A Szöszi, aki teljesen felizgatott - Társat keres a pasi

Már régen elfelejtettem a helyes tánclépéseket, mintha csak parázson járnék. Vonaglom a Szöszivel szemben, aki velem ellentétben nagyon érzi a ritmust. Próbálom az érzékszerveimet kikapcsolni, és csakis az ösztöneimre bízni magam. Dolgozik bennem az elfogyasztott, jókora alkoholmennyiség, a mell közepéig ki van gombolva az ingem, de így is csurog rólam az izzadság.

Cikáznak az agyamban az önostorozó kérdéseim, a szokásos, régi nóta: megcsókoljam, és vajon akarja-e? Mikor jön már végre egy lassú szám? Egyáltalán játszanak itt még összebújós nótákat? Az nem a bulik végét jelenti záróakkordként? Addig várjak itt, és idétlenkedjek tovább?

Közben érzékelem, ahogyan az izzadságcseppek lassan, de feltartóztathatatlanul gördülnek végig a hátamon, és deréktájon tócsává gyűlnek össze.

Szöszi mit sem törődve az én egyszemélyes, belső háborúmmal, félig nyitott szájjal, le-lecsukódó szemhéjakkal, láthatóan teljesen átadva magát a zenének és az alkohol mámorának, érzékien, csípőjét lassan, körkörösen ringatva táncol tovább.

Behunyom a szememet, és érzem, ahogy az alkohol lassan a fejembe száll, ott találkozik a dübörgő zenével, a félhomállyal, a cigarettafüsttel és a fülledt erotikával, majd ez a bódító egyveleg hosszú időre megtelepszik bennem.

Mindenről megfeledkezve átveszem a zene és Szöszi izgató ritmusát, már rég nem tartom észben az előadókat, gyors, pörgős számok követik egymást. Egyik kezemet hirtelen Szöszi derekára téve közelebb húzom magamhoz, izzadt tenyeremet a feszes fenekén hagyom, a hátán végigfut a remegés, a teste megfeszül, majd kérdően, várakozóan néz rám.

A nyakához hajolok, és apró, borgőzös csókokkal borítom el: zónák után kutatok, magamba szívom az illatát, aminek helyet keresek, majd elraktározom. A mellkasommal hozzáérek pattanásig feszült kebleihez, jólesően nyugtázom, hogy nem visel melltartót. A keblei mintha saját életre kelnének, parancsra, illendőségre nem hallgatva megmerevednek, és az apró, de kemény mellbimbók szinte átszúrják a fekete tunika selymes, leheletnyi vékonyságú anyagát.

Alig tudom levenni a szemeimet Szöszi feszesen álló kebleiről, amik hívogatóan, izgatóan néznek velem farkasszemet. Mélyen a szemébe nézek, végigfürkészem csinos kis pofiját, és előre kiszámított lassúsággal, teátrálisan megcsókolom.

Nyelveink örült kergetőzésbe, fogócskába kezdenek, ízlelgetem az ajkát, mohón, kiéhezve csókoljuk egymást, kezeimmel bejárom, feltérképezem a testét, végigsimítok a popsiján, a keblein, amiket felváltva óvatosan a tunikán át cirógatok. Ágaskodó férfiasságomat semmibe véve, kezdeti gátlásaimtól megszabadulva, az altestemet a Szösziéhez nyomom. A félhomály és a dübörgő zene a kezünkre játszik.

Tudomást sem veszünk a külvilágról, a barátnők és a harsány olasz asztaltársaság rosszalló-irigykedő pillantásairól. A testiségtől megmámorosodva és hirtelen kijózanodva: az éjszakától búcsúzó, lassú táncba kezdünk.

Folytatjuk...

Gantner Ádám 38 éves, harmadik kötetes író. Három évet töltött fent különböző internetes portálokon, ebből írta meg a tavaly nyáron megjelent, nagy botrányt kavaró A L@tor című könyvét, ami az internetes társkeresést veszi górcső alá. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik.