Rengetegen nem tudják, mit esznek valójában

Üvegszilánk a gabonapehelyben

Bár még hangos Európa a lóhússal "gazdagított" botrányos húskészítmények piacra dobása miatt, máris újabb, nem csekély aggodalomra okot adó hír is napvilágot látott: 36 ezer csomag gabonapelyhet hívott vissza egy világcég, miután kiderült, a gyártási eljárás során a termékbe üvegszilánk került. A cég életében máskor is előfordult már termékvisszahívás, hiszen nem is olyan régen, 2012 őszén közel hárommillió doboz gabonapelyhet kellett levenni a boltok polcairól fémforgács-szennyezés miatt.

Bár a gabonapehely dobozaiba került "idegen anyag" veszélyes lehet, mégis kevésbé érinti érzékenyen a fogyasztót a hír, egyrészt a cég villámgyors, a vásárlók egészségét és érdekeit védő intézkedése miatt, másrészt mert maszatolás nélkül ismerték el, hogy hibáztak, és törekedtek a veszély minél gyorsabb és széles körű elhárítására. És talán éppen ezért kevésbé csökkent a bizalom a cég egyéb termékei iránt.

Miért pont lóhús?

Egészen más a helyzet azonban a hús körüli botrányokkal, hiszen már annak megítélését is kérdésként tálalják, hogy egyáltalán jelent-e bárminemű egészségügyi veszélyt a lóhús megjelenése a húskészítményekben, esetleg a botrány nem szól másról, csak arról, hogy etikátlan dolog a vásárlókkal olyan húst megetetni, amelyhez egyébként nem feltétlenül lenne étvágyuk. Vásárlói szempontok alapján tehát morális kérdések lépnek fel, továbbá ellenszenves és visszatetsző azoknak a cégeknek az agressziója, akik a nagyobb haszon reményében félrevezetik a vásárlót és olyan terméket vásároltatnak meg vele, amelyet a szükséges információk birtokában elkerülnének. Fontos tudni, hogy a lóhús olcsóbb, mint a marhahús, vagyis minél nagyobb százalékban található egy termékekben a marhahús kárára, annál olcsóbb annak előállítása.

7 millió ember nem tudta, mit eszik

Elgondolkodtató azonban az is, hogy a botrány főbb állomásait tekintve szinte visszakövethetetlen, hogy eredetileg honnan származik a lóhús, ami végül az asztalon köt ki. Az érintettek egymásra mutogatnak, és tulajdonképpen senki sem akar felelősséget vállalni a lovak olcsó húsának ügyében. Az eddigi becslések szerint a botrány kirobbanása előtti évben hétmillió ember fogyasztott szándéka ellenére olyan terméket, amely lóhúst tartalmazott.

A lóhús zsírtartalma alacsonyabb, mint a sertéshúsoké

Az ellenőrzött körülmények között piacra került lóhús egyébként veszélytelen, sőt, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének Elnöke, Kublányi Jolán a Inforádiónak adott interjújában elmondta, hogy a lóhús fogyasztása az emberi szervezet számára nem jelent veszélyt, mi több, a lóhús alacsonyabb energia- és zsírtartalma miatt még egy kicsit kedvezőbb is, mint például a sertéshúsoké, ráadásul teljes értékű fehérjét tartalmaz.
Sokkal inkább érzelmi jellegű az ellenérzés a lóhús felé, és bár hazánkban kevésbé népszerű a lóhúsfogyasztás, Európa más országaiban, például Franciaországban vagy Olaszországban népszerű táplálék.

A színezett húsok még ártalmasak is lehetnek

Vagyis a felháborodás (érzelmi okok mentén) jogos, de kevésbé gyomorforgató, mint a szinte már elfelejtett színezett húsok esete, amely néhány hónapja rázta meg Európa húspiacát és a vásárlók érzékenységét, amikor is Svédországban, Szlovákiában és hazánkban is találtak marhabélszínnek feltüntetett sertéshúst.

A lengyel vágóhídról származó, de magyar vállalkozás által forgalmazott hamisított hús nemcsak morális szempontból kifogásolható, vagy azért, mert az olcsóbb sertéshús helyett színezték, címkézték prémiumkategóriás alapanyaggá a szállítmányokat, de nagyon komoly egészségügyi következményei is lehetnek annak, ha a hentespultokba kerülő, marhahúsként árult hús a gyanútlan fogyasztó hűtőjébe, asztalára kerül.

Egészen más konyhatechnológiai eljárások szükségesek ugyanis abban az esetben, ha sertéshúst szeretnénk a család asztalára tenni. Amíg a marhahús, megfelelő hőmérséklet mellett fogyasztható nyers vagy félig nyers állapotban is, addig a nyers sertéshús fogyasztásának rendkívül komoly veszélyei lehetnek.

Nem véletlen, hogy hazánkban mind a magánvágásoknak, mind a vágóhidaknak szigorú feltételeknek kell megfelelniük, és állategészségügyi szakemberek ellenőrzik, hogy a leölt sertések alkalmasak-e emberi fogyasztásra, hiszen egy veszélyes fertőzés, a trichinellózis kockázata kiemelkedően magas sertéshús fogyasztása esetén. Különösen indokolt az elővigyázatosság, ha mint a fenti esetben is látjuk, bizonytalan a hús eredete (így azt sem tudhatjuk, a színezés előtt megtörtént-e a sertéshús egészségügyi bevizsgálása), valamint akkor nagy a kockázat, ha a húst nem főzik, sütik meg alaposan.

A fenti eset éppen ezért ennyire elgondolkodtató, hiszen a vásárlók minden további nélkül fogyasztották volna el nyersen a marhahúsnak álcázott disznóhúst. A két legveszélyesebb fertőzést a trichinellózis, valamint a kolbászmérgezésként ismert, a clostridium botulinum nevű baktérium által termelt anyagcseretermék, a botulotoxin jelenti a fogyasztóra.