Sass Dani: "A konyhában csakis a teljesítmény és nem az ismertség számít"

Az Ide süss! állandó házigazdája, Sass Dani nyolc évvel ezelőtt A Konyhafőnökben tűnt fel, és egészen a műsor döntőjéig menetelt, ahol egy hajszállal maradt le a trófeáról. Sass Dani azonban nem a szakács, hanem a reklámszakmában tevékenykedik, mégis a főzés az egyik szeretetnyelve. Mindezt gyerekként szívta magába, hiszen sok időt töltött édesanyja mellett a konyhában.

A korábbiakhoz képest miben lesz más az Ide Süss mostani, húsvéti évada?

– Akárcsak a karácsonyi, tematikus szezonban, most is hírességek mérkőznek meg egymással, olyan emberek, akik alapvetően nem, vagy csak ritkán szoktak sütni odahaza. Persze a rutinosabb versenyzőknek sem lesz egyszerű dolga, mert hiába rendeződtek a feladatok és az alapanyagok is a húsvéti ünnep köré, ami ezáltal egyszerűnek tűnhet, mégis előkerülnek olyan ételek, amelyek még a profik számára is kihívást jelenthetnek.

– Én azért is szeretem ezt a műsort, mert ide jöhet bárki, ismert ember vagy civil, dolgozhat bármilyen területen az életben, a konyhában csakis a teljesítmény és nem az ismertség számít. Az a fontos, hogy az elkészült étel jó legyen. Itt tényleg le kell tenni valamit az asztalra.

Neked is van tapasztalatod abban, milyen egy gasztroreality, milyen időre, versenyszituációban főzni. Tudod segíteni a versenyzőket?

– Ebből a szempontból speciális helyzetben vagyunk Anitával. Nekünk az a dolgunk, hogy egyfajta hidat képezzünk a versenyzők és az őket értékelő zsűri között. Igyekszünk segíteni a versenyzőket, legyen szó akár csak arról, hogy van hozzájuk egy jó szavunk, hallanak tőlünk egy buzdító mondatot, vagy arról, hogy ténylegesen tanácsokkal látjuk el őket.

Nálatok hogyan telnek a húsvéti ünnepek? Mi lesz a menü?

– Sokat inspirálódom a műsorból, jó néhány dolog van, amivel itt a forgatás során találkoztam először. Ilyen volt például a macaron újragondolt változata is. Ez alapvetően egy édes desszert, de a műsorban sós-tormás töltelékkel készítettük és ez annyira megtetszett, hogy lehet, ki fogom próbálni.

– A húsvét nálunk nagy, családi ünnep. Hárman vagyunk fiútestvérek és ilyenkor összegyűlik mindenki odahaza a szülőknél, és picit feltesszük a lábunkat. Anyuméknak a főzés a szeretetnyelve, és a főtt sonka, a sok zöldség és a többi finomság úgy kerül az asztalra, hogy nekünk nincs vele dolgunk. Mi ilyenkor csak élvezzük az ételeket.

Örökölted ezt a fajta szeretetnyelvet, vagy nálad nem a főzés köré összpontosulnak a dolgok?

– Gyerekként nagyon sok időt töltöttem anyuval a konyhában. Én vagyok a középső gyerek, és mivel nem voltam se túl kicsi, se még elég nagy, anya mindig maga mellett tartott, így egészen fiatalon szívtam magamba a főzés szeretetét. A mi családunkban fontos szerepe van a nagy, ünnepi étkezéseknek, mert ezek azok a pillanatok, amikor mindenki együtt van és amikor mindenkinek van ideje a másikra.

Azt gondolnám, hogy a konyha a te felségterületed. Ez igaz vagy hagyod a párodat is főzni?

– Ez most egy speciális kérdés, mert hét hónapos a kislányunk, és ha már a szeretetnyelv szóba került, én a főzés során tudom kimutatni, mennyire hálás vagyok a feleségemnek, hogy ekkora szerepet vállal magára a gyereknevelésből. Előkészítek, betárazok, próbálom levenni a válláról ezt a terhet és segíteni a mindennapokban. Alapvetően mindketten szeretünk sütni-főzni, mert mindkettőnknek kikapcsolódás.

A kislányodnak kell külön főzni valamit?

– Egy hónapja tart a hozzátáplálás, elkezdtük megismertetni az ízekkel és azt a döntést hoztuk, hogy ugyanazt eszi majd, mint mi is. Éppen ezért nem neki főzünk külön, hanem mi magunk változtattunk az étkezésen, és a korábbinál még egészségesebben eszünk és kevesebb sót használunk. Az egész egy baromi jó kaland, mert az ember viszonylag ritkán jut el arra a pontra, hogy egy hét hónapos kislánynak főzzön ebédet, meg vacsorát. Egészen szórakoztató dolog.

Ilyen apának képzelted magad?

– El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz mindez. Az eleje jóval nehezebb volt, mint hittem és fel kellett dolgoznom, meg kellett értenem, hogy mostantól más lesz a szerepem, máshol lesz a helyem a családunkban. Férfiként az ember zárójelbe kerül, mert egy kisbabának az anyukájával lesz szoros a kapcsolata, ő táplálja, óvja és védelmezi, ebben a kapcsolatban az apának eleinte nem sok hely jut. Meg kell találni a belépési pontokat, azokat a helyeket, ahol hasznos tudok lenni. Ez egy tanulási folyamat és az feladatom, hogy minél jobb legyek.

Nagyon tudatosnak tűnsz.

– Most csak azt meséltem el, hogy én miként élem meg az apaságot, de nem olvasok, nem tanulmányozom a könyveket ebben a témában. A feleségem az, aki beleássa magát, nincs nap, hogy ne küldene valamit, hogy olvassak el. Én próbálok a megérzéseimre hagyatkozni, és eddig úgy érzem, hogy működik, mert a kislányommal baromi jó a kapcsolatom, kötődik hozzám és látom rajta, hogy mosolyog, amikor vele vagyok. És ezt látom a feleségemen is, hogy hálás, amiért igyekszem és megteszek mindent értük.

A forgatás nem vitt el sok időt tőlük?

– Pont akkor forgattunk, amikor a kislányom még csak másfél hónapos volt. Alapvetően nehéz dolog volt, hogy egy frissen született baba mellől kiszakadtam, mivel egy forgatás nem ötperces meló, hanem van, hogy egész napos munka, és ebben az időben egyedül hagytam otthon őket. Ez a műsor viszont nagyon kedves a szívemnek, egy porcukorillatú produkció, amit szívesen vállaltam, bármennyire nehéz is volt elszakadni a családomtól.

Láthatunk még más műsorban idén?

– Ha olyan feladattal találnak meg, amit szívesen vállalok, akkor igen, de most nem látok egyelőre semmit. Nem szomjazom sem a képernyőt, sem a hírnevet. Nekem fontos, hogy olyan műsort vállaljak, ami értéket teremt, amiben le kell tenni valamit az asztalra, de teljesen véletlenül valahogy mindig a gasztro köré szerveződtek ezek a feladatok.