Vajna Tímea: "Szeretném, ha elfogadnának"

Egy interjúban azt mondtad: "Engem annyira gyűlölnek Magyarországon." Szíven ütött a mondat.

Most már annyira nem foglalkozom ezzel, de először nagyon rossz érzés volt, hogy ha bementem valahová, beszólogattak nekem. Nem szeretném pontosan idézni, miket mondtak. Maradjunk annyiban, hogy durvaságokat.

Mit reagáltál, ha ilyesmi történt?

Volt, hogy odamentem és megkérdeztem: "Bocsánat, jól hallottam?" Mire persze zavartan makogtak. Tudod, Amerikában annyira más! Ott hagyják az embert élni. Egyébként azt gondolom, hogy igazán csak az képes megérteni a kapcsolatunkat, aki átélt már hasonló helyzetet, mint én. Aki benne volt egy bántalmazó kapcsolatban, és pontosan tudja, hogy ezek után egy nőnek szeretetre és biztonságra van szüksége.

Próbáltam elképzelni az utadat, ami a jelenig vezetett. Egy csinos kislányt, aki mérnök szülei mellett, jó körülmények között cseperedett Miskolcon. És aki nyilván egész másfajta terveket szőtt, mint amiket aztán az élet hozott.

Kamaszkoromban leginkább a szerelemről álmodoztam, meg arról, hogy minél jobban teljesítsek a suliban! Szerettem volna anyáéktól távolabb kerülni, mert elég szigorúan fogtak. A tanulás volt nekik a legfontosabb. Nem nagyon engedtek bulizni. Mindig szerettem volna feljönni Pestre. Emlékszem, a nagymamám mindig azt mondta: "Nem mész te sehova!" Amikor egyetem után nagy levegőt vettem és felköltöztem az első albérletembe, megérkeztem az Aquincumhoz, és csak álltam a cuccaimmal. Azt sem tudtam, melyik bérházba kell mennem. Képzelheted! Egyáltalán nem ismertem ki magam.

Végzett közgazdászként el sem tudtad képzelni az életedet a szülővárosodban?

Nem igazán.

Te választottad azt a szakmát, vagy inkább a szüleid súgták?

Inkább apuék elvárása volt. A húgom is ezért jelentkezett a műszaki egyetemre, pedig a szépségápolás és a divat mind a kettőnket jobban érdekelt, ahogy minden nőt.

Na, végül is megtaláltad az albérletet! Azt mondtad, hogy szerelemről álmodoztál...

Azt reméltem, hogy jobb pasik vannak itt Pesten, mint Miskolcon.

Hogy indult itt az élet?

Az első munkahelyemen amerikai website-oknak kellett eladnom és vennem hirdetési felületeket. Aztán a Sanomában dolgoztam, ahol tévékkel, rádiókkal csináltam barterszerződéseket, print és online hirdetésekkel foglalkoztam és kontrolling riportokat készítettem. Utána elmentem egy taxis céghez, aztán jött a Damu-történet, és onnan elküldtek. Nem tudtam tovább bejárni dolgozni, és azt mondták, inkább hagyjuk...

Ez már azután történt, hogy a szépségkirálynő-választáson az első 24-be bekerültél. Hiszen akkor ismerkedtetek meg. És annak révén lettél ismert is.

Én nem akartam bulvárban szerepelni és ismertté válni. De Roland cipelni akart magával mindenhová.

Épp ő volt, akiről azt hitted - teljesül az álom.

Ő volt az első, akivel hosszú távon együtt laktam.

A szüleid harmonikus házasságban élnek, és együtt vannak ma is.

Igen, és olyan furcsa, hogy anyukámnak apa volt az első és egyetlen férfi az életében.

Tehát volt egy határozott és szép családképed. Nem is volt olyan tapasztalatod, hogy egy nő ennyire pórul járhat?

Nem!

Úgy fogalmaztál egyszer, hogy benyomásod szerint azok a nők maradnak bántalmazó kapcsolatban, akiknek problémájuk van az önértékelésükkel.

Én a mai napig nagyon gátlásos vagyok. Sokszor nem is merem kihúzni magam és zavar, hogy észrevesznek.

Márpedig észrevesznek... Hiszen a történet óta majd’ mindenki tudja, ki vagy.

Épp egy ilyen szörnyűség révén! Viszont annak örülök, hogy a hatásomra sok nő lépett. Volt, hogy odajött hozzám valaki egy rendezvényen és elmondta: képzeljem el, 30 év után feljelentette a férjét és otthagyta. Sok nőnek igyekeztem segíteni telefonon is, hogy merjen kilépni!

Veled mi történt közvetlenül utána?

Sokáig jártam pszichológushoz, gyógyszereket is szedtem. Teljesen megborultam. Az volt bennem: ezután hogy lesz férfi, aki hozzám érhet és fordítva? Visszamentem Miskolcra, anyámékhoz...

Pedig gondolom, megmentők akadtak volna, nem?

Nem tudom... Vagy csak nem vettem észre.

Aztán megismerted Andyt. Azt mondtad, kevesen értik meg ezt a kapcsolatot. Hát segíts!

Nyár végén ismertem meg. Meghívott az éttermébe és beszélgettünk. Utána vacsorázni szeretett volna velem, de én elzárkóztam tőle. Eszembe sem jutott, hogy valami lehetne köztünk. De jólesett, hogy van egy ember, akinek fontos vagyok és odafigyel rám.

Ő lett a támaszod.

Igen. De közben sokszor mondtam neki, hogy ez nem fog menni, nem lesz jó így, és tartottunk is egy nagyobb szünetet. És akkor jött egy nagyon érdekes pillanat. Amikor felhívott - sírtam, zokogtam. Rádöbbentem, hogy mégiscsak érzek valamit! Kiderült számomra, hogy kötődöm hozzá, és hogy igenis meg lehet szeretni valakit így.

A távolság tükröt tartott.

Rossz érzés volt, hogy nem beszéltünk, tudtam, hogy szenved, hogy neki és nekem sem jó. Pedig sokáig azt hittem, hogy egyáltalán nem vesz komolyan. Nem hittem volna, hogy épp engem akarna feleségül venni. Én soha nem kértem és követelőztem, csak adtam. Egy ideig bizonytalankodtam, de aztán igent mondtam. Egyébként, ha körülnézek, azt látom, hogy nagyon nehéz normális pasit találni. Olyat, akinek van jövőképe, aki normálisan foglalkozik egy nővel, tiszteli és szereti.

És nem érzed magad kiszolgáltatottnak mellette?

Talán. Ezért szerettem volna nyitni egy magánóvodát. De véleménye szerint akkor nem tudnánk mindig együtt lenni és utazni, mert az a munka túlságosan idekötne. Neki fontosabb, hogy megszínesítsem a mindennapjait és vele legyek. Meg hát már annyi élmény köt egymáshoz minket! Igazi társ, aki mindenben benne van.

Márpedig sokan feltételeznek ezt-azt.

A legnehezebb Andy környezetének megfelelni. Ettől féltem a legjobban a házasság előtt, és ezért is tétováztam. Annyira sok a rosszindulatú ember, aki a szemembe mosolyog, de a hátam mögött megpróbál besározni. Nem is értem! Miért éri meg ez bárkinek? Nem lett könnyebb azzal sem, hogy a felesége lettem. Irigyelnek? De miért? Csinálja végig bárki azt, amit én. Nehéz elviselni, ha hátba szúrnak.

Dühöt érzel vagy szomorúságot?

Dühös vagyok és nem értem. Nincs más megoldás, minthogy megpróbálok nem foglalkozni ilyesmikkel. A mi kapcsolatunk nem szokványos. Mások kávézni mennek vagy moziba, én pedig érte aggódom. Andy a társam, és én is az vagyok neki. Toleráns vagyok és megbízható, mindig számíthat rám. Szívesen vagyok mellette és gondoskodom róla. Nem jelent terhet. Nekem is biztos jólesik majd, ha idősebb koromban ott lesz valaki mellettem és szeret.

Te miket tervezel? Ki legyen Vajna Tímea? Ha gonoszkodnék, a külvilág egyelőre feleségként határoz meg.

Igen, még csak azt gondolják rólam, hogy "valakinek a valakije" vagyok. Szeretném, hogy az emberek ne mindig Andyhez kössenek, hanem saját magam csináljak valami jót. Igyekszem jótékonykodni, szeretek segíteni másoknak. De persze mást is szeretnék. El tudnám képzelni, hogy indítok egy női blogot, amilyen Amerikában Lauren Conradnak van. Fantasztikus csaj, egy ikon, világszerte imádják. Szép, letisztult, finom nő. Szeretnék létrehozni valami önálló dolgot, hogy elfogadjanak az emberek, és jól érezzem magam. Hogy itt vagy Amerikában - azt még nem tudom.

Jó, ha már van egy víziód! Mondd, ha lenne egy varázspálcám - mit kérnél tőlem?

Tudod, mit szeretnék? Sokszor mondom. Andyt fiatalon! Bár szerinte akkor biztosan nem lettünk volna együtt, mert nagyon szeleburdi fiú volt és mindig csajozott. De mégis kíváncsi lennék, hogy milyen lehetett...