Elektrosokk, lobotómia, pszichosebészet - Így kezelték régen a mentális betegségekben szenvedőket

A mentális betegségek már azelőtt jelen voltak, mielőtt még megszülettek volna a konkrét diagnózisok. Azokat a pszichés zavarokat, amelyeket ma depresszióként, poszttraumás stresszként, vagy bipoláris zavarként ismerünk, korábban olyan megnevezéseket kaptak, mint a hisztéria, az idegsokk, különböző pszichózisok, és bizonyos esetekben démoni megszállottság.

A középkorban a mentális betegekségekben szenvedőket boszorkánynak tekintették, vagy azt hitték, hogy megszállták őket a démonok. Diszkriminálták és a társadalom szélére kényszerítették őket. Sokan egy-egy abnormális kezelést követően bele is haltak a sérüléseikbe. Akiről azt hitték, hogy megszállták őket a gonosz lelkek, azoknak a kezelése szinte felért a fizikai kínzással. Az ördögűzésektől kezdve az ételmegvonáson, valamint a különféle gyógyszerek adagolásán át mindenféle módszereket bevetettek, hogy az emberek megszabaduljanak a betegségektől. Létezett egy közhiedelem, miszerint a mentális betegségben szenvedők vagy "őrültek", vagy "más bolygóról érkező" emberek voltak.

A 16. században a legtöbb orvos két kategóriába sorolta a mentális egészségügyi problémákat: démoni megszállottság vagy testi betegség. Sokszor fizikai betegségek tünetei is megjelentek a mentális betegségben szenvedőknél, és a kezelések emiatt elsősorban a fizikai tünetek megszüntetésére összpontosítottak. Ha például manapság valaki valamilyen traumát nem tud feldolgozni, az kiütközhet például gyomorpanaszok formájában is; ekkor az orvosok ezeket a betegeket ösztönözhetik a gyógyszerek, gyógynövények - kiegészítők használatára és az életmód megváltoztatására is.

Hajdanában azonban, ha a sebészi megközelítés még nem lett volna elég, akkor a lelki nehézségekkel küzdőket a társadalom szélére taszították, vagy teljesen kizárták őket a társadalomból. Ezek az emberek nemegyszer börtönben találták magukat. A társadalmi kirekesztés e formája hozta magával az elmegyógyintézetek létrehozását, ahol kizárólag a pszichés betegségekkel küzdőket kezelték. Ezek a kórházak az elszigeteltség kegyetlen környezetévé váltak.

Az elszigeteltség mellett a 19. és a 20. század új formákat hozott magával a mentális egészséggel kapcsolatos problémák kezelésére, amelyek között a következők szerepeltek: freudi terápiás technikák, például a „beszélő gyógymód", ismertebb nevén pszichoanalízis; az elektrosokk, más néven elektrokonvulzív terápia (ECT), antipszichotikus gyógyszerek és egyéb gyógyszerek alkalmazása, lobotómia és a pszichosebészet egyéb formái.

Dorothea Dix forradalmi vezetője volt a 19. és 20. században indult mentális egészségmozgalomnak. Bár Dix az Egyesült Államokban telepedett le, de bejárta a világot, hogy mindenkihez eljuttassa az üzenetét. Sikerült meggyőznie IX. Piusz pápát, hogy vizsgálja meg azokat az igazságtalan eljárásokat, amelyekkel a mentális betegségben szenvedő embereket kezelték.

A 20. század közepétől a társadalom végre elismerte a mentális betegségek létezését, és az orvosok ettől kezdve már humánusabb módszerekkel kezdték kezelni a betegeket. Ennek ellenére a mentális betegségek gyógyítása terén a társadalom ekkor még gyerekcipőben járt, és hosszú út kellett ahhoz, hogy az emberek egyáltalán említést merjenek tenni erről a bonyolullt problémáról.

Az orvostudomány története máig nem tud kiemelni ki egyetlen, hatékony kezelési formát a mentális betegségben szenvedők számára. A mentális betegségekkel foglalkozó források, tanulmányok mindazonáltal jól szemléltetik, hogyan alakultak át a mentális egészséggel kapcsolatos elképzelések, és az ezzel kapcsolatos megközelítések az elmúlt évszázadok folyamán.