A szokatlan nem egyenlő a rosszal - A fogyatékossággal élő emberek számára szinte minden szakma elérhető kellene, hogy legyen

A fogyatékossággal élő emberek közül sokan érzik azt, hogy hátrányban vannak az "egészségesekkel" szemben, hogy nem egyenlők velük és ez bizony súlyosan deformálja az önbecsülésüket, saját személyiségüket. Ezért is lenne szükség minél több olyan munkahelyre, ahol ők is dolgozhatnak, hiszen nem minden fogyatékos ember munkaképtelen.

Sőt, pont az őket ért sorscsapások miatt jobban megbecsülik a lehetőségeiket, kitartóbbak és lelkiismeretesebbek, mint gondolnánk. Nem csak a segítségre szorulók számára hasznos, ha dolgozhatnak, hanem a kollektívának is jót tesz egy megváltozott munkaképességű munkatárs. Az integrációval ugyanis mindkét fél nyer.

A mozgássérültek vagy beszédfogyatékosok számára ideális lehet minden olyan munka, amit irodában, egy számítógép előtt ülve lehet végezni. Szellemi, kreatív munkákból bőséges a választék, ahol nem jelent hátrány, ha tolószékben ül a dolgozó, vagy éppen dadog, hiszen újságírás közben, vagy honlaptervezés során nem ezekre a készségekre van szükség. A grafikusok, írók és újságírók, valamint a közösségi médiában folyó kampányokat szervező emberek jelentős része ma már otthonról dolgozik, így a munkába járás sem jelenthet problémát.

A némák, siketek, de még a mozgásukban korlátozottak számára sem lehetetlen elhelyezkedni a kereskedelemben. Állapotuk súlyosságától függően dolgozhatnak árufeltöltőként, pénztárosként is. A vendéglátás és turizmus ugyanígy elérhető számukra, hiszen egy értelmi fogyatékos vagy éppen némasággal küzdő pincér is képes felvenni a rendelést, felszolgálni az italt.

A pedagógusi pálya is járható út lehet, talán mindannyian ismerünk is olyan tanárokat, akik gyengénlátók, beszédhibásak vagy épp mozgássérültek voltak. Mégsem akadályozta őket semmi abban, hogy a tudásuk legjavát továbbadják, hogy megszerettessék velünk a tantárgyakat, a tanulást. Egy fogyatékossággal élő dolgozhatna akár nyelvtanárként, dajkaként, egyetemi előadóként, de jelnyelvet is oktathatna társainak vagy az egészségeseknek egyaránt.

A kétkezi munkák közül is válogathatnának, hiszen a siketek, nagyothallók, beszédhibások az érzékszervi rendellenességük ellenére is képesek tökéletesen ellátni a feladataikat. Legyen szó takarításról, villany- vagy vízvezeték-szerelésről, szobafestésről, költöztetésről vagy összeszerelési munkáról, mindben helyt tudnak állni. A fizikai munka mellett azonban a művészet is tárt karokkal fogadja a hátrányos helyzetű alkotókat.

Számtalan esetben láthattuk már az énekes tehetségkutatókban, hogy a vak emberek közt is találunk csodálatos hangú énekeseket, zenészeket, festőművészeket, akik legyőzve korlátaikat kiteljesítették életüket. A fogyatékossággal élők pont a hátrányaik miatt őszinte és ezáltal értékes műveket hoznak létre, legyen szó akár egy könyvről, dalról vagy festményről.

Minden munkahelyen szükség lenne fogyatékossággal élő munkaerőre is, hiszen nem csak azok az emberek nyernek, akiknek sikerül elhelyezkedniük, hanem azok is, akik még nem bíznak magukban eléggé, hogy erre az útra lépjenek. Ha ugyanis egyre több fogyatékossággal élő ember kap lehetőséget az úgymond "normális" szakmákban, akkor talán egy idő után már nem is lesz kérdés, hogy melyik munkákban lenne érdemes elhelyezkedniük, hiszen mindben megtalálhatnák a helyüket.

A cikk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával készült.