Sandra Iron: „A pornó nemcsak a sok pénzről szól – megviseli a testet és a lelket egyaránt”

Pilát Gábor: A pornó valahogy olyan, mint a manapság futó valóságshow-k. Mindenki tagadja, hogy nézi, de mégis, ez a műfaj már-már beleszövődött a mindennapokba. Te hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba ezzel az iparággal?

Sandra Iron: Annak idején modellkedni szerettem volna, soha nem gondoltam arra, hogy pornózni kezdek. Aztán egyszer, egy szerda délelőtti válogatáson felajánlottak egy ilyen munkát borsos fizetségért cserébe. Pénteken már forgattam.

Pilát Gábor: Korábban készítettem egy interjút egy külföldön bordélyházat üzemeltető madame-mal, aki azt mondta, hogy a prostik világában leginkább a 18-20 éves fiatal, vékony testalkatú lányokat keresik, akik mindent bevállalnak. A pornófilmek világában mi a helyzet?

Sandra Iron: Tény, hogy azok a lányok, akik 18-20 évesen kezdenek el a szakmában dolgozni, néhány év múlva kiöregednek: sokan a drogoktól meghíznak, lefogynak, eltorzul a testük, a folyamatos éjszakázásoknak köszönhetően ráncosodni kezdenek, és mivel már az elején mindent bevállalnak, hamar kiégnek. Így pedig szépen lassan elveszítik az ügyfeleiket. A pornófilmek műfajában gyakorlatilag mindenki megtalálja a maga célközönségét.

Pilát Gábor: Mégis mennyi időt lehet ép ésszel kibírni ebben a szakmában?

Sandra Iron: Én magam mindössze két évig, 26-tól 28 éves koromig csináltam. Akkoriban nem volt senkim, nagyon magányos voltam, és kellett a pénz is. Aztán megismerkedtem valakivel, és abbahagytam az egészet. Ezt máshogy nem is lehet, hiszen ha szeretsz valakit, nem viseled el, hogy az folyton mással szexel. A pornózás mellett nem igazán lehet normális párkapcsolatot kialakítani, fenntartani. Bár - ezt sokan nem tudják - egy ilyen filmforgatáson nincs valódi szex.

Pilát Gábor: A színészek cseppet sem élvezik, amit csinálnak?

Sandra Iron: Nem, dehogy. Ilyenkor arra figyelsz, hogy hol van a lámpa, hogy ne gyűrődjön a derekadon a bőr, hogy ne essen le a műszempillád, és hogy még kb. 12 percig tart ez a póz...

Pilát Gábor: Mindössze két évig voltál ennek az egésznek a részese, mégis kaptál az alakításaidért egy Oscar-díjat. Ez azt feltételezi, hogy mégiscsak meggyőzően tudtad eljátszani, hogy te ezeket az aktusokat élvezed. Hogyan csináltad? Gondoltál közben valakire?

Sandra Iron: Semmire nem gondoltam közben. Bekiabáltak a rendezők, most „szexi face", és akkor felvettem a „szexi face"-t. Arra figyeltem, hogy amit mondanak, azt csináljam rendesen. Szerettek is velem dolgozni, mert én nem tököltem, nem hisztiztem, megkaptam az instrukciókat, és csináltam, amit kellett... Ha engem kérdezel, a mostani lányok szerintem túljátsszák magukat, és azt, hogy mennyire élvezik, amit csinálnak.

Pilát Gábor: Egyébként ki bírálja el, hogy ki és milyen alakításáért kapja meg a pornózás Oscar-díját?

Sandra Iron: Őszintén nem tudom. De külföldön is kaptam akkoriban díjakat, voltam például análkirálynő is, de ezeket át sem vettem. Egyébként sokan kaptunk ilyen elismeréseket, díjakat, aki a tűzközelben volt, azok közül szinte mindenki.

Az interjú a következő oldalon folytatódik... Lapozz!

Pilát Gábor: Amikor már benne vagy ebben a mókuskerékben, dönthetsz úgy, hogy valamit nem csinálsz meg?

Sandra Iron: Persze, ezt az elején lehet tisztázni, és később ennek megfelelően alakítják a szerepeidet.

Pilát Gábor: Te mire mondtad, hogy nem?

Sandra Iron: A tabukra, és például arra, hogy öreg emberekkel, állatokkal nem csinálok semmit.

Pilát Gábor: Van a pornóban szereposztó dívány?

Sandra Iron: Biztosan van ilyen, nem igazán tudom, mert személyesen nem tapasztaltam ilyesmit. Akkoriban a hazai produkciókban, például Kovinál nem volt. De ha jött egy külföldi stáb forgatni Magyarországra, mindig voltak lányok, akik ott lebzseltek a producerek körül, és így reméltek jobb szerepeket, külföldi munkákat.

Pilát Gábor: A magyar pornó egyenlő Kovival?

Sandra Iron: Akkoriban Kovi volt a legnevesebb rendező, producer, a legjobb filmeket ő csinálta. Neki volt a szakmában a legnagyobb stábja, igényes stúdiókat bérelt, színvonalas volt az egész munka, amit a végén kiadott a kezéből. Ezért is lett annyira híres.

Pilát Gábor: Mennyi pénzt lehetett ezzel akkoriban, tizenöt évvel ezelőtt keresni?

Sandra Iron:

Pilát Gábor: Azt olvastam valahol, hogy egyre kevesebb „normális" filmet gyártanak, mára sokkal több lett a különböző aberrációkat kielégítő képsor, mint korábban. Ez igaz?

Sandra Iron: Szerintem igaz. Sokkal több az agresszió, a megalázó jelenetek, a látványos mélytorok... Ezek soha nem a nőről szólnak, én olyan filmet még nem láttam.

De olyan film is készült már, amiben megitattak két liter vörösbort a lánnyal az aktus előtt, mélytorokra kényszerítették, és az volt a filmben a katarzis, ahogyan visszajött minden... Nemcsak az a borzasztó, hogy ilyen filmek elkészülnek, hanem hogy ezekhez gyakorlatilag bárki hozzáférhet, és a fiatalok zöme manapság azt hiszi, hogy ez a szex. Németországban például már nem is forgatnak klasszikus hetero pornót, ott már annyira kitolódott az ingerküszöb. Ez egy spirál: nap mint nap, bármikor nézhetsz bármit az interneten ingyen...

Pilát Gábor: Igaz a legenda: a jó „előkészítő lányokból" lesznek a tehetséges színésznők?

Sandra Iron: Az „előkészítő lányok" itthon nem léteznek. Nincs akkora produkció, nincs akkora költségvetés, hogy ezt bármelyik film is megengedhesse magának. Külföldön lehet, hogy létezik ez a műfaj is, de itthon még a törlőkendő is az operatőr kezében van... Aki képes bármikor akcióra készen állni, az profi munkákat fog kapni, aki meg nem képes, az megy a gagyi produkciókba.

De ha már itt tartunk, itthon különböző tablettákat és injekciókat sem nagyon használtak abban az időben, amikor én dolgoztam, legfeljebb akkor, ha melegpornót forgatott valaki, és mondjuk nem is volt meleg. Ha pedig többszörös ejakulációra volt szükség, az első kettő természetes úton jött, a harmadikat meg egy odavezetett csövön, egy, a spermára rendkívül hasonlító folyadékkal pótolták.

Pilát Gábor: Hogyan zajlik egy válogatás?

Sandra Iron: Bent van a szobában egy producer, egy asszisztens, kint meg várakoznak a lányok. Sorban mennek be, természetesen le kell vetkőzni, meg kell mutatni mindent.

Pilát Gábor: Előfordult olyan, hogy kiválasztottak valakit egy szerepre, elkezdődött a forgatás, aztán mégsem lett belőle film?

Sandra Iron: Emlékszem, volt lány, aki anált vállalt, és nem készült fel rá:

Ilyenkor nyilván nem lehet tovább dolgozni. Mindenki hazament. De többször volt olyan is, hogy az ejakuláció közben öklendezni kezdett a lány, és nem tudták időben elvinni a kamerát... Ilyenkor ezeket a jeleneteket újra kell venni.

Az interjú a következő oldalon folytatódik... Lapozz!

Pilát Gábor: Szerinted hogyan lehetne beszélni erről a fiatalokkal úgy, hogy ne csináljunk kedvet ahhoz, hogy mindent kipróbáljanak, de ne is beszéljük le őket arról, hogy pornót nézzenek.

Sandra Iron: Talán jövőképet lehetne számukra mutatni.

Pilát Gábor: Mi a legijesztőbb manapság?

Sandra Iron: Jelenleg egy tetoválószalonom van, és sok lány, aki hozzám jön, megnyílik munka közben. Volt olyan lány például, aki elmesélte, hogy milyen durván bánnak vele, de nem mer szólni, ha fáj valami, vagy hogy nem szeretné kipróbálni az análszexet, mert attól tart, hogy az adott illető odébbáll, mert máshol majd megkap mindent, amit akar. De olyan lány is akadt, aki azt mesélte, hogy a nőgyógyász pasija szexelni akart, ő pedig menstruált, nem szeretett volna semmit.

Pilát Gábor: Létezik a pornózás után rendes, polgári foglalkozás?

Sandra Iron: Én például tetováló vagyok most, de amúgy felsőfokú idegen nyelvi titkár végzettségem is van.

Pilát Gábor: A prostitúcióból nehéz időben kiszállni. A pornózással mi a helyzet?

Sandra Iron: Ebből is nehéz időben kiszállni. Sokan inkább a kényszer miatt hagyják abba: megcsúnyulnak, kiöregednek és nem válogatják be őket semmilyen filmbe. Hiába a sok plasztikai műtét, az éjszakázás vonalakat húz az ember arcára. De természetesen a pénz is egy komoly tényező. Kevesen tudnak erről lemondani maguktól. Ráadásul ebben az iparágban nincs verkli, nincs főnök, nincs nyolctól négyig munkaidő.

Pilát Gábor: Te magadtól, két év leforgása után döntöttél úgy, hogy kiszállsz. Mi volt a motivációd?

Sandra Iron: Férjhez mentem, így nem is volt kérdés, hogy abbahagyom. Szültem két gyereket.

Ekkor a pénz miatt kénytelen voltam kamerázni (webkamerás szex – a szerk.), de így napi két-három óra munkával megint nagyon jól kerestem. Ráadásul azért is élveztem, mert ebben a műfajban nincs testi kontakt, sokszor nem is látom, ki ül a gép mögött, csak kér valamit, amit én megteszek. Az így összegyűlt pénzből nyitottam a szalonomat, és akkor azt mondtam: amint ebből akár egy fillér befolyik, abbahagyom a vetkőzést. Az első napomon volt két fülbelövésem 3000 forintért, és attól a pillanattól nem is csinálok mást, csak ezt. Most valamivel kevesebbet keresek, mint amennyit akkoriban, de még így is kényelmesen élünk.

Pilát Gábor: A férjed mit szól a múltadhoz? Illetve mit szól a kamerázáshoz?

Sandra Iron: A pornós múltam soha nem zavarta, sőt valahol tetszett is neki... Amikor kamerázni kezdtem, leültünk, és megbeszéltük, hogy ezt most a pénz miatt muszáj. Aztán amikor az első két hétben látta, hogy valóban megéri, megnyugodott. Ráadásul örült, hogy amikor este hazajött a munkából, én talpig sminkben, szexi cuccban vártam őt mindennap.

Egyszer-kétszer azért felütötte a fejét a féltékenység, de ezeket viszonylag hamar lerendeztük.

Pilát Gábor: Fordított helyzetben féltékeny lennél?

Sandra Iron: Nagyon féltékeny típus vagyok, gyakorlatilag rá sem nézhet senkire. Annak idején még az Iwiwről is törölnie kellett magát miattam. Volt olyan például, hogy moziba mentünk, és előttünk sétált egy miniszoknyás lány, akit megnézett. Akkor leültettem, és megkértem, hogy az én jelenlétemben ilyet soha többet ne csináljon. Nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni, de abban az időben tiszteljen meg engem annyival, hogy rám figyel, és nem másokat nézeget. Megértette, elfogadta.

Pilát Gábor: Ez a féltékenység honnan ered? Megégetted már magad?

Sandra Iron: Ahogy említettem, volt korábban egy rossz házasságom. Az akkori férjem kis híján agyonvert, elvette a telefonom, fenyegetett, és rendszeresen megalázott. Mivel pornóztam előtte, azt hitte, bármit megtehet velem.

Ráadásul ott volt a két közös gyermekünk. Aztán egyszer, amikor már két napja nem jött haza, elindultam megkeresni, és láttam, ahogy egy nő kiszáll mellőle a kocsiból, és megigazítja a szájfényét. Hülyén hangzik, de akkor, ott világosodtam meg. Összepakoltam a két gyereket, és elmenekültem. Hónapokig bujkáltam, nagyon féltem, hogy rám talál, és elölről kezdődik minden. Aztán vége lett.

Pilát Gábor: Ha a gyerekeid ki akarják magukat próbálni majd a kamerák előtt, mit fogsz nekik mondani.

Sandra Iron: Azt, hogy nem! Nemcsak azért, mert lelkileg sérülnének. Én egy erős személyiség vagyok, engem nem törtek meg, ez az egész nekem csak egy állomás volt. De a gyermekeim nem olyan erősek, mint én. És a gyengébbeken láttam, hogy megállás nélkül drogoznak azért, hogy elviseljék azt, amit amúgy nem tudnának. De ezenfelül ott van az a sok betegség is, amit elkaphatnak.

Én szerencsés vagyok, hogy nem kaptam el semmit. Bár utólag visszagondolva az előző házasságomban talán sokkal nagyobb veszélynek voltam kitéve, mint a forgatásokon... A lányaim tudják és elfogadják, hogy az voltam, aki.

Pilát Gábor: Most boldog vagy?

Sandra Iron: Maximálisan. Van is egy tetoválásom a mellkasomon, ami ezt tükrözi. Egy homokóra, ami az időt szimbolizálja. Szeretném, ha itt, most, ebben a pillanatban megállna a világ körülöttem. A férjem tökéletes társ, azt csinálom, amit szeretek, a gyermekeim okosak, szépek és egészségesek. Jó lenne, ha minden úgy maradna, ahogy most van. Ja, nem! Szeretnék még egy kutyát. Vagyis igazából kettőt, de ezzel kapcsolatban még lesz egy kis harcom otthon, mert nem mindenki ért ezzel a vágyammal egyet...