Fejen állni egy vízen ringó deszkán? Lehetséges! Interjú Rubesch Linda sup jógaoktatóval

Hogyan találtál rá, és szerettél bele a jógába?

Valaha távol állt tőlem ez a nyugodt mozgás, nagyon más világból jöttem. Az extrém és a dinamikus sportok érdekeltek: sziklamászás, síelés, kosárlabda, míg egy görkorcsolya-baleset miatt roncsolódott a térdem. Lábra sem tudtam állni, és az orvosok sem bíztattak semmi jóval. Véletlenül kerültem el egy Ashtangha jógaórára, amely a jóga ágazatain belül is egy dinamikusabb, akrobatikusabb, nehezebb műfaj. Olyan élményt adott számomra az az egyetlen óra, hogy elfelejtkeztem a térdemben lévő fájdalomról, és a fél év után először teljesen ki tudtam kapcsolni az agyamat. Ettől függő lettem, pozitív értelemben, így nem volt kérdés, hogy jógaoktatóként ezzel kell foglalkoznom.

A sup jóga minek köszönhetően került be az életedbe?

A víz közelsége, szeretete a balatoni nyaralónknak köszönhető, ott töltöttem a nyarakat, és sokat szörföztem az apukámmal. Amikor már jógaoktató voltam, béreltem egy szörföt, de mivel a szél elállt, ezért lecsatoltam a vitorlát, és el kezdtem rajta jógázni. Ez után rákerestem a neten, hogy létezik-e egyáltalán ilyen sport, és találtam egy akkreditált sup jógaoktatói képzést Kaliforniában. Onnantól kezdve csak az volt a célom, hogy kijussak oda, és elvégezzem a nemzetközi képzést. Ez sikerült, így most már második éve én tartok itthon ilyen képzéseket...

Mit mondanak a tanítványaid, miért szeretnek az óráidra járni?

Ha valaki kezdőként eljön egy sup jógaórára, rögtön észreveheti, hogy nálunk nincs az a komolyság, feszengés, mint egy jógateremben, ahol mindenki csendben végzi a feladatokat.

Fontosnak tartom, hogy az emberek teljes nyitottsággal érkezzenek egy ilyen órára. Az egyetlen előfeltétel csupán, hogy az illető ne pánikoljon, ha vízbe pottyan.

Gyakran borulnak a deszkákról?

Persze, de én úgy gondolom, hogy az esés is egy ászana, azaz egy gyakorlat. Pont az a célom, hogy minél hamarabb essenek éppen amiatt, hogy a blokkok feloldódjanak bennük.

Az a hosszú távú cél, hogy egy idő után végig fent maradjanak a deszkán?

Nem tartom ezt célnak. Aki nem esik vízbe, az biztonsági játékot játszik, vagyis nem csinálja igazán azt a gyakorlatot. Én is vízbe esek, és ez nem ciki, nem bűn, nem hiba, hanem része az órának.

Ugyanúgy végeztek ülő-, fekvő- és álló gyakorlatokat, mint a talajon?

Igen, egylábas, fejen állós gyakorlatokat is, de alkalmazkodunk az időjáráshoz, mert ha nagyon fúj a szél, hullámzik a víz, akkor nem lehet egy lábon megállni, mint a matracon.

Érthető, hogy szép a környezet, a hullámok nyugtatóan hatnak az emberekre, de még miért jó a vízen jógázni?

Van, aki sokkal könnyebben ráérez, hogyan kell kiviteleznie egy pózt a vízen, mint matracon. Sok olyan diákom van, akinek a deszkán sikerült először stabilra fejlesztenie például a fejenállást. Jobban érzi, hogyan kell helyesen terhelnie a deszkán. Amíg a matracon izomból erőlködve meg lehet helytelenül is tartani a pózokat, itt amint rosszul terhel az ember, annak közvetlen visszajelzése van: vízbe borul.

Ha hullámosabb a víz, az jobban megdolgoztatja a vádlit is.

Sup deszkán egyensúlyozni éppen elég nehéz lehet, de a hullámzást hogyan lehet megszokni?

Másfél óráig tart nálam egy edzés, és az első 20-30 percben az agy ezt megszokja. Akár nyíltvízen, akár medencében edzünk hideg időszakban, ugyan úgy mozognak a deszkák, plusz még egymásnak is gerjesztjük a hullámokat. Ha pedig valaki csobban, olyankor dominó-effektus szokott fellépni, és mindenki borul.

Gyakorta előfordul izomláz?

Hogyne, és emiatt a fiúk is nagyon élvezik az órákat, hiszen sokkal intenzívebb izommunkát végeznek, mint más jógaórákon. Ugyanakkor nagyon ellazít, éppen a hullámzás miatt. A víz nyugodtságot áraszt. Relaxáció után annyira megnyugszik mindenki, hogy szinte alig lehet őket kitessékelni a vízből. Élvezik a kilátást, a ringatózást, a természetet, és a napsütést.