A szoptatás kultúrtörténete: fotók

Ők segítettek azoknak, akiknek nem volt tejük, belehaltak a szülésbe vagy egyéb kötelezettségeik, státuszuk mellett nem volt lehetőségük gyermeküket szoptatni. A mai világban ez a szerep szinte már csak a természeti népeknél van jelen, a modernkori nők többsége még attól is elzárkózik, hogy más anyatejét adja újszülöttjének, nemhogy valaki más melléből egyen a babája.

A szoptatós dajkára hajlamosak vagyunk, mint középkori „találmányra" gondolni, természetesen hibásan. Ez a pót-anyai szerep vélhetően egyidős az emberiséggel, bár erre természetesen írásos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Azonban több, ókori és középkori kultúráról is tudjuk, hogy előszeretettel éltek ezzel a lehetőséggel.

Kr.e. 2250 körül Hammurapi babiloni király törvénykönyvében is tesznek róluk említést: ha a szoptatós dajkára bízott gyermek meghalt, ő pedig titokban kicserélte azt egy másikra, vagy mást is szoptatott, úgy mellét levághatták büntetésként. Az asszonyok itt egyébként átlagosan két évig szoptattak, és csak tejük elapadása esetén fogadtak fel dajkát.

Mivel úgy hitték, a gyermek örökli a dajka tulajdonságait, így nagy gonddal választották ki őket. A fáraó gyermekeit szoptató asszonyokat kifejezetten nagy tisztelet övezte.

Görögországban a szolgák és rabszolgák egyfajta kihasználási formája alá esett a dajkaságra való kényszerítés, azaz a csecsemők szoptatása. Bár azt nem lehet vitatni, hogy egy ilyen asszony, a szoptatás időszakában kivételesen jól élt az adott háznál, mind étel, mind szállás, mind bánásmód tekintetében. A híres filozófus, Platón például úgy vélte, hogy az ideális államban csak úgy lehet tökéletes polgárokat nevelni, ha azokat újszülöttként elszakítják családjuktól és állami neveldékben, szoptatós dajkák táplálásával nőnek fel.

Hűtlenségnek és bűnnek tartották az ilyen viselkedést. Az erkölcsök azonban lazultak, és a szoptatás megítélése is átalakult. Idővel a tehetősebb családok előszeretettel alkalmaztak dajkákat – akik között sok volt a görög rabszolga nő, mivel úgy tartották, hogy ez a fajta műveltség az anyatejen keresztül átadható.

Természetesen voltak, akik ellenezték ezt a fajta mértéktelen és indokolatlan szoptatós dajka „használatot”. Köztük volt Arisztotelész és Cicero is, akik a családi egység gyengítését vélték ebben a folyamatban felfedezni. Természettudósok lévén, ők a lojalitás hiányától, végső soron pedig a társadalmi széthullástól tartottak.

Az anyatej fontossága a Koránban is le van jegyezve: a gyermeket két éves koráig kell anyatejjel táplálni, ha másként nem, akkor dajka segítségével. Sőt, törvény írta elő, hogy az ilyenformán tejtestvérekké vált gyermekek később egymással házasodhassanak.

Ez nagyban befolyásolta a szoptatás életet adó, és magasztos szerepét. Ehhez az eszményhez hozzájárult az akkoriban oly' gyakori éhezés, nagyfokú gyermekhalandóság és természetesen a pestis járvány is. Az emberek a fedetlen keblű női alakban nem a szexualitást, hanem a reményt látták. A keresztény vallás tehát azt sugallta, hogy a szoptatás nemes cselekedet, így egyre több – korábban dajkát alkalmazó - asszony döntött úgy, hogy saját maga fogja táplálni gyermekét, idővel pedig ez abszolút természetessé vált.

A francia felvilágosodás azonban a szoptatás elutasítását hozta el magával, legalábbis a tehetős családok körében, akik vagy szoptatós dajkát fogadtak újszülött gyermekük mellé, vagy az első 2-3 évre vidékre adták őket.

A 20. században és napjainkban sokféle értelmezése ismert az anyatejes táplálásnak:

• "Szoptass, ameddig akarsz..."
• "Szoptass, de rövid ideig, utána menj vissza dolgozni..."
• "Szoptass, de csak a szabályoknak megfelelően..."
• "Szoptass, ameddig csak igényed van rá..."
• "Szoptass, különben nem vagy jó anya..."
• "Ne szoptass, ha nem akarsz..."

Látszik tehát, hogy a saját gyermek szoptatására való hajlandóság egyfajta hullámzó tendenciát mutat. Bár ma már kiváló minőségű tápszerek állnak az anyák rendelkezésére, mégis virágkorát éli a gyermek hosszabb ideig való, sőt, sok esetben kendőzetlen, nyilvános szoptatása. A kérdés azonban nyitva áll: mi lesz 100-200 év múlva?

Kattints a képre a galériához!