Attila esete mintha az orvosi tankönyvek leírását testesítené meg: az érrendszeri bajok legfontosabb rizikófaktorai jelen voltak az életében. Ötvenedik évében járt, élete nagyobb részében napi tíz órában fizikai munkát végzett, az iskolái befejezése óta pedig felhagyott a sportolással is. Több évtizede dohányzott már, az étkezési szokásai sem voltak egészségesnek mondhatók, hiszen a többnyire szabadban végzett munkához igazodva napközben csak hideget, szendvicset, péksüteményt és felvágottakat evett, amiket kólával öblített le.
Főtt étel csak este került elé, viszont akkor emberes adagokban. Nem csoda, hogy az évek alatt jócskán felrakódtak rá a kilók, a 185 centiméteres magasságához a 120 kilót is elérte a súlya. Egy ideje a vérnyomását és a magas vércukorszintjét is gyógyszerrel kellett kordában tartania. Két éve egy munkahelyi baleset, egy izomszakadás után kevésbé megterhelő munkát kellett keresnie. Vagyonőrként kezdett dolgozni, ami még kevesebb aktivitással, még rendszertelenebb étkezésekkel, éjszakai műszakokkal, az alvásritmusa teljes felborulásával járt.
Fél éve egy nyári éjszakán jelentkezett az első rosszullét, szegycsonti nyomásérzéssel, fulladással, hidegverejtékkel, halálfélelemmel. Hogy miként érte utol Attilát a hírtelen szívhalál, és hogy miképpen tért vissza a másvilágról, kiderül a Szívderítő.hu cikkéből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.