Szerintem a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban szerepeltem utoljára, közel két és fél évvel ezelőtt, amit Dél-Afrikában forgattunk. Akkor természetesen szereplője voltam a műsornak.
A műsorvezetői posztra való felkérés váratlanul ért. Szeretem a kihívásokat, és kedvem támadt kipróbálni magam egy új szerepben. A végső áment akkor mondtam ki, amikor megtudtam, hogy szívbéli második otthonomban, Balin lesz a forgatás.
Maximalista ember vagyok, így mindegy, miről van szó, igyekszem a lehető legjobban teljesíteni a rám bízott feladatot. Már a műsort megelőzően rendszeresen beszédtechnika-tanárhoz jártam, és egy úgynevezett dsmile tréningen is részt vettem.
Nem dédelgettem tévés álmokat, mindezt pusztán azért tettem, mert úgy voltam vele, hogy ha ki tudom tisztítani a beszédemet, akkor miért ne tenném?! Elsősorban magam miatt, másrészt pedig azért, mert ha egy nap lesz majd gyermekem, szeretnék helyes kiejtéssel kommunikálni vele.
Tudom, hogy mindenki elfogadott így, sőt sokan meg is szerettek – különösen a férfiak találták szexisnek az 's' és 'sz' hangzóimat –, de én akkor is változtatni szerettem volna. Az Exek az édenben műsorvezetői posztjára való felkérés még egy plusz löketet adott ennek, a tréneremmel célirányosan, napi szinten kezdtük el a gyakorlást. Sok időnk nem volt a felkészülésre, mindössze másfél hónapot tudtunk gyakorolni. Azt viszont olyan lelkesen tettem, hogy egy nap sem maradt ki. A mindennapjaim részévé váltak a rögzítősorok és egyéb beszédtechnikai szövegek. Ha éjfélkor értem haza, akkor is nekiálltam megcsinálni. Nem volt elég, hogy új szerepben próbálom ki magam, plusz nyomást jelentett számomra, hogy minél szebben artikuláljak bizonyos betűket. Beszédtechnika-tanáromnak, Baracsy Gabinak hatalmas szerepe volt abban, hogy legyőzve a drukkomat a forgatás alatt végig magabiztosan tudtam a kamerák előtt állni. Nagyon hálás vagyok neki. Ezenkívül még arra törekedtem leginkább, hogy elfogulatlan maradjak a játékosokkal szemben.
Celebként szerepeltem jó néhány tévéműsorban, de a valóságshow-k világával sosem tudtam igazán azonosulni, így játékosként biztosan nem leszek látható egyben sem. Anno (2003 körül) a Big Brother 2-be beköltöztettek húsvéti Playboy-nyusziként. Az ott eltöltött egy hét nekem bőven elég volt, azt beosztom erre az életemre. Közszereplőként is köztudott rólam, hogy én a magánéletemet szeretem megtartani magamnak.
Azok, akikkel hosszabb időt töltöttem párkapcsolatban, ismernek annyira, hogy tudják, milyen vagyok, amikor szerelmes leszek, így eszük ágában sem lenne megjelenni a színen. Semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Ha véletlenül ez mégsem lenne egyértelmű a számukra, akkor ezt egyértelműen közölném velük.
Nincs. Nem véletlenül az exeim.
A múltam részét képzik, hálás vagyok mindazért, amit kaptam tőlük, vagy tanultam általuk. A szép emlékeket őrzöm a szívemben, a rosszakból levonom a konzekvenciákat, és tapasztalatként tekintek rájuk. Jó viszonyt ápolok a volt párjaimmal, de semmi keresnivalójuk a jövőmben.
Kos vagyok, a haladás jegyében születtem, és egy igazi Kos sosem nézeget visszafelé, megy szépen előre. Néha ugyan fejjel a falnak, de azt gondolom, ez a tulajdonságunk idővel – ahogy bölcsebbé válunk – finomul.
Nagyon vegyes a brigád. Régen megtanultam már, hogy nem szabad ítélkezni senki felett, hiszen nem ismerjük a múltját, sem az élete történetét. Ezáltal nem tudhatjuk, hogy mi vezérelte a cselekedetei végrehajtásakor. Ennek a mentalitásnak köszönhetően mindenkiben megláttam a szerethető embert. Néhányukat meg is kedveltem. A médiát s annak működését is volt szerencsém megismerni az elmúlt több mint két évtized alatt, így azt is tudom, hogy amit egy-egy szereplőből a tévé megmutat, az csak kicsinyke szelete a valóságnak.
Őszinte leszek, ha magamról is csak az alapján kellene véleményt formálnom, amit a tévében láttam vagy az újságban olvastam... még az is lehet, hogy szóba sem állnék magammal...
Ezt igen sokáig tartana elmesélni, de a lényeg, hogy az egész a fulladástól való félelmemmel kezdődött. Ezt szerettem volna legyőzni. Kiválasztottam azt a sportot, ahol a legnagyobb esélyem volt ezzel szembenézni. Az első szörfórámra Balin került sor. Csodálatos élmény volt! Annak ellenére, hogy tojógalamb pózban siklottam bokáig érő hullámokon, rögtön tudtam, hogy egy új szakasz kezdődik az életemben. És így is lett. Hosszú út volt, rengeteg kitartást és alázatot igényelt, hogy eljussak oda, ahol most tartok: a világ legjobb (és néha legveszélyesebb) hullámain szörfözöm, melyek sokszor kétszer-háromszor akkorák, mint én magam. Szembenéztem a legnagyobb és egyetlen fentebb említett félelmemmel is, és leküzdöttem.
Háromszor volt fulladásos élményem.
Rengeteget tanultam az óceántól és a hullámoktól. Még jobb emberré váltam. A természetközeli egyszerű élet, amelyben szörfösként van részem, hozzásegített ahhoz, hogy teljes harmóniába kerüljek nemcsak a környezetemmel, hanem önmagammal is. Csodálatos életforma ez, és ha jobban belegondolsz, akkor milyen érdekes, hogy mindezt annak köszönhetem, hogy le akartam győzni ezt a félelmet.
Nem tervezek versenyezni ebben a sportágban. Azért én ehhez már nem vagyok mai csirke, plusz a versenysportban mindig benne van a teljesítési kényszer, és számomra ettől a dolog már elveszti a varázsát. Maradok 'free surfer'. Vagy még inkább 'soul surfer'.
Nem mintha ez máshol másképp lenne, de valamiért Balin különösen szabadnak és boldognak érzem magam. Imádom a mindig mosolygós, segítőkész balinézeket, a helyi ételeket és változatos, csodálatos tájakat. A festői szépségű rizsföldek és pálmafák látványával egyszerűen nem tudok betelni. Nem véletlenül hívják Balit az Istenek szigetének. A szigetnek igazán különleges aurája van, és akit ez egyszer megérint, az mindig visszatér.
Amikor elhagyom a szárazföldet, és kievezek a kis deszkámon a hullámokhoz, akkor mindent magam mögött hagyok. A vízen töltött idő alatt teljes mértékben a jelen pillanatban vagyok. Az óceán megtisztítja mind a testet, mind a lelket. A szörfözés segít kapcsolódni a belső énemhez, az igazi önmagamhoz. A hullámok és köztem van egy nagyon mély spirituális kapcsolat. A hullámlovaglás minden pillanatát élvezem. Számomra minden egyes alkalom egy újjászületés.
A szerető családom, és mivel igaz barátaim vannak, így ők bizony egy bizonyos idő után nagyon tudnak hiányozni. Különösen a hároméves unokahúgom, Anna Léna hiányzik. Pont tegnap beszéltem vele. A sógornőm mondta, hogy miután felvette az óvodában Pannit, ő magától elkezdett rólam beszélni és mondta, hogy hiányzik neki a Sziszi... Aztán Brigi megállt, és felvette nekem videóra ezt, és elküldte. Édes kis pufi pofim...
Kis híján megszakadt a szívem a videót látva.
Szívem szerint azonnal gépre ültem volna. Mivel ezt nem tehettem, felhívtam őket Skype-on. Fizikai fájdalmam van a hiányától. Nagyon erős köztünk a kapocs. Ezek mellett eltörpül az, hogy pár hónap után már hiányzik édesanyám főztje is. Na meg a cicáim. Jó lesz mindenkit magamhoz ölelni, amikor végre hazatérek majd.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.