Lépfenefertőzés: pokolvar a bőrön!

A további megbetegedések elkerülése miatt, a fertőzés megállítása érdekében a település vezetői soron kívüli testületi ülésen döntöttek arról, hogy felbontják a szerződést a fertőzött húst értékesítő vállalkozóval. Később újabb két ember került kórházba lépfenefertőzés gyanúja miatt. Egyikük a gyepmesteri telep dolgozója, a másikuk egy konyhai dolgozó, aki esetleg érintkezhetett a fertőzött hússal. Hétfőn viszont az borzolta fel a kedélyeket, hogy a zánkai táborba készülő, a lépfenefertőzésben érintett területen lakó gyerekek nem indulhattak el a táborba, mert a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány vasárnap e-mailben azt írta, a döntés idején nem tudhatták, hogy a gyerekek nem betegek, és nekik 3000 vendégük egészségét kellett szem előtt tartaniuk.

De miért ennyire veszélyes a lépfenefertőzés?

A lépfene elsősorban a melegvérű állatokat veszélyeztető megbetegedés, de közvetlen állatról emberre is átterjedhet. Ez az „átlépés” leginkább akkor következik be, ha az ember fertőzött állattal vagy annak részeivel, húsával, bőrével, szőrével érintkezik.
Az Országos Epidemiológiai Központ weboldalán található információ szerint a kilencvenes éveket követően a betegség rendkívül szórványossá vált, évente egy-két esetre volt (van) csak példa.

Szinte mindent túlél a kórokozó

A fertőzést előidéző Bacillus anthracis kórokozó spóra formában rendkívül szélsőséges körülményeket is képes átvészelni, legyen az szárazság vagy ingadozó, szélsőséges hőmérséklet. Ezekben az esetekben a túlélésre „játszik”, fertőzőképességét megőrzi, majd számára kedvező feltételek esetén újra aktívvá válik.

Három kritikus területen támad

A bacilus behatolási területétől függően három típusát különböztetjük meg: tüdő-, bőr- és bél-anthrax.

Bőr-anthrax: fájdalmas pokolvar
Az embereknél a bőr-anthrax a leggyakoribb, hiszen a spórák a bőr legapróbb sérülésein keresztül is képesek bejutni a szervezetbe. A lappangási idő ennél a típusnál 1-7 nap, így lehet, már a fertőzést követő másnap jelentkeznek tünetek, de lehet, egy hét is eltelik a fertőző állattal (vagy annak valamely részével) való találkozás után, így nem is köti a beteg a jelentkező tünetet, a viszkető, pici piros csomót az állattal való találkozáshoz. A kis piros csomócska aztán hólyagokká alakul, és ahogy telik az idő, egyre több hólyag jelenik meg a bőrön, amelyek néhány centiméter átmérőjű, jellegzetes pokolvarrá összeolvadnak. A fájdalmas varas képződmény belseje feketésen elszíneződik, a környéki nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Ha nem kap időben orvosi segítséget a beteg, akkor a véráramba is bejutó baktérium súlyos fertőzést okoz a szervezet más területein is – a kezeletlen esetek közel 20%-a halállal végződik. Antibiotikumos kezeléssel viszont jó gyógyulási esélye van a betegnek.

Tüdő-anthrax: légszomj és véres köpet
A tüdő-antrax jellegzetes tünetei közé tartozik a mellkasi gyulladás, amelyet légszomj, magas láz, a hidegrázás és véres köpet kísér. Embereknél jóval ritkábban fordul elő, mint a bőr-anthrax, ha mégis, a lappangási idő 1-60 nap között húzódhat. A kezdetben csak enyhe nátha tüneteivel jelentkező fertőzés kezelés nélkül rettentően gyors lefolyású és végzetes: a tünetek jelentkezését követően, akár két nap alatt végezhet az orvosi ellátásban nem részesülő beteggel.

Bél-anthrax: hasgörcsök és véres hányás
A baktérium a fertőzött állat húsának vagy tejének elfogyasztásával is bejuthat a szervezetbe. Ilyenkor a bélrendszeren keresztül támadja az immunrendszert. Lappangási ideje körülbelül 17 nap, vagyis akár több mint két hét is eltelhet a fertőzött fogás elfogyasztása és a tünetek jelentkezése között. Ez már csak azért is veszélyes, mert a tünetek eleinte egy „sima” gyomorrontásra emlékeztetnek, majd gyorsan súlyosbodnak: az étvágytalanság, hasfájás és láz mellett bélgyulladás jelentkezik, véres hányás valamint véres székletürítés történik. Kezelés nélkül a bél-anthraxban szenvedő betegek 20-60%-a nem éli túl a fertőzést.