Amikor egy kisbaba a világra jön, rögtön az anya mellére teszik, és a baba szopizni próbál. Az édesanya és a gyermek között tehát az evéshez kapcsolódik az első, igazán meghitt pillanat. A szülést követően, a kórházban aztán irigykedve lessük azt az anyukát, akinek már megindult a teje, és izgulunk, hogy nekünk vajon lesz-e, ha igen, mikor, mennyi, milyen. Egy anyában többnyire mindig jelen van a folyamatos aggódás, amikor gyermeke étkezése kerül terítékre. A szülő büszkén újságolja, amikor csemetéje méretes adagokat fogyaszt egy-egy etetésnél. Amikor viszont csak kínlódik a baba, és nem akar vagy nem tud enni, borzasztó szorongás keríti hatalmába az édesanyákat.
Mert ugye genetikailag bennünk van, hogy óvjuk, erősítsük, támogassuk utódainkat. Az a gyermek viszont, aki nem eszik, gyenge lesz, beteg, akár éhen is halhat – mondja a belső hangunk.
Az anyákban ez a „nem evéssel” együtt járó frusztráció később is megmarad, amikor már felnőtt fiaikat, lányaikat igyekeznek degeszre tömni egy-egy családi ebéd során. Az anyák gondoskodásukat – többek között – az étellel, az etetéssel fejezik ki. Ezért aztán teljesen érthető, hogy őrlődnek, amikor csemetéjük nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű ételt akar fogyasztani.
Hasonló nehézségekkel küzd az az anyuka is, akinek ötéves gyermeke erősen megválogatja, mit és mennyit eszik. A szülők változatosan táplálkoznak, a kislány mégis keveset eszik és csak néhány fogás kerülhet a tányérjára. Elsősorban az édes ízeket preferálja, a mézes kenyér és a szilvás gombóc a kedvence. A húst, a főtt zöldségeket, a leveseket nem igazán szereti, csak a húslevest. A húsos fogások közül többnyire a bolognai, a hamburger és a virsli jöhet számításba, esetleg a májkrémes kenyér. Az anyuka úgy látja, a kislány a darált húst jobban megeszi, mint a szelet vagy kockázott húst. Valószínűleg azért, mert nem szereti, ha a foga közé szorul a hús. A nagyszülőknél vagy az óvodában jobban eszik, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy a családban a szülőkön kívül szinte mindenki édességgel kényezteti.
Az édesanya eleinte sokat aggódott amiatt, hogy gyermeke keveset eszik, viszont ahogy telik az idő, próbálja tudatosan elengedni ezt a problémát.
Egyrészt tisztában van vele, hogy ezek a „meccsek” neki szólnak, hiszen a gyerekek profi manipulátorok. Másrészt a kislány energikus, életvidám és lehet, hogy valóban kis adagokra van szüksége.
10 alapelv gyerekeknek, amelyek elvezetnek az egészséges életmódhoz
Mi felnőttek tudjuk, hogy miért fontos és miként lehet egészségesen táplálkozni, valamint miért elengedhetetlen szervezetünk optimális működéséhez a rendszeres testmozgás. Egy gyermek számára azonban ez sokkal nehezebben értelmezhető, hiszen az egészség fogalma túl tág, főként a kisebbeknek. Ebben segít ez a 10 szabály.
Van segítség!
Mit tehetünk, hogy gyermekünk egészségesen és változatosan táplálkozzon? A kislány anyukájának és sok más, érintett szülőnek is próbálunk most néhány ötlettel segíteni.
Amikor új ízekkel ismerkedik a gyerek, igyekezzünk többféle textúrában elé rakni az ételt! Legyen kézzel megfogható, pürésített és szilárdabb változat egyaránt! Lehet, hogy nem is az ízzel, hanem csak az állagával van baja a gyerkőcnek.
Érdemes több héten keresztül, 12–15 különböző időpontban megkínálni ugyanazzal az étellel a gyermeket, mert ennyi idő szükséges ahhoz, hogy hozzászokjon egy új ízhez. Amikor a gyerkőc ugyanis azt mondja egy ételre, „nem ízlik”, az azt jelenti, hogy az adott pillanatban éppen nem nyerte el a tetszését.
Ha egy gyerek a főétkezések között teletömi magát édes vagy sós falatokkal, nem lesz éhes, amikor az asztalhoz kellene ülni. Egyrészt csökkentsük a nassolások mértékét, másrészt kínáljuk egészséges alternatívákkal, zöldséggel, gyümölccsel, bizonyos életkor felett pedig magvakkal is gyermekeinket! Ha nincs otthon egészségtelen harapnivaló, talán nagyobb valószínűséggel fanyalodik rá a tápláló falatokra.
Tudom, ez a legborzasztóbb tanács, amit adhatunk, amikor valaki egy problémával küzd, mégis érdemes nagy levegőt vennünk, és egy kicsit távolabbról rátekintenünk egy zavaró jelenségre. Elképzelhető, hogy a gyerek szívesebben megenné, amit a tányérjára rakunk, ha kevesebb figyelem, frusztráció, fenyegetés, könyörgés, alkudozás kísérné az étkezéseket. Négyéves kor körül a gyerekek megtanulják, hogyan válhat az evés hatalmi harccá. Amikor a gyerek látja, hogy az evéssel „zsarolhatja”, irányíthatja a szülőt, örömmel tölti el, hogy ő irányít. Ha ez valóban így van, igyekezzünk szokásainkon változtatni, hiszen nekünk, szülőknek kell megszabnunk a határokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.