Amikor egy csoda valóra válik – Egy nyílt örökbefogadás igaz története

Nevezzük az örökbe fogadó szülőket Zsuzsinak és Péternek. Ismerd meg az ő történetüket; hogy miért döntöttek az örökbaba mellett, miként fogadta a család a döntésüket, miként élték/élik meg, hogy gyermeküknek nem ők a vér szerinti szülei.

Mikor érkezett el az a pont, amikor eldöntötték, örökbe fogadnak?

Mi előzte meg az örökbe fogadást?

Meghallgatások, környezettanulmányok, kereseti kimutatás, orvosi papírok, kötelező tanfolyam. Kb. 5 hónap telt el, míg megkaptuk a határozatunkat, hogy örökbe fogadhatunk. 0-1,5 éves, egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú gyermekre voltunk nyitottak, és sem nemet, sem származást nem kötöttünk ki.

A család, a leendő nagyszülők hogyan fogadták ezt az elhatározást?

A család elég vegyesen reagált az elhatározásunkra. Az én oldalam kifejezetten pozitívan fogadta, Péter szülei pedig örültek volna, ha mellette próbálkozunk a lombikprogrammal is.

Hogyan kerültek kapcsolatba az örökbeadó anyával?

Egy kivételével minden, akkor működő örökbefogadást segítő szervezethez jelentkeztünk. A Gólyahír Egyesület várakozóknak szervezett találkozója után nem sokkal felhívtak engem egy hétfői napon, hogy készen állunk-e egy találkozóra. Persze hogy készen álltunk. Néhány órán belül meg volt szervezve a másnapi utazás a leendő örökbeadó, Életetadóhoz. A férjemmel megbeszéltük, hogy kivételesen első látásra kell ítélnünk, csak akkor megyünk tovább az ismerkedésben, ha mind a kettőnknek szimpatikus az a hölgy, aki családot keres a pocakjában növekvő új életnek, amelyet felnevelni különböző okok miatt nem tud.

Iszonyatosan zavarban voltunk, de igyekeztünk ezt leküzdeni, és minél többet beszélgetni. Nagyon pozitív találkozás volt, hazafelé összevissza cikáztak a gondolataink, tervezgettünk, álmodoztunk.
Néhány héttel később ismét találkoztunk. Ő akkor már nagyon fáradt volt, szeretett volna már túl lenni a szülésen, és a hivatalos ügyintézésen is. Mi pedig elmondtuk, hogy mennyire várjuk már azt a kisfiút, aki a pocakjában van. Ezt a beszélgetést biztosan meghallotta a kisember, mert másnap, több mint egy hónappal a kiírt dátum előtt, úgy döntött, hogy megszületik.

Hogy zajlott a szülés és az örökbefogadás?

Az örökbefogadás óta eltelt 5,5 év. Tudja a kislány, hogy nem Önök a vér szerinti szülei?

Szerencsére már számtalan könyvet hívhatnak segítségül az örökbe fogadó szülők ahhoz, hogy elmesélhessék gyermekeiknek az örökbefogadás történetét. Ungvári Bélyácz Betti - aki maga is két gyermeket fogadott örökbe - meséi óriási segítségemre voltak. Az örökbefogadási tanfolyamon is azt mondták, hogy fokozatosan beszéljünk az örökbefogadásról, és válaszoljunk majd annyi kérdésre, amennyi érkezik felénk. Természetesen mindezt úgy, hogy a gyermek is megértse.
Amikor mesélni kezdtem Betti könyveiből, a kislányom még nem értette, hogy mit olvasok – ez akkoriban még inkább nekem szólt, meg kellett szoknom, hogy természetesen beszéljek erről a témáról. Tulajdonképpen gyakorlásképpen kezdtem olvasni a csecsemőkorú gyermekemnek.
Azóta több ilyen témájú könyvünk is van, de elkezdtük már leányzónk saját történetét is mesélni.

Ha a tévében olyan mese megy, ahol előkerül az örökbefogadás, akkor azt a pillanatot is megragadjuk, hogy erősítsük ezt. Ilyen mesefilm például a Vuk. Sosem erőltetjük - tovább - a beszélgetést, ha akar, akkor kérdez, és mi válaszolunk.

Terveznek újabb örökbefogadást?

Van érvényes határozatunk, de nem merjük a 6 hetes időszakot vállalni. Ha visszakérnék a babát, mi még csak-csak túltennénk magunkat rajta, de mit mondok a lányomnak? Bocs, elvitték a tesót, de téged biztosan nem fognak, ne ijedj meg!? Talán sosem helyrehozható sebet ejtenénk a lelkén. Hogy magyaráznám meg neki?