Lehet megfontolt, egészséges döntést hozni egy ennyire érzelmeken nyugvó kérdésben? Vagy a gyereknek, a gyerekeknek kell meghoznia döntést, hogy kinél szeretne lakni, kivel szeretne élni? És több gyerek esetén kiről mondanak le a testvérek? Hogyan éli meg az a testvér, aki nem maradhat a többiekkel?
A hazai gyakorlat szerint a gyermek-elhelyezési perek során szempont, hogy a testvérek együtt maradhassanak. A szülők egy része azonban nem viszi perre a dolgot, megegyezik, és a lakás, bútor, porceláncsészék mellett megfelezik a gyerekeket is.
Vica, 29 éves, gyeden lévő kismama:
"A kislányom nyolchónapos, a kisfiam hároméves. Válunk, és a férjem a nagyobbik gyereket vinni akarja magával, egy tőlem 200 kilométerrel arrébb lévő városba, új kapcsolatba. De én ezt nem bírom ki, én ebbe belehalok. Megteheti ezt velem? Lehet olyan érv, amely mentén elszakíthatják tőlem és a testvérétől a fiamat? Ha alkalmas vagyok a kicsi nevelésére, milyen ok mentén ítélhet úgy a bíróság, hogy az apa elviheti a fiát? Szerinte önző vagyok és neki igenis joga van az egyik gyerekhez, szerinte ez így igazságos. Egyébként közös megegyezéssel válunk, bár ő akar kilépni a kapcsolatból. Mit tegyek, engedjem vele a kisfiamat, vagy harcoljak?"De milyen motivációból akarhatja egyik vagy másik fél szétszakítani a testvéreket?
Néha azért, mert tényleg úgy hiszi az egyik fél, hogy ez így méltányos. Vége van a kapcsolatnak, el kell felezni, ami közös.
Néha viszont bosszúból, mert az egyik fél úgy érzi, csakis ezzel tud mérhetetlen sebet ütni exén, és nagy valószínűséggel fel sem méri, hogy milyen károkat okoz a kicsik lelkében a kegyetlen megoldás. Ráadásul sok esetben a bosszú vezérelte akció az, ahol gyorsan kiderül, mégsem fenékig tejfel egy egyedülálló anyának vagy apának gyereket nevelni, így néha egy-két éven belül újrastrukturálódik a családi szerkezet, de akkorra már súlyos veszteségeket kell feldolgoznia a gyerekeknek.
Néha, de ez a legritkább példa, éppen az anya az, aki úgy érzi, a gyereknevelés terhét nem fogja egyedül bevállalni, nem szeretné, ha a volt férje "tiszta lappal" kezdhetne új életet: vigye csak az egyik gyereket, ha annyira menni akar. Hogy mire számít ilyenkor? Talán arra, hogy a párja döntése, menekülése nem végleges, és hogy a férfi előbb-utóbb belátja, a családnak, a gyerekeknek egy kupacban van a helyük. De nincs az a gyerek, aki az édesanyja döntését - még ha rövid időre is szól csupán - fel tudná dolgozni. Mert a gyerekek nem mérlegelik az okokat, a körülményeket, ők csak megélik a történéseket és próbálnak alkalmazkodni a helyzethez, amely olykor nem más, mint a veszteségek elviselése.
Sokszor az anyagiak miatt döntenek így a szülők. Mert ha egy gyerek itt, egy gyerek ott, akkor nem kell gyerektartást fizetni. Tiszta sor. Hétvégén meg megy a gyerekcsere, és a testvérek jószerével soha nincsenek együtt. Vagy egy hónapban legfeljebb kétszer, hol az egyik, hol a másik szülőnél. És persze, főleg ha érzékelhetően más anyagi feltételek közé kerülnek a testvérek, óhatatlanul elkezdődik az irigykedésből fakadó szurka-piszka. Mert az egyiknek a jól kereső apa a legújabb technikai kütyüt is megvásárolja, míg a másik "fél családban" örülnek, ha ennivaló kerül az asztalra.
De lehet így értékes, tartós testvéri viszonyt kialakítani?
László, 38 éves
László életében eddig csakis futó kapcsolatai voltak, nem tervez tartós párkapcsolatot, és azt mondja, soha nem akar gyereket. A Life.hu-nak elmesélte, miért nem:Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.