Hippokratész szerint négy személyiségtípusba sorolhatóak az emberek. Akadnak az extrovertáltak, azaz a kifelé fordulók, akik igen tevékenyek, energikusak és céljuk, hogy változást érjenek el a környezetükben. Velük szemben helyezkednek el az introvertáltak, azaz a befelé fordulók, akik inkább passzívak, elmélkedőek, céljuk pedig az, hogy megértsék a világot.
Az extrovertált személyiségdimenzión belül megkülönböztethetjük a szangvinikusokat és a kolerikusokat, míg az introvertáltakon belül a melankolikusokat és a flegmatikusokat.
Extrovertált személyiségek
Szangvinikus személyiségtípus
Ha a szangvinikus embert néhány szóban kellene jellemezni, akkor ezeket sorolhatnánk fel: jókedvű, magabiztos, optimista, társaságorientált, kreatív és barátságos.
Ő az a típus, akit mindenki szeret, és aki mindenkivel jól kijön.
Legkönnyebben onnan lehet felismerni, hogy egy társaságban ő beszél a legtöbbet. Imád a figyelem középpontjában lenni, sőt kifejezetten igényli, hogy figyeljenek rá. Igazi mókamester, emellett pedig nagyon eredményesen tud motiválni másokat, saját magát azonban olykor képtelen kordában tartani. Éppen ezért hiába ez az egyik legközkedveltebb személyiségtípus, mégis akadhatnak problémái, főleg a tanáraival vagy a munkáltatóival. Mivel nehezen tud egyszerre sokáig koncentrálni – pláne, ha nem érdekli a téma – diákként hajlamos arra, hogy a figyelme elkalandozzon, a szárazabb tananyaggal pedig kifejezetten hadilábon áll. Felnőttként is
messze elkerüli az olyan munkákat, amelyeknél unalmas és egyhangú adatokkal, vagy tényekkel kell dolgozni,
hiszen sokkal jobban érdekli az élet színes oldala – az izgalmas történetek, a pletykák, a magával ragadó események vagy a kreatív dolgok.
A szangvinikus ember igen könnyed, már-már könnyelmű, s mindig körbelengi valami „soha nem akarok felnőni" érzés. S bár ez a személyiség szinte mindenkit az ujja köré tud csavarni, azért neki is akad kevésbé vonzó oldala: például, hogy hajlamos a panaszkodásra, fegyelmezetlen, szétszórt, feledékeny és előfordul, hogy általánosságban „túl soknak" bizonyul a többi ember számára.
Kolerikus személyiségtípus
A kolerikus személyiséget az erős temperamentum jellemzi. Leginkább az indulatosság, a nyugtalanság, az ambíció, a függetlenség, a céltudatosság és a dominancia kifejezések kapcsolhatóak hozzá.
A kolerikus ember tekintélyt parancsoló, határozott – igazi főnök típus.
Ha valamilyen célt kitűz maga elé, akkor egészen biztos, hogy el is fogja érni, kerüljön bármibe, hiszen rendkívül kitartó és teljesítményorientált. Remekül tud kombinálni és igazi vezető, sőt ő az, aki egyáltalán nem ijed meg attól, ha konfrontálódnia kell másokkal. Képtelen a meghunyászkodásra, hiszen számára nagyon fontos a becsülete és a tekintélye. Egy kis versengéstől sem riad vissza, néha azonban túllő a célon; ilyenkor pedig hajlamos szinte bárkit versenytársnak tekinteni. Ambiciózus és határozott személyiségének köszönhetően általában nagyon magasra jut a karrierjében - sok esetben politikai vagy katonai pályán mozog.
Árnyoldala, hogy számára mindig a céljai az elsők,
s ennek gyakran alárendeli a magánéletét (érzelmi életét) is, emellett pedig hajlamos arra, hogy minden szituációban magának követelje a főnök szerepet, ha pedig valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja, sokszor türelmetlenné válik, féktelen haragra gerjed vagy mély depresszióba zuhan.
Ha érdekel a két introvertált személyiségtípus is, akkor olvasd el a melankolikusokról és a flegmatikusokról szóló írásunkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.