia: kiáradni a világra, és létrehozni bármit itt, a fizikai síkon. Ráadásul megszerettem a döntéshozatal súlyos mechanizmusát is. Érzésem szerint ez is férfias erőt igényel. Ugyanakkor természetesen erős bennem a női én, a befogadó, elfogadó, tápláló, gondoskodó, szerető energia, minőség is.

A spirituális tanok szerint egy időben, a földi élet kezdetén, a női és férfi minőség egy és ugyanaz volt. Egyazon megnyilvánulási formában volt jelen, egyszerre. Még szavunk is van erre az ősi legendákból, mítoszokból: androgün.

Van, akinek a küllemén is megjelenik a nemi jellegek arányának esetleges eltolódása. De valójában az lenne az áldásos, ha a két nem újra eggyé válhatna, és a lelkek végre valóban megtapasztalhatnák a teljességet.

Egy olyan társra, aki tökéletesen kiegészít bennünket, aki a „másik felünk". Ebben a két szóban minden benne van: az, hogy valójában hasadt állapotunkban vagyunk jelen a Földön. Érezzük, hogy valami hiányzik, valami még kell a teljességhez. Ahhoz, hogy megéljük a teljességet, meg kell találnunk a nekünk való férfit vagy nőt. De amikor megtaláljuk, egy idő után ugyanúgy érezhetjük a hiányt. Hogy miért? Mert másik felünket valójában nem egy másik emberben kellene keresnünk. A lelkünk képes rá, hogy mindkét nemnek megfelelően, teljességben létezzen, csak ez a földi világ, a nemiség kettősségével és ennek korlátaival beszorít bennünket egyetlen nembe. Egyetlen létezési formába. Ezt a nyomást érzi minden lélek legbelül, nem tudatosan, persze.

Arra pedig csak az igazán fejlett lelkek képesek, hogy még ebben a fizikai létben egyesítsék magukban a férfi és a női minőséget, tökéletes egyensúlyba hozzák, és bátor vállalásuk eredményeként megélhessék a teljességet, itt, a Földön. Azonban mi, egyszerű halandók is törekedhetünk erre. Ezért azt gondolom, semmi baj nincs azzal, hogy a nők „férfiasodnak", kiállnak magukért, és egyre határozottabbak. Ahogy azzal sincs baj, hogy a férfiak „elnőiesednek", lágyabbak, érzékenyebbek, „anyámasszony katonái" lesznek. Ez csak az a tendencia, ami közelebb hozhatja az egész emberiséget rég elfeledett eredetijéhez.