Kiközösítés és halál vár az albínókra

Néhány hete járta be a hír a világsajtót, hogy egy görögországi roma táborban fehérbőrű, világos szemű kislányra bukkant a hatóság. A feltételezéseket megerősítette a DNS-vizsgálat. A kislány nem a roma család gyermeke. A további nyomozás és egy újabb DNS-teszt azonban arra is fényt derített, hogy egy bolgár asszony a kislány édesanyja. A gyermek pedig azért fehérbőrű és extrém módon szőke, mert édesapja albínó géneket hordoz. Maria és további 4 testvére így szintén albínó - egészen pontosan albinoid. Az albínók közé ugyanis csak azokat az embereket soroljuk, akik szervezetéből ennél nagyobb mértékben hiányzik a pigment, így szemük színe piros.

A kislány esete megrázta a közvéleményt, és nemcsak azért, mert szülei pár euróért adták el idegeneknek, akik sanyarú életet szántak a kislánynak, de arra is rávilágított, hogy (általában) albínónak születni kínkeserves sorsot jelent.

Taszítónak tartják őket

Indiában él például a világ legnépesebb albinoid családja, a Pullan család, melynek mind a hét tagján megjelennek az albínó jegyek. A környezet sokáig ellenségesen viszonyult hozzájuk, és ennek oka nem más, csupán az, hogy színeikben eltérnek az indiai emberektől. Hófehér hajukkal, szőrzetükkel, extrém sápadt bőrükkel és ultravilágos szemükkel kitűnnek a tömegből. Párválasztásuk is szűk körben történik, hasonlóan világos jegyeket mutató párt választanak maguknak, amely természetesen újra albinoid utódokat jelent. Szerencsére az indiai emberek ellenségessége kimerül ennyiben, az „elutasításban”, és a gúnyban. A közösségbe való beilleszkedési problémáikon felül azonban akad egyéb gondja is a család tagjainak: egészségük törékeny, a számukra elérhető munkákat helyzetüknél fogva nem vállalhatják. Súlyos nyomor nehezíti mindannapjaikat.

Élő szellemek - bokában levágott lábak

Afrikában, például Kongóban vagy Tanzániában albínónak (vagy albinoidnak) születni azonban egyenlő az életveszéllyel, sőt a halállal. Borzasztó történetek sora bizonyítja, hogy rémületes babonák kötődnek az albínó emberekhez, akiket gond nélkül legyilkolnak. Valójában nem is számít gyilkosságnak az albínók lemészárlása, hiszen nem is tartják őket embereknek: élő szellemként tekintenek rájuk.

A fekete bőrű szülők az esetek nagy részében egyszerűen utcára teszik az albínó utódokat és sorsukra hagyják őket, de a család által elfogadott albínó gyerekek sincsenek biztonságban. Megcsonkítják vagy megölik őket. Az albínók testrészei – a kezük, a lábuk, a fejük, a hajuk, a vérük – a törzsi varázslás fontos "alapanyagai". Ezek megszerzése az egészséges élet záloga vagy a gyógyulás „egyetlen” esélye. De abban is hisznek, hogy az albínó ereklyék tulajdonosaira szerencse, gazdagság, szerelem vár. Akit albínó amulett véd, annak kiváltságos, hosszú élete lesz. Épen ezért elképesztő összegeket ér a piacon az albínók minden porcikája, az utolsó csepp vére is. Egymást érik az afrikai kontinensen a csonkításos támadások és a gyilkosságok. Akár az állatoknál az elefántokat az agyarukért, a gorillákat a mancsukért, az albínókat olykor „csak” a kéz- vagy a lábfejükért támadják meg, és a csonkolás után hagyják őket elvérezni.