Először örültem neki, messziről szimpatikus volt, tetszett. Először akkor tudtunk beszélgetni, amikor a szertartás után a lagzi helyszínére tartottunk. Akkor ott, a kocsiban megállapítottuk, hogy egyikünk sem normális. Nevettünk egy jót, aztán minden másról is beszélgetni kezdtünk: kinek mi a hobbija, ki mivel foglalkozik...
A szertartás alkalmával elérkezett a pillanat, amikor az anyakönyvvezető azt mondta, csókolják meg egymást. Akkor ott nagyon féltem, és a fülébe súgva meg is kérdeztem tőle, hogy meg fog-e csókolni. De természetesen azt válaszolta, hogy igen. Megcsókolt, és az nagyon furcsa érzés volt. Ezután elmentünk a nászútra, ott négy napot voltunk együtt, próbáltuk megismerni egymást, beültünk bárokba beszélgetni. A stáb végig forgatott, mindvégig velünk voltak.
Szerintem nagyjából 93 százaléka az ott történteknek nem volt látható a műsorban. Az együtt töltött összesen harmincegynéhány napból nagyjából három-négy nap eseményeit láthatták a nézők a képernyőkön.
Öt-hat órán keresztül beszélgettünk. Rengeteg kérdésünk volt egymáshoz, nyitottak voltunk egymás felé, próbáltuk megismerni a másikat. Szex nem volt. A nászéjszakán erről még nem esett szó. De végül később sem lett közöttünk semmiféle testi intimitás – ő a nászúton próbálkozott, de végül én nemet mondtam neki. Ezt nem szándékosan csináltam, nem akartam én őt ezzel megbántani, egész egyszerűen nem akartam neki odaadni magam úgy, hogy én még nem éreztem azt, hogy összetartozunk. Nem akartam együtt lenni egy vadidegennel, akiről csak annyit tudok, hogy van annyira őrült, hogy belemegy egy ilyen dologba.
Hogyne! Melyik férfi ne sérelmezné ezt! Megsértődött, ez után kevésbé volt kedves hozzám, kevésbé volt figyelmes. Nem volt olyan udvarlás, érdeklődés. Ez előbb-utóbb akkora fesztültséget generált közöttünk, hogy végül válás lett a vége.
Olyan nem volt, hogy feketén-fehéren megmondták volna, hogy ezt vagy azt tegyük, de azért elláttak olyan tanácsokkal, amelyeket ugyan vagy megfogadott az ember vagy nem, de mindenképpen befolyásoltak bennünket az egyes döntéseinkben.
Az elején jó dolognak tartottam, én tényleg egy kapcsolatra vágytam, és elhittem, hogy talán így sikerülhet. De aztán kicsit megsérültem, mert úgy éreztem, hogy a valódi személyiségemet nem tudom megmutatni a világnak, nem tudom megmutatni, hogy valójában milyen vagyok. A válást nem vettem annyira zokon... Ami igazán fáj, hogy olyan karakternek állítottak be, amilyen 1 százalékban vagyok, azt is a rosszabb napjaimon. Az énem 99 százalékát, amilyen igazából vagyok, azt ez a műsor nem mutatta meg. Ez rosszulesett.
Valószínűleg belevágnék. Nem szoktam egy kudarc után feladni a dolgokat, mindig megnézem, hogy mit tanulhatok a kudarcból, és igyekszem utána korrigálni. Rengeteget tanultam ebből a műsorból, egészen más lelkülettel fogok nekilátni egy következő párkapcsolatnak. A műsor végén egyetlen pár volt, akik azt mondták, hogy együtt maradnak, de azóta kiderült, hogy ők is elválnak. Mi ugyan elváltunk, de egész jó barátságot ápolunk a műsor óta.
A teljes interjút ITT nézheted meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.