Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Fésűs Nelly

P. M.: Úgy érzem, hogy teremtő nő vagy. Ha valamit elképzelsz, akkor azt lehívod, és a fizikai síkon megvalósítod. Jól érzem?

F. N.: Szerintem a gondolatnak tényleg teremtő ereje van. Ha az ember behív valamit, akkor az úgy is van – legyen az jó vagy rossz. Megpróbálom magamtól távol tartani a rossz gondolatokat. Hiszek abban, hogy amit viszont szeretnék, az előbb-utóbb meg is érkezik. Ráadásul, mivel tudom magamról, hogy ez nálam működik, ezért megpróbálok csak a jót behívni.

P. M.: Volt olyasmi az életedben, ami pontosan így valósult meg?

F. N.: Természetesen, a pályám. Hároméves korom óta tudom, hogy színész akarok lenni. Amikor pár évvel ezelőtt volt a 25 éves osztálytalálkozónk, akkor kivétel nélkül mind azt mondták a volt osztálytársaim, hogy annyira örülnek nekem, mert azt csinálom, amit anno elterveztem.

P. M.: Ugyanakkor ezért sokat is kellett tenned, hogy a fizikai létben végül ez létrejöhessen...

F. N.: Nagyon sokat tettem érte, és abban is hiszek, hogy az, ha valakinek hirtelen jön egy nagy siker, az nem biztos, hogy jó. Mert nem biztos, hogy az úgy is marad. Hiszek abban, hogy ha valaki egy célt el akar érni, akkor a stációkat végig kell járni. Én is voltam csoportos szereplő, de közben folyamatosan képeztem magam, tanultam, fejlődtem, és lépkedtem előre, míg nem oda kerültem, ahol most tartok.

P. M.: Mi a helyzet a magánéletbeli teremtéssel? Szerintem az mindig eggyel nehezebben megy, mert a munkánkért kézzelfogható lépéseket lehet tenni, de azért, hogy megérkezzen végre az életünkbe egy társ, azért nem biztos, hogy sokat tudok tenni.

F. N.: Azért sem, mert nekem mindig a pálya volt az első. Egy jó darabig nem éreztem azt például, hogy szeretnék gyereket. Abban a pillanatban azonban, amikor megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék, akkor azonnal az első helyre tudott lépni ő és a család, és a pályám háttérbe szorult. Harmincegy éves voltam, amikor Csenge megszületett. Azt mondtam, hogy nem azért vártam eddig, hogy miután megszületett, egy bébiszitter vagy bárki más nevelje fel. Én akartam ott lenni az első három évében, látni akartam, ahogy elindul, hallani akartam az első szavait. Három évig otthon voltam a gyerekkel, nem csináltam semmi mást.

P. M.: Megváltoztatott ez az élmény?

F. N.: Igen, sokkal gyengébb lettem. Amikor várandós voltam, egy pelenkareklámon is képes voltam elsírni magam – én, akit addig nem láthattak sírni az emberek, soha. Sajnos, ez azóta is megmaradt, ha olyan filmet nézek, bekészítem magam mellé a százas papírzsepit. Ugyanakkor érdekes, hogy még jobban megerősített. Az a fajta felelősség, amit akkor kell vállalnod, amikor megszületik a gyereked, az elképesztő erőt is adott.

P. M.: Szerintem egy harcos hercegnő vagy. Legalábbis ilyennek tűnsz. Tudsz bármit arról, hogy mit hozol az előző életeidből, feltéve persze, ha hiszel bennük?

F. N.: Férfi voltam.

P. M.: Honnan tudod?

F. N.: Mert jártam visszamenőleg öt életemben. Az egyikben láttam is magam. Voltam egy angol úr, elmentem egy kirakat előtt, és láttam, hogyan néztem ki: cilinderben, zsakettben álltam, sétapálcával. De voltam iker, azonban az ikertestvérem meghalt, amikor gyerekek voltunk. Ezt az életemet végigéltem, egészen idős asszonyként haltam meg. Voltam harcos férfi, katonatiszt. Vagy voltam kisgyerek, amiből csak annyit láttam, hogy állok egy tengerparton egyedül, és nagyon messze emberek állnak. De én nem vágytam közéjük.

P. M.: Miért vállaltad az utaztatást, mire voltál kíváncsi?

F. N.: Ez a húszas éveim elején történt, és azt éreztem, hogy nem létezik, hogy ez az első életem. Kellett hogy legyen előzménye, mert sok olyan dolog történt velem addig is, amit máshogy nem tudtam volna megmagyarázni. Például amikor életemben először jártam Velencében, kiszálltam a pályaudvaron, és elmentem a Szent Márk térre anélkül, hogy térképet vagy GPS-t használtam volna. Egyszerűen tudtam, hogy merre kell menni. Utólag kiderült, hogy a legrövidebb útvonalon jutottam el a térre, amit a turisták nem is ismernek...

GY. K.: Nagyon marsikus a horoszkópod, egy Kos aszcendensed és öt Skorpió bolygód van. Mindkét jegy a Mars bolygó uralma alatt áll. A Mars az erő jelképe. Van, akinek az isteni erőt, van, akinek az agressziót, de mindenképpen az erőt és a tehetséget is jelképezi.

F. N.: Az erő valóban jellemző, de alapvetően nem vagyok agresszív fajta, megpróbálom az autóban levezetni az összes agresszív energiámat.

GY. K.: Én úgy látlak téged a horoszkópod alapján, hogy rengeteg erőt hozol magaddal, aminek a kezelése rendkívül nagy fegyelmet igényel a részedről. Tehát fegyelem és önuralom. Ez egészen régre nyúlik vissza, Atlantiszig, Egyiptomig. Úgy gondolom, hogy ezeken a csodálatos helyeken nagyon sokat foglalkoztál energiákkal, mágiával. Nagyon sok tudást hozol ebből. Ez a mostani életedben úgy nyilvánulhat meg, hogy sok olyan lelki tartalmat hozol magaddal, ami bánthat téged. Sokszor érezheted nehéznek az életedet, nyugtalanságot, lelkiismeret-furdalást okozhat. De úgy is megjelenik, hogy nagyon sok életen keresztül palléroztad az elmédet, ezért azt gondolom, hogy nagyon jó lehet a memóriád is – könnyen tanulsz szerepeket, például.

F. N.: Ez így van. Azt gondolom, hogy nagyon jó terápia a színpad, mert ott mindent kiadhatok, és bármi lehetek, ami csak lenni szeretnék. Ki tudom magamból játszani a feszültségeket.