Üzenet a frontra - nagyanyáink a szerelemről

1942 után egyre több magyar férfit soroztak be, nem kímélve az egészen fiatal korosztályt sem. A 14-20 éves fiúkat leventeként - így nevezték a honvédségi gyakorlatot - küldték katonai szolgálatra, vagy akár egyenesen a frontra. Alternatíva nem volt. Akik szerencsével jártak, visszatérhettek, míg mások odavesztek. Pedig mindegyikőjüket várták haza. Azonban itthon sem volt könnyű az élet. Az egyedül maradt nők gyakran minden segítség nélkül voltak kénytelenek eltartani a családjukat, vagy vezetni a gazdaságot. Sok fiatal lány várta haza kedvesét, mindvégig remélve a legjobbakat. De vajon hogyan vészelték át ezt a kíméletlen időszakot, szerettük hosszú távollétét? És vajon milyen hatással lehetett a sokszor kilátástalan várakozás a partnerekre? Vajon a kiállt "próba" után jobban működtek, tartósabbnak bizonyultak, megalapozottabbá váltak a kapcsolatok? Erre kerestük a választ.

Nagyon sokáig vártam rá, reménykedtem, hogy egyszer csak hazajön. Elvégre volt ilyenre is példa. Bizonyos voltam benne, hogy fogságba esett, vagy, hogy megsebesült. Nem akartam lemondani róla, de csak nem jelentkezett."

Ilonka néni visszaemlékezése szerint a legnehezebb a kínzó bizonytalanság volt. Nem tudta, mit is kéne tenni. Meddig van értelme várni? Mikor van itt az ideje továbblépni és új életet kezdeni? Ebben a nehéz időszakban számára a legnagyobb támaszt családja jelentette, akik végig mellette álltak.

"A legnehezebb az volt, hogy semmi hírt nem kaptunk felőle, hogy nem tudtunk biztosat. Nehéz volt elfogadnom, hogy valószínűleg odaveszett. Végül hozzámentem a férjemhez, aki rendes ember volt, máig hálás vagyok neki mindenért. Meg nem is várhattam tovább, már benne voltam az "eladó korban"."

Az idős hölgy elővett egy színes képeslapokból összevarrt dobozkát, amelyben megfakult levelek pihentek szalaggal átkötve. Rengeteg levél. Megtartotta őket. Azt mondta, mért ne tette volna, hiszen annak a férfinak a keze nyomát őrzik, akit egykor olyan nagyon szeretett. Néztem a remegő kezét, benne a sárgás papírköteget, amely egy egészen másfajta kor és egy régen volt szerelem emlékét őrizte.