Egy brit sorozatsztár hősies harca az emlőrák ellen

2010. július 19.

Ma elmentem az orvoshoz a bal mellemben kialakult bőrvastagodás miatt. Megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, a negyvenes nők esetében normálisak a hormonális változások. Azt mondta, menjek vissza hat hét múlva, ha nem múlik el, ezért megnyugodva tértem haza. Ha a doki azt mondja, minden rendben, akkor örülök.

2010. november 23.

A mellem még mindig nincs teljesen rendben. Millió dolgom van, de Mark ragaszkodott ahhoz, hogy menjek el orvoshoz. Makacs kitartásom eredményeképpen beutaltak a klinikára.

2011. január 14.

Ma kellett bemennem a klinikára. Mivel nincs borsószem nagyságú, kemény csomóm, amire mindig figyelmeztetnek az orvosok, nem is aggódtam túlságosan. Sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy egy hét múlva Dél-Afrikába kell repülnöm filmezni. Az orvos megvizsgált, és beutalt mammográfiás vizsgálatra. Nem sokkal később ultrahangvizsgálat, aztán biopszia következett. Valami rendellenességet találtak a mellemben, és azt mondták, hogy a lehető leghamarabb meg kell műteni. Az orvos elismerte, hogy rákos elváltozásra gyanakszik, de a biopszia eredménye nélkül nem állíthatja biztosan. Hirtelen úgy éreztem, hogy az egész életem fenekestől felfordult.

Január 15.

Szörnyű volt elmondani a gyerekeknek. Sam elég sztoikusan fogadta, de India könnyekben tört ki. Átöleltem, és azt mondtam, minden rendben lesz, pedig egyáltalán nem voltam benne biztos. Előttük nem sírtam, de amikor egyedül lettem, elsírtam magam, és megpróbáltam feldolgozni, ami történik velem.

Január 19.

Ma lettek meg az eredmények. Rosszindulatú daganatom van, de a daganat kicsi, és nem terjedt tovább, ezért nincs szükség emlőeltávolításra vagy kemoterápiára, csak daganateltávolító műtétre és sugárkezelésre.

Február 4.

Múlt héten CT- és MR-vizsgálatra kellett mennem, hogy ellenőrizzék, nincs másodlagos daganat a szervezetemben. A tesztek negatívak lettek. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy meggyőzzem a gyerekeket, képes vagyok megbirkózni a helyzettel.

Február 17.

Ma volt a daganat eltávolítása. Néhány óra alatt lezajlott a műtét, és minden jól alakult. A legtöbb ember a haláltól fél, de engem inkább a körülöttem lévők izgattak, az, hogy segítsek nekik feldolgozni, ha esetleg korán kell távoznom.

Az egyik barátom ajánlotta a The Haven nevű segélyszervezetet. Az életem fenekestől felfordult, korábban imádtam enni, most pedig szinte csak répát és lencsét eszem. Korábban depresszióba estem, de most újra azt kezdtem érezni, hogy érdemes élni. Elkezdődött a sugárkezelés. Fájdalommentes, csupán tíz percig tart, de figyelmeztettek, hogy a hatása felgyűlik, egy ideig nem fogok érezni semmit.

Április 11.

Egy gyógynövényszakértő készített nekem egy krémet körömvirágból és aloe verából, ami megszünteti a sugárterápia okozta bőrégést.

Május 9.

Végre véget ért a sugárterápia - úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. A gyógynövényes krém megóvta a bőrömet, de nagyon távol vagyok az egészségestől. Mindezek ellenére úgy érzem, mintha új fejezet nyílna az életemben. Meghallgatáson voltam, egy új sorozathoz kerestek szereplőket, egyre több terv körvonalazódik.

November 1.

Több új munkát is kaptam, és a sugárkezelés óta lassan visszanyertem az energiámat. Néhány évig ösztrogéngátló gyógyszert kell szednem. Ez kedélyhullámzásokat okozhat, de egyelőre rendben vagyok. Egészségesen étkezem, időt szakítok a pihenésre, és sokkal jobban odafigyelek magamra.

Igaz, hogy mellrákom volt, mégsem érzem úgy magam, mint egy áldozat. Nem határoz meg, de kétségtelenül megváltoztatott - mégpedig jobbá tett. Közelebb hozott a szeretteimhez, és megtanított arra, hogy értékeljem az életet.