Segítség! 21 éves vagyok, és sosem volt még orgazmusom

Kedves Győri Szilvia!

21 éves vagyok. A problémám az, hogy eddigi szexuális életem során (kb. 4-5 év alatt) egyetlen alkalommal sem volt olyan orgazmusom, amire vágytam. Kb. 6 éve végzek önkielégítést, főleg azóta, mióta szexuális életet élek és érzem, hogy fel kell fedeznem a testem. De egyáltalán nem látok benne annyi élvezetet sem, mint a szexben általában. Akárkivel feküdtem is le, mindig figyelmes, kedves és türelmes volt velem, mégsem tudta elérni a kellő hatást. Ha gyönyörben volt is részem, az csak egy nagyon rövidke pillanatig tartott, de az sem volt az igazi, inkább csak megközelíthette az érzést, és utána nagyon rossz volt a szexet is folytatni.

Ez rendkívül negatívan hatott a lelki és szexuális életemre is, ugyanis arra a szintre jutottam, hogy hónapokig rá se mertem gondolni, és ha a párommal arra került volna a sor, ideges és feszült lettem, sírva fakadtam miatta, és napokig csak az járt az eszemben, hogy talán soha nem leszek képes elengedni magam, nemhogy még átéljem a szex nyújtotta élvezeteket is. A páromnak is nagy nyomás ez, mivel neki óriási szexuális étvágya van, és bár másfél éve van velem, félek, hogy a két évet sem érjük meg együtt, ami rá nézve érthető is.

Az utóbbi időben rengeteg pornót nézek/nézünk, mert úgy vettem észre, talán egy minimálisan jó hatással van rám, ám csak annyit értem el vele, hogy egy kicsit gyorsabban indulok be, onnantól minden a megszokott rossz.

Sosem volt eget verően erős szexuális vágyam, inkább úgy kellett rám erőszakolni a szexet, akkor is, ha úgy éreztem, egy kicsi kedvem van hozzá. Mert ha szükségét éreztem is, ahogy belekezdtem, elment az a picike kis vágy is, nem indultam be, vagy ha igen, az sem volt érezhető mint "vágy", csak tágult a hüvelyem és kicsit nedvesebb volt, és emellett nem is élveztem a szexet.

Gondoltam arra is, hogy talán valami betegség okozhatja, vagy az, hogy sűrűn szedek gyógyszereket kisebb betegségek miatt, de teljesen tanácstalan és reményvesztett vagyok. Kipróbáltam ezerféle pózt, helyet, módszert, technikát, de egyik sem vált be.

Mivel rengeteg cikk szól arról, hogy van, akik nem képesek átélni egyáltalán orgazmust, nehezen indul be, nehezen nedvesedik, vagy sokat kell gyakorolniuk hozzá, hogy elérjenek valamit is, úgy gondolom, nem csak engem érint ez a probléma, ezért írtam hosszas gondolkozás után.

Mit tehetnék?
Erika

Kedves Erika!

Első körben érdemes lenne átgondolnod azt, hogy milyen hiedelmek, esetleg tévhitek gátolnak abban, hogy át tudd magad adni a szex élményének és el tudd magad engedni. Szülőktől hozol tiltásokat, vagy a tágabb családból, baráti körből esetleg? Az orgazmus megéléséhez nagyon fontos, hogy mi magunk, úgymond, jó viszonyban legyünk a szexszel, a testünkkel és a saját nőiességünket tudjuk megélni. Fontos tudnod, hogy az orgazmus egy kontrollvesztett állapot, ami egyrészt arról szól, hogy képesnek kell lenni elengedni a kontrollt és beleengedni magad az élménybe, másrészt pedig ezt a kontrollt tudni kell átadni a partnerednek, vagyis maximálisan bíznod kell benne.

Beszélgettek a pároddal a félelmeidről? Bízol benne annyira, hogy el tudod mondani neki, miért hárítod az együttléteket és félsz, hogy elveszíted?

Ha gondok vannak az ágyban, akkor lehet a problémákat megoldani, ha kimondjuk, hogy mitől félünk, mivel van bajunk és szembemegyünk velük. A hárítás, szőnyeg alá söprés nem vezet sehová. Illetve ha hibásak a mozdulataink, rutinjaink az ágyban, ki kell javítani őket. Itt is érvényes az a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert és ezért mindketten felelősséggel tartoztok.

Azt is látnod kell, hogy a szexuális ingerlés nem mindenkire hat egyformán. Van, akinek az orgazmus után jólesik a további ingerlés, simogatás, van, aki ilyenkor már ezt egyáltalán nem igényli. Ez még nem jelenti azt, hogy baj van.

Mindemellett biztosnak kell lenned benne, hogy egészséges vagy. Sok nő szenved fájdalmaktól a közösülés során csak azért, mert valami enyhébb hüvelyi fertőzése van, aminek nincsenek komolyabb tünetei, vagy azokat nem ismeri fel. Egy gyógyszeres kezelés is könnyen felboríthatja a hüvelyflórát. A testi okokat mindenképp ki kell zárni.

Erika, sok kérdést kell átgondolnod most, és lesz bőven tennivalód is. A pszichológiai tanácsadás ezen a területen is kifejezetten hasznos tud lenni, egy szakember sokat segíthet, hogy meg tudj birkózni a feladattal.

Üdvözlettel:
Győri Szilvia