Legelőször még 1982-ben hívott össze rendkívüli ülést az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az izraeli agresszió miatt, melynek számtalan palesztin és libanoni gyermekáldozata volt. Azóta pedig minden év június 4-én tartjuk az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapját, amikor fokozottan felhívjuk a figyelmet a mindennemű erőszak, főként a családon belüli erőszak gyermek elszenvedőire.
Elég csupán átpörgetni a napi híreket, és máris látjuk, hogy mennyire hatalmas horderejű a probléma, amellyel szembenézünk. Vegyünk csak néhány kiragadott példát: alig néhány héttel ezelőtt egy apa gyilkolta meg 14 és 16 éves lányait. Tavaly az egész országot megrázta az élelmiszerbolt kasszájának futószalagjára helyezett kisfiú holtteste, akit saját édesanyja gyilkolt meg. De nap mint nap lehet olvasni olyanokat, hogy az egyik szülő brutális módon végezte ki a gyermekeit, vagy szexuálisan bántalmazta őket. Ha pedig még közelebbi példát akarunk mondani, valószínűleg mindenkinek van olyan ismerőse, akit a szülei "nevelési célzattal" rendszeresen vertek, és mindenki ismeri a szülőt mentegető mondást is: "engem is vertek a szüleim, mégis ember lett belőlem" - pedig Magyarországon 2005 óta törvény tilt minden "atyai" vagy "nevelési célzatú" pofont.
Éppen ezek miatt, és ugyanannyira azok miatt az esetek miatt, amelyek sosem látnak napvilágot, fontos, hogy folyamatosan edukáljuk magunkat a témában. Ezen felül pedig az is ugyanolyan fontos, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy ne nőjön tovább az áldozatok száma. Beszéljünk a gyermekek elleni erőszakról a barátainkkal, a kollégáinkkal, a környezetünkben lévő gyermekekkel. Ha pedig látjuk vagy halljuk, hogy egy gyermeknek segítségre van szüksége, ne fordítsuk el a fejünket, és ne intézzük el annyival, hogy "ez a család magánügye", mert lehet, hogy az a gyermek már a holnapot sem éli meg.
Nem szabad csendben maradni, beszélni kell a témáról. A gyermekbántalmazás nem lehet tabutéma, és nem lehet olyan, ami felett inkább szemet hunyunk, és úgy teszünk, mintha nem látnánk.
Hogy megmutassuk, miért is olyan fontos a téma, az UNICEF és a gyermekbantalmazas.hu korábbi kutatásaiból közlünk megdöbbentő és egyszerre elkeserítő eredményeket:
Magyarországon évente körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében.
A gyermekjóléti szolgálatok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma közel 200 ezer.
A becsült adatok szerint Magyarországon 1 felismert gyermekbántalmazási esetre 25 jut.
A magyarok 38 százaléka szerint egy pofontól nem lesz baja a gyereknek.
A világon évente körülbelül egymilliárd gyermeket érint a szexuális, fizikai vagy pszichológiai erőszak, és évente nagyjából 40 ezer gyermek válik emberölés áldozatává.
A pandémia alatt a becslések szerint akár 30 százalékkal is nőhetett a gyermekbántalmazási esetek száma.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.