Egy tipikus Rák: Karinthy Frigyes

"Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek / Próbáltam súgni, szájon és fülön, / Mindnyájatoknak, egyenként, külön. / A titkot, ami úgyis egyremegy / S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. / A titkot, amiért egykor titokban / Világrajöttem vérben és mocsokban, / A szót, a titkot, a piciny csodát, / Hogy megkeressem azt a másikat / S fülébe súgjam: add tovább / Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek."

Karinthy leghíresebb versének kezdősorai akár a Rákok jelmondatai is lehetnének: ennek a jegynek a szülötteit tartják a legsebezhetőbb karaktereknek, akiket egyfajta lelki páncél vesz körül, mely mögé a legkisebb bántás, rossz gesztus hatására is visszavonulnak - akár csiga a házába, és nem egyszer ott maradnak jó sokáig, súlyos esetben akár egy életen át is.

Karinthy Frigyes 1887-ben született Budapesten egy evangélikus hitre tért zsidó családban. Édesanyja hétéves korában meghalt, édesapja ettől kezdve egyedül nevelte a hat gyermekét, így Karinthy visszahúzódó természetében azért ez is közrejátszhatott. Egészen korán, tizenegy évesen kezdett el írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét. 1906-ban lett Az Újság munkatársa, ettől kezdve élete végéig dolgozott újságíróként, több ezer cikk, tárca, publicisztika, kritika, útinapló, karcolat, humoreszk fűződött a nevéhez. Újságírói vonalról ered a legendás barátsága is Kosztolányival: a két, nagyjából egyidős, újságírásból élő, de szépirodalomban alkotó fiatalember hamar közös hangot talált, és életre szóló cimboraságot kötött. Híresek a közös tréfáik és ugratásaik, például Kosztolányi Nyár, nyár, nyár című versében a sorok kezdőbetűit összeolvasva ez jön ki: "Nyald ki a seggem Karinthi". Vagy épp Karinthy bérelt fel autogramkérőket és küldte oda a barátjához, hogy amikor azok már a sokadik cetlit íratták alá, és Kosztolányi rákérdezett, minek ennyi, azt felelje: "Sokat kell gyűjtenem, mert ötven Kosztolányi ér egy Karinthyt."

A Rákokra jellemző az ilyenfajta ragaszkodás, a nagyon szoros barátságok, a "mindent vagy semmit"-kapcsolatok: azon kevesek, akik a körön belülre kerülnek náluk, igazi törődésre és hűségre számíthatnak, akár kihasználni is hagyják magukat általuk - az emberek többsége viszont mindig is a körön kívül lesz számukra. Karinthy humorának jellege is tipikus Rákra utal: az ezen jegybe tartozók ritkán igazán vidám emberek, a humorukat inkább egyfajta védekezésre fejlesztik ki a világgal szemben, elbújnak mögéje. Ugyanakkor szenvedni tudnak attól, ha mások nem látják az ő igazi arcukat: mint Karinthy, aki mindig is sajnálattal vette tudomásul, hogy az Így írtok ti, a Tanár úr kérem és a szatirikus-humoros művei révén ismerik, noha alkotott szép számmal komoly, gyakran filozofikus hangütésű műveket is, a verseiről nem is beszélve.

Szintén tipikus Rák-tulajdonság a család szeretete, nagyra értékelése, a családi otthon fontossága - mint egy kuckóé, ahova vissza lehet húzódni a világ elől. Ezért nagyon sok mindent képes feláldozni egy Rák, amely a hozzá közel állóktól amúgy is sokat eltűrő típus. Karinthy családi élete is erre rímel: rövid életű első házassága után a második feleségét, Böhm Arankát 1920-ban vette el (tőle született Karinthy "Cini" Ferenc, a későbbi író), és élete végéig kitartott mellette, noha a felesége köztudottan hűtlen természetű volt, nem egyszer nyilvánosan is megalázta Karinthyt. Ő azonban inkább a műveibe fojtotta a bánatát: számos írása foglalkozik a női-férfi kapcsolatok kibékíthetetlen ellentmondásaival, de a keserű tapasztalatok ellenére mindig megmaradt bennük a női nem hódolójának.

Karinthyt 1936-ban agydaganattal operálták meg: az eközben szerzett élményeit, tapasztalatait írta meg az Utazás a koponyám körül című regényében, szinte tudományos részletességgel - mely típusú érdeklődés szintén jellemző a Rákokra. A műtétje sikeres volt, de nem élt már sokáig utána: 1938-ban hunyt el agyvérzés következtében.