Újra tanult élni a hegymászólány, Honti Kata

Minden rossz emlék törlődött a memóriájából

2011 őszén a legnagyobb közösségi oldalon szinte vírusszerűen terjedt el az a felhívás, amelyben egy vörös, göndör hajú, fiatal, életvidám lánynak kerestek akut jelleggel őssejtdonort. A felhívás rengeteg embert megérintett, akik segíteni szerettek volna. Hirtelen a duplájára emelkedett a véradók száma és komoly mozgalom indult azért, hogy ne csak Honti Kati, de a sorstársai is őssejthez juthassanak.

2011 decemberében Kati már sejtette, hogy megtalálták számára a megfelelő donort, akinek köszönhetően esélye nyílik arra, hogy megküzdjön az életéért és legyőzze az akut, gyors lefolyású leukémiát, amit néhány hónappal korábban egy munkahelyi rutin vérvétel során diagnosztizáltak nála. Idén januárban Kati megkapta az életmentő őssejtet, ám ahhoz, hogy az új őssejteket a szervezete be tudja fogadni, súlyos kemo- és sugárterápiára volt szüksége. Épp ezért izolált szobában élte az életét a kórházban hetekig. Mindeközben a párja, Monostori András, aki erejét megfeszítve küzdött Katiért, és azért, hogy minél több embert véradásra buzdítson, egy új életet készített elő Katinak. "A lakásunkat szinte teljesen ki kellett ürítenem, a padlót újra rakattam, mindent fertőtlenítettem, hogy Kati februárban a kórházból megfelelő környezetbe jöhessen haza. A kezelések hatására ugyanis annyira legyengült a szervezete, hogy a legenyhébb baktérium, bacilus vagy vírus veszélyt jelentett. Ráadásul átmenetileg cukorbetegség is kialakult nála. Nagyon kellett vigyáznunk rá. Minden nap két órán át fertőtleníteni kellett a környezetét. Nem aludhattunk egy szobában, de folyamatosan, 24 órában mellette kellett lennie valakinek, hiszen volt rá esély, hogy bármikor rosszul lehet" - idézi fel a nehéz időszakot András, aki ezekre az időkre Kati helyett is emlékszik, hiszen az ő memóriájából egy vírusos agyvelőgyulladás miatt minden emlék törlődött a betegség első, nehéz időszakáról. "Kati februárban került haza a kórházból, de a sérülékeny szervezete elkapott egy vírust. Köhögni kezdett, magas lázzal kórházba került és csakhamar agyvelőgyulladás alakult ki nála. Megsérült a memóriájának egy része, képzavarai voltak és törlődtek a betegségével kapcsolatos addigi élményei, emlékei. Ez egyszerre volt rossz és jó is, hiszen így a nehézségekre sem emlékezett" - árulta el András.

Újra tanulta az életet

"Nagy öröm volt, amikor hazatérhettem a kórházból, de még számos nehézség várt rám. Tudtam, hogy az őssejtbeültetéstől számított 100 napra mondhatom majd azt magamról, hogy meggyógyultam és elkezdhetek visszatérni az igazi életbe. A kezelésektől kihullott a hajam, és akkoriban még 10 gyógyszert szedtem, köztük szteroidokat is, amelyektől az arcom és a hasam is megnőtt. Mindig meglepődtem, amikor megláttam magam a tükörben, de nem zavart, hiszen tudtam, hogy csupán átmeneti állapot" - nevet Kati, aki az életörömét, jókedvét nem veszítette el, sőt a betegség hatására az egészen apró, más ember számára talán jelentéktelen dolgoknak is megtanult örülni. "Ma már csak 5 gyógyszert szedek, és végre kezd kinőni a göndör hajam, szépen változik vissza az arcom olyanná, amilyen voltam a betegség előtt. Eleinte az is hatalmas öröm volt, ha elsétálhattam a közelben lévő buszmegállóig, András kezét fogva ültem egy padon és élveztem a napsütést, vagy végre főzhettem valami finomat a konyhában, mert mindezekre hosszú ideig nem volt lehetőségem. Csak titokban mentem be a konyhába" - mondja mosolyogva Kati, akinek olyan vágyai voltak a több hónapnyi gyógyulás és szobafogság ideje alatt, amire más nem is gondolna. "Dolgozni akartam, mindennél jobban. Mindig nagyon nehezen akart eltelni a két kontroll közti időszak, ezért kértem a munkatársaimat és barátaimat, hogy adjanak nekem valami elfoglaltságot; Excel táblázat formálást, angol fordítást, bármit, amivel egy kicsit leköthetem magam."

Kati életében nagy mérföldkő volt, amikor augusztusban részt vehetett barátnője esküvőjén. "Hihetetlen boldogság volt, hogy az orvosaim megengedték, hogy - néhány szabály betartása mellett - elmenjek az esküvőre. Sőt én voltam a koszorúslány, és részt vehettem a szervezésben és a koszorúslány-ruha tervezésében is. Csupán arra kellett figyelnünk, hogy nagy, szabad téren legyünk, és az asztalomnál ne üljön senki, aki egy kicsit is náthás" - emlékszik vissza a fiatal lány, akinek hosszú idő után ősszel már arra is lehetősége nyílt, hogy végre újra magára húzhassa a túracipőjét. "November elején végre újra sziklát mászhattam. Andrással és egy kezdő sziklamászó barátnőmmel és több mászó barátunkkal Horvátországba utaztunk és végre újra a természetben lehettem, a tenger partján. Hihetetlen élmény volt és boldogsághullámok törtek rám."

Kati szinte már teljes életet élhet, de bizonyos helyzeteket még kerülnie kell. "Nem utazhatok tömegközlekedési eszközökön, fokozottan vigyáznom kell, hogy ne kapjak el semmiféle fertőzést. Itthonról már elkezdtem dolgozni, és hamarosan remélem, hogy az irodába is visszatérhetek. Hálás vagyok az orvosaimnak, Demeter Judit professzor asszonynak, Masszi professzornak és Bátai doktornak, akik nélkül nem gyógyulhattam volna meg. Nincs nagyobb vágyam, mint újra úgy élni a mindennapokat, olyan pörgősen, mint mindenki más. És abban reménykedem, hogy Andrással is olyan teljes életet élhetünk, mint bármely más ember."

Te is lehetsz őssejtdonor!

Az Országos Vérellátó Szolgálat kijelölt állomásain donornak jelentkezhet minden 18-55 év közti egészséges felnőtt, aki önként vállalja, hogy kiválasztása esetén őssejtet ad a világ bármely pontján élő beteg számára. Az őssejt levétele nem fájdalmasabb, mint egy egyszerű vérvétel: mindössze 3 óra alatt leveszik a megfelelő mennyiségű vért, amellyel akár egy embertársunk életét is megmenthetjük. A várólistára évente 100-150 új beteg kerül fel. Katinak egy fiatal walesi lány mentette meg az életét azzal, hogy donornak jelentkezett.

Az Országos Vérellátó Szolgálat honlapja
Ha az őssejtdonációról szeretnél többet megtudni: IDE kattints
Ha szeretnéd nyomon követni Kati történetét: Honti Kata blogja