Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Nagy Adri

Peller Mariann: Hogy vagytok, mióta megszületett Beni?

Nagy Adri: Nagyon jól! Az elmúlt időszakban már próbálgattam a határaimat, el-elszöktem otthonról pár órára, például vásárolni. És elkezdtem havi 5 alkalommal dolgozni.

P.M.: Tudom rólad, hogy foglalkoztat a spirituális szemlélet... De mesélj egy picit, mennyire változtatott meg az anyaság, és az, hogy itt van egy lélek, akivel talán a legszorosabb kapcsolatod van most?

N.A.: Nagyon sokat változtatott rajtam. Bármit kérdezel Benivel kapcsolatban, bármikor el tudom sírni magam.

P.M.: Mintha érzékenyedtél volna, igaz? De előtte is spirituális szemüvegen át figyelted az életedet?

N.A.: Igen, mindig hittem abban, hogy nincsenek véletlenek. Konkrétan nem is tudom megnevezni, hogy miben hiszek, de azt tudom, hogy valaki vagy valami vezet engem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Tizennyolc éves voltam, amikor elhatároztam, hogy felköltözöm Kecskemétről Budapestre szerencsét próbálni. Közben a hét öt napján volt egy civil munkám, közbeszerzési asszisztensként dolgoztam, hétvégén pedig mentem országszerte fellépni. Hétvégente próbáltam megvalósítani az álmaimat. A szüleim sokáig mondogatták, hogy kislányom, most már hagyd ezt abba, keress magadnak valami rendes munkát, tanulj tovább! De én mindig is azt mondtam, hogy énekelni akarok. Most viszont, hogy látják, megállom a helyem, és el tudom magam tartani, büszkék rám, bár nagyon féltettek ettől az egésztől.

P.M.: Érdekes, hogy a szüleid attitűdje is úgy tűnik, mintha egy akadály lett volna, amit le kellett küzdened. Te nem kaptad tálcán ezt a pályát és a sikereket.

N.A.: Így van. Először 16-17 évesen jártam egy DJ-barátommal szórakozóhelyekre fellépni, ezért ami a bulikat illeti, hamar kiégtem, így például nem is jártam később sem bulizni. De szépen, lassan fejlesztettem magam tovább, és a legviccesebb, hogy az egyik legnagyobb lehetőséget a matek korrepetáló tanáromnak köszönhettem, aki anno az általános iskolában korrepetált engem. Merthogy később olyan pozícióba került, hogy felhívott, és azt mondta: hallottalak énekelni, gyere, és legyél egy whiskymárkának az énekesnője. Így kerültem bele egy promóciós turnéba, szóval ezért fontos a matematika! (nevet) Vannak ilyen pici véletlenek.

P.M.: Ez pici, szerinted?

N.A.: Igen, de most már azt mondom, hogy szerencsés vagyok. Nyilván sokat is tettem érte, és dolgoztam azért, hogy most itt tarthassak.

P.M.: Gyakorlod a hálát is? Azt mondják, az az egyik legmagasabb rezgésszintű energia, és a legjobb, amit tehetsz, ha nap mint nap hálát adsz.

N.A.: Egy ideje abszolút gyakorlom. Minden apró dolgot igyekszem észrevenni, tudatosítani magamban, és azért hálát adni. De olyan is előfordult épp a minap, hogy egy gyengénlátó hölgyet igyekeztem átnavigálni a zebrán, mikor átment az autóm előtt, mert láttam, hogy egy úthiba felé tart éppen. Szeretném, ha jobban figyelnénk egymásra mi, emberek. Ez egyébként régen is jelen volt az életemben, de amióta megszületett a kisfiam, azóta hatványozottan igaz. Az összefogás ereje csodákra képes, és tennünk kell a világért, a többi emberért.

P.M.: Hiszel a sorsszerű találkozásokban?

N.A.: Abszolút! A jelenlegi párom is ilyen az életemben. Mi korábban is ismertük egymást, csak nem vettük egymást észre, mert mindketten párkapcsolatban éltünk. Miután véget ért a kapcsolatom, elmentem egy jósnőhöz, mert nagyon kaotikusnak éreztem az életemet. Egyébként összesen legfeljebb háromszor voltam jósnőnél. Ezúttal azt mondta, hogy azt a férfit, akinek gyereket fogok szülni, már ismerem. Azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy vajon ki lehet az, merre induljak?

P.M.: Eszedbe sem jutott a párod?

N.A.: Nem!

P.M.: Mi volt az a pont, amikor kiderült számotokra, hogy több lesz ez, mint ismeretség?

N.A.: Eljött a 29. születésnapomra, amikor is egy nagy bulit szerveztem magamnak. Délután felköszöntött SMS-ben, majd este megjelent a buliban. Nem is volt meghívva, de beugrott a közös barátainkkal, hogy felköszöntsenek. Egymásra néztünk, és azonnal az suhant át az agyamon, hogy te eddig hol voltál? De mint kiderült, az övén is.

Novák László: Egy érzelmes, érzékeny nő vagy, ez pedig egy udvari lap, ami azt is jelenti, hogy az érzelmek magasabb szintjét képviseled. Jövőcentrikus vagy, ebből viszont csak azért lehet gond, mert az érzelmeket is kivetítheted a jövőbe. Csakhogy nemigen kapsz visszajelzést, és így nem tudod megállapítani, hogy mi lesz.

N.A.: Ez így van, de ezt én a horoszkópomhoz is kötöm, én Bak vagyok.

N.L.: Bizony, a Bak nagyon érzékeny. A következő lap a vakfoltodat mutatja, azt a területet, amire nem látsz rá, és ez már viharosabb, bár ez is egy udvari lap, vagyis ez is fejlettebb lélekre utal. Hozol magaddal bőven tapasztalatot az előző életeidből, sőt, képes vagy arra, hogy ha valamit szellemi szinten szeretnél megoldani, akkor visszamész a múltba, kiveszed azt, amit már megtanultál, és elő tudod venni a jelen problémáinak megoldására. De magad sem tudod, honnan jött a megoldás ötlete, hát innen. Aztán ez a másik lap a rejtekhely névre hallgat, és azt mutatja, hogy előre megérezhetsz dolgokat. Van, hogy ezt nem akarod tudatni velünk, inkább úgy teszel, mintha nem tudnád előre, mi is fog történni.

N.A.: Én ezt többször déjá vu-ként éltem meg, ami elvileg a múlt felbukkanása, igaz?

N.L.: A déjá vu a jövő! Kivetülünk, a jövőben látunk valamit, és amikor eljön az a jövőbeli pillanat, akkor úgy érezzük, ó, én ezt már láttam!

N.A.: Olyan is előfordult, hogy láttam álmomban egy házat, ahogy leégett. Majd egy héttel később mutatták a híradóban, hogy valóban leégett az a ház. Tisztán bennem maradt, ahogy kinézett az épület, és körülötte a fák.