Müller Péter: "Szerelemgyerekek vagyunk"

Ez az élet titka. Így születtünk a világra, én is, te is: két ember kellett hozzá. De amikor felnövekedünk, elvakult gőgünkben azt hisszük: „Én! Csak én! Én egyedül, a másiktól függetlenül is vagyok! Enyém! Nekem! Én vagyok, mások nélkül, csak én egyedül!” Elfelejtjük, hogy úgy adtak össze minket, hogy legyünk. Egy férfi és egy nő koprodukciója vagyunk. És mindegyik a leglényegesebbet adta magából. Elfelejtjük, hogy szerelemgyerekek vagyunk, és ha élni akarunk, tovább kell adni ezt a szerelmet, mert félemberek maradunk, élő halottak.

Az író is így van. Én írom a műveimet, de benned, s veled együtt él és folytatódik tovább. Én „csak” az apja vagyok. Minden, ami él, szeretetből születik, és a szeretet is tartja fenn.