„Bezzeg más gyerekek éheznek!” — hányszor hallottuk a szüleinktől, amikor otthagytuk az ételt, és amikor épp nem azzal tömték a fejünket, hogy Afrikában éheznek, amíg mi válogatunk, és a tányéron marad a maradék.
Magam is megtapasztaltam anyaként az iskolatáskában szétlapított banán, megolvadt szendvics és úgy általában a tízóraira, uzsonnára csomagolt étel kukába dobása fölötti szomorkodást: már megint pazarlunk. Van, hogy magam rontom el a tervezést, túl sokfélét, túl nagy mennyiségben főzök, emiatt a fagyaszthatatlan maradékok mindegyike a szemetesbe kerül.
Minden alkalommal, amikor bevásárolok, megfogadom, hogy csak azt veszem meg, amire valóban szükségünk van és el is fog fogyni, de aztán mindig meglátok valamit, ami épp akciós vagy a gyerekek nagyon szeretik, a férjem hogy örülne neki, esetleg csak úgy megkívánom. Tudom magamról, hogy impulzusvásárló vagyok, ehhez képest próbálok tudatosabb lenni, és most már egész gyakran sikerül is, de összességében még úgy is sok minden megy a szemétbe, hogy egyébként komposztálunk.
A fenntarthatósági problémák egyik legsúlyosabbika az élelmiszerpazarlás, amely a gazdasági és a környezet kizsigerelésének kérdései mellett erkölcsi aggályokra is okot ad. A statisztikák szerint Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik, amelynek jelentős része a legkisebb egységekben, a háztartásokban termelődik.
Összességében a következő, kedvezőek nem mondható adatokat produkálja a magyar lakosság, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai szerint:
A magyar családok által kidobott étekmennyiségből egy éven át félmillió ember teljeskörű étkezését lehetne biztosítani. Elképesztő mértékű a pazarlás, holott akár csak a saját hztartásunk büdzséje is sokkal kedvezőbb számokat mutatna, ha egy kicsit jobban odafigyelnénk a kiadásainkra és törekednénk a tudatos élelmiszervásárlásra, ami visztont nem kerül pénzbe. Annál inkább a fölöslegesen megtermelt, feleslegesen megvásárolt és emiatt kidobott élelmiszerek, amelyek azont túl, hogy hatalmas mennyiségű elpazarolt vizet jelentenek, a földterületek csökkenésével pocsékba ment más erőforrásokkal és pénzpazarlással is járnak, amit a lakosság is megérez a saját pénztárcáján.
Az élelmiszerek kidobásának egyik oka, hogy nem vagyunk tisztában a minőségmegőrzési idő és fogyaszthatóság közötti különbséggel, ezért először ezt érdemes tisztázni.
A minőségmegőrzési idő azt a dátumot jelöli, amelynek lejárta után már nem ugyanaz a jó minőségű, ám élelmiszerbiztonsági szempontból még nyugodtan fogyasztható az élelmiszer. Nem leszünk rosszul tőle, nem történik semmi bajunk, ha megesszük, legfeljebb már nem olyan ízletes, nem olyan szép és friss.
A minőségmegőrzési idő utáni fogyaszthatóság ideje élelmiszercsoporonként változik. Az alábbi grafikán látható, hogy melyik tartós élelem a megadott határidő után még mennyi ideig fogyasztható, használató fel.
A fogyaszthatósági határidőre lényegesen szigorúbb szabályok vonatkoznak.
Amelyik élelmiszeren ezt a dátumot adják meg, azt a határidő lejártával már tilos megenni, mivel fogyasztása egészségügyi kockázattal jár!
Rengeteg maradékmentő ötletet találsz az interneten, keress, és törekedj az élelmiszerpazarlás csökkentésére vagy akár a megszüntetésére, legalább a saját konyhádban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.