A terapeuta figyelmeztet: ezzel a 3 mondattal tönkreteszed az idősebb gyereket

A gyermeknevelés során sok szülő szembesül azzal a kihívással, hogy mit mondhat és mit nem, ha a gyermek egészséges lelki fejlődése a cél. Bár minden szülő arra törekszik, hogy a legjobbat nyújtsa gyermekének, gyakran előfordul, hogy anélkül mondunk ki valamit, hogy teljes mértékben mérlegelnénk a következményeket. A szülői beszélgetések során egy-egy mondat sokkal nagyobb hatással lehet a gyermek érzelmi világára, mint gondolnánk. Éppen ezért fontos tisztában lennünk azzal, min megy keresztül idősebb gyerekünk, amikor testvére születik.
Az első nehézség, hogy a kizárólagos figyelem, amit az idősebb gyermek eddig élvezhetett, megszűnik és megosztott figyelemmé alakul át. Ezt egyfajta „trónfosztásként” is megélheti, amitől érzékenyebb lehet bizonyos mondatokra.
Mind az elmélet, mind a kutatás azt mutatja, hogy a szülők másképp bánnak az első, a középső és az utolsó-szülött gyermekekkel, és ezeknek a szülői reakcióknak következményei vannak – jó és kevésbé jó egyaránt.
- hangsúlyozza Mary Ann Little, Ph.D. klinikai pszichológus, a University of Texas Southwestern Medical Center adjunktusa, aki több mint négy évtizede folytat magánpraxist. A lényeg az, hogy mindig megtaláljuk a középutat – legyen szó szeretetről, a korlátok felállításáról, elvárásokról vagy a bevonásról.
Ezzel a kifejezéssel a szülők azt sugallják a gyerek felé, hogy túl magasak az elvárásaik, mert ő a nagyobb testvér – ezzel jelentősen aláássák gyermekük önbizalmát. Például: „te már nagyfiú vagy, meg tudod csinálni”, vagy: „ülj fel és viselkedj úgy, mint egy nagylány!” Little szerint az, hogy a gyerektől azt kérjük, legyen rátermettebb, mint amilyen, alááshatja a fejlődő önkoncepcióját és önbizalmát. Ha például egy 6 éves gyereket arra kérnénk, hogy mossa és hajtsa össze a család szennyesét, azzal túl magas elvárásokat támasztanánk felé.
Little szerint bár a szülőknek bátorítaniuk kell a gyerekeket a nehéz készségek elsajátítására, az elvárásoknak az életkornak megfelelő képességeken kell alapulniuk.
A probléma ezzel az, hogy a szülők többet kérnek a gyermeküktől, mint amennyit életkorukhoz képest reálisan meg tudnak tenni, és ezzel kudarcra ítélik őket. Például: „Ne verekedj, mert ezzel azt tanítod a nővérednek, hogy szabad verekedni”, „Nem maradhatsz ki a táncórákról, mert a kisöcséd azt látja majd, hogy lógós vagy.” „Mutass jó példát, edd meg a brokkolit!” Csak azért, mert idősebbek, még nem szabad elvárni a gyerekektől olyan dolgokat, amikben nem tudnak sikeresek lenni. Bár a gyerekeknek szükségük van arra, hogy követelményeket támasszunk velük szemben, az irreális elvárások akadályozzák az egészséges fejlődést.
Ha arra kérjük a gyereket, hogy „mutasson példát”, az irreális szülői elvárásnak minősül és károsan hat a gyerek fejlődésére.
A szülők gyakran elvárják a legidősebb gyerektől, hogy vigyázzon a testvéreire. Ezzel azonban a szülők túl sokat követelnek tőle, és neheztelést, feszültséget keltenek a családban. Bár alapvetően az, ha a testvérére vigyáz a gyermek, építheti a gondoskodási készségeket és elősegítheti az érést, viszont, ha túlzásba esünk, alááshatjuk az egészséges családi dinamikát.
Fontos, hogy megértsük, hogy a legidősebb gyermek is gyermek, és úgy is kell hozzáállnunk – nem szabad őket szülői felelősséggel terhelni, különösen a testvérükkel kapcsolatban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.