Utazás a lelked körül: interjú Lakatos Márkkal

Peller Mariann: Foglalkoztat a spiritualitás? Mert amióta egy picit közelebbről ismerlek, úgy veszem észre, hogy így szemléled a világot...

Lakatos Márk: Sok mindennel foglalkozom, de valóban, az utóbbi időben egyre többet gondolkodom azon, hogy az a sok fura élmény, ami engem ért vagy ér, hogyan rendezhető össze. És mik azok az irányvonalak, amik mentén ezeket el tudom simítani magam körül.

P.M.: Voltak ezek szerint fura vagy megmagyarázhatatlan élményeid?

L.M.: Ezt most nem feltétlenül arra értem, hogy megmagyarázhatatlan, hanem úgy általában élmények, minden, ami az életemmel kapcsolatos. Azt hiszem, hogy napi szinten ér bennünket olyan élmény, aminek nem tudjuk a magyarázatát. Ha mondjuk Nobel-díjas tudósok vagyunk, akkor több dolognak tudjuk a magyarázatát, de akkor is eljutunk egy határig, amin túl viszont már nem.

P.M.: Biztos vagyok benne, hogy több a világ annál, amit látunk, tapintunk vagy ízlelünk. Te mit gondolsz?

L.M.: Azt gondolom, hogy az emberi érzékelés nagyon esetleges, véges és szubjektív. Ezért nem is az a kérdés, hogy mi van a realitáson túl, hanem az, hogy mi magunk hogyan tudjuk belehelyezni magunkat a világba, ehhez pedig hozzá kell, hogy tartozzon a hit. Az egyik legfontosabb mankó a tudásunkon túl a hitünk.

P.M.: Szoktál imádkozni bármilyen formában?

L.M.: Persze! Van, amikor megfogalmazom, hogy mihez is kérek segítséget. Legutóbb egy külföldi utamon nagyon beteg lettem, fetrengtem a hotelszobámban, de kitaláltam magamnak egy pici rímet és abban fogalmaztam meg a kérésemet. De nem vagyok hithű ember, illetve nincsen konkrét vallásom, aminek a szabályai szerint imádkoznék. Az biztos, hogy az egyszerű út, ha kiskorodban kapsz egy rendszert, amibe bele tudod helyezni magad.

P.M.: Milyen elemei vannak a hitednek, hogyan épül fel?

L.M.: Azt gondolom, hogy nagy misztikus lettem volna, ha a 15–16. században éltem volna. De az én hitem alapja a szépség vagy az esztétikum. Valahogy minden mélypontommal kapcsolatban oda jutottam, hogy egyszer csak valamilyen esztétikai közepet megéreztem saját magamban és a világban is. Így aztán e köré vagy ennek köszönhetően rendeződtek a dolgok. Ugyanakkor alapvetően hiszek az emberiségben és a kultúránkban. A legmélyebb élményeim azok, amikor fura déjá vu érzésem van, évezredek és kultúrák távlatában, azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan történhetett, és mi történik most. És hogy ezek a dimenziók hogyan váltják egymást. Én mindig ettől kapok lendületet, hogy valóban létezik ez a fajta közös élmény vagy közösség.

P.M.: Ez olyan, mintha nyitva lenne valamiféle kapud, amin keresztül belelátsz az előző századok egyes pillanataiba!

L.M.: Igen, ezek intuíciós kapuk vagy pillanatok...

P.M.: Ezek szerint ezért tudod ilyen zseniálisan áthozni ezeket az érzeteket, ezt a látványvilágot, ez nagyon izgalmas. Arról is tudsz esetleg valamit, hogy milyen életeid lehettek ezelőtt, ha hiszel abban, hogy többször élünk?

L.M.: Tudni nem tudok, de azt teljesen biztosnak érzem, hogy egy nagyon meghatározó élményem volt a 17–18. században. Ha esetleg csak azt fogadjuk el, hogy létezik egy kollektív tudatalatti, amiben jelen van az emberiség eddigi tudása, történelme, akkor azt gondolom, hogy bennem egészen mélyen kódolva van ez a korszak. Hároméves koromtól érzékelhető volt, hogy ez a kor, a művészete, az öltözködése, a viselkedésmintái valami nagyon mély gyökérrel vannak bennem jelen. Ha éltem korábban, akkor ott, Franciaországban biztosan.

P.M.: El tudod ezt képzelni, hiszed ezt?

L.M.: Azt gondolom, hogy alkotó emberként, amit elhiszel, azt megalkottad, és onnantól kezdve nincs kérdés, mert azt éled, amit hiszel, és az akkor már létezik.

P.M.: Abban hiszel, hogy valaki meg tudja mondani neked, mi fog veled történni a jövőben?

L.M.: Igen, hiszek benne. Azt gondolom, hogy ezerféle jel van a természetben is, amik utalnak arra, hogy mi fog történni. És vannak érzékenyebb és kevésbé érzékeny emberek. Az érzékeny emberek hosszú időkön át sok mindent áthagyományoztak abból, hogy az érzékenységüket hogyan lehet jóra vagy éppen rosszra használni. Én pedig hiszek abban, hogy ez is egyfajta rácsatlakozás az univerzumra és annak minden információjára.

Gy.K.: A védikus rendszerben Szűz az aszcendensed, aminek két fontos témája van. Az egyik a munka, a hasznosság és a feladatok, a másik pedig a test. Azt gondolom, hogy mind a kettő elég sok feladatot adhat neked. Lehet, hogy amikor nincs nagyon sok munkád, akkor a kelleténél többet foglalkozol a testeddel, a kinézeteddel vagy a súlyoddal. És amikor sok és hasznos munkád van, akkor pedig a testedet félre tudod tenni.

L.M.: Abszolút, igen! Nagyon hajlamos vagyok a hipochondriára, kisgyerekként pedig túlsúlyos voltam. Ez a súlykérdés pedig mindig ott van a gondolataim között.

Gy.K.: Nagyon sok szélsőséget és kettősséget látok a horoszkópodban. El tud szaladni veled a ló, ami az evést illeti, egy életre szóló program lehet, hogy hogyan tudod tartani a súlyodat. Ugyanakkor tudsz nagyon közösségi is lenni, mégis fontos neked a magány, az egyedüllét is. A karmád egy Ikrek Szaturnusz, amely szerint sok olyan életből jössz, amikor az elmédben voltál, intellektuális életek során sok tudást szedtél össze, és ezt hoztad is magaddal. De mindig probléma volt számodra az alkalmazkodás és az egyenrangúság. Ezzel kapcsolatban van tartozásod elsősorban magad felé, van tanulnivalód.

L.M.: Az alkalmazkodás abszolút nagy feladat, meg kellett tanulnom csapatban dolgozni. Miközben a stylistkodás egy igazi csapatjáték, nehezen tanultam meg, hogyan is kell a többiekre odafigyelni. Az esetleg nincs benne a horoszkópban, hogy miért pont meleg lettem?

Gy.K.: Azt gondolom, hogy te ezzel a választásoddal a teljes szabadság megélését, annak minden lehetőségét választottad. Így végképp azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Lehet, hogy nem is egyszerűen meleg vagy, inkább végtelenül szabad.