Ajándékozzatok megható pillanatot – Apák napi versek magyar kortárs költőktől

Csodásak a közismert költemények is, de mi most szakítunk a hagyományokkal. Két kortárs magyar költő versét hoztuk el, melyekre a Poet.hu oldalon találtunk rá. A szerzők nevére kattintva elolvashatjátok a többi szerzeményüket is. Éljenek az apák, és éljen a magyar művészet!

Szuhanics Albert: Apák napi fohász

Apák napján zöld a mező,
a zöld mezőn fut szerető
gyermeked.

Apák napján végre, végre,
habos felhő írja égre,
szeretlek.

Mert az apák tartást adnak,
biztonságot a fiaknak,
lányoknak.

Erényt, reményt a családnak,
mikor nehéz idők járnak,
apa ad.

Ha átölel erős karja,
válla széles, vidám ajka,
becézget.

Te már érzed, a családban
apád mellett boldogság van,
s megéled.

Édesanyád s édesapád,
ki egyformán vigyáz reád,
oly nagy kincs.

Rajtuk kívül a világon
a boldogság tűnő álom,
s semmid sincs.

Köszöntsük hát édesapánk,
az ég felé szálljon imánk,
szeretünk!

Hogy sokáig velünk maradj,
élj hát még vagy ezer nyarat
mivelünk!

Rajó Anna: Az én Apukám

Az én Apám nem egy magas ember,
Ami naggyá teszi őt, azok a tettek,
Az, hogy éjt nappallá téve dolgozik,
S a vele oly rút világban el nem sodródik.

Az én Apám sohasem kérkedik,
Csak néma mosollyal arcán büszkélkedik.
Ha tehetné, örökké fogná a kezemet,
De sajnos, Apus, ezt nem teheted.

Az én Apukám folyton csak morgolódik,
Miközben a kislánya körötte forgolódik,
Mégis mindig lágy mosollyal arcán tanítgat,
Tévedésimen pedig halkan magyarázva javítgat.

Az én Apukám soha nem lesz tökéletes,
De szeretem, és változtatni rajta fölösleges.
És ezt nem azért mondom, mert én vagyok az ő kis hercegnője,
Hanem azért, mert nekem ő a világ egyetlen nagy hőse.