Ezért ne házasodj és ne vállalj gyereket pusztán szerelemből!

Ha eddig volt is benned egy kis önzés, köddé válik. Csak ő létezik. Mindent megtennél érte és bármiről lemondanál. Nem szereti a gyerekeket? Nem gond, majd a közöset imádni fogja. Nem dolgozik évek óta? Sebaj, most új erőre kap. Vagy éppen a jó, most dohányzom, és van rajtam egy kis felesleg, de miatta képes leszek változtatni, érzem.

Egy felmérés szerint a vak szerelem átlagos élettartama két év. Természetesen ettől nagyon markáns eltérések is előfordulhatnak, de egy dolog biztos.

Annyit mondunk, szerelmes lettem, vagy elmúlt a szerelem. És legyünk őszinték, a szerelemben ugyan nem mi vagyunk önzők, a szerelem maga önző. Hallottál már olyat, hogy a szerelmes ember számára megszűnik a külvilág? Esetleg elhanyagolja a munkát? Vagy a szüleit? Esetleg a barátait?

Egy igazi párkapcsolatban a felek segítik egymás szellemi fejlődését, és úgy haladnak egymás mellett, mint amikor felfelé mész a lépcsőn. Bal láb, jobb láb, bal láb, jobb láb... A szerelem euforikus állapotában ez nem kerül fókuszba. Nem is baj, nincs is ott a helye.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne kívánnám mindenkinek, hogy legyen fülig szerelmes, csupán azt, hogy a szerelmet ne azonosítsuk a valóban önzetlen szeretettel. A szerelem talán szükséges, de bizonyossaggal nem elégséges összetevője a hosszútávú, boldog és stabil párkapcsolatnak. A szükséges összetevő a szeretet. A szeretetből még nem ábrándult ki senki, szerelemből annál inkább.

A mondás szerint: "Ne válaszolj, mikor dühös vagy, és ne dönts, mikor szomorú vagy. És ne ígérj semmit, amikor boldog vagy."