Szingli pasi becsajozik: "Van, hogy úgy jó, ha csak egyetlen éjszaka az egész"

Gyorsan hazaugrottunk, hogy egy fokkal alkalmasabb ruhát keressünk, és megbeszéltük, hogy ott találkozunk. A fülledt meleg és a hangos zene csaptak meg elsőnek, de rutinos koncertjáróként ennél több kellett volna, hogy meghátráljak. Rövid nézelődés után elkönyveltem, én vagyok az első kis társaságunkból, így jobb ötletem nem lévén a pult felé vettem az irányt. Hosszas lökdösődés és várakozás után kiabáltam egy sort a csapossal, mire megkaptam a piát, aminek a csillagászati árán már meg sem lepődtem, majd gyorsan kifaroltam a tömegből.

Az hamar feltűnt, milyen sok lány van a helyen, és szép számmal akadtak közöttük olyanok is, akik felkeltették a figyelmemet. Gondoltam, ha már itt vagyok, hasznosan is eltölthetem az időt, amíg a többiekre várok. Így hát elkezdtem felmérni, milyen lehetőségeim vannak az estére.

Már éppen elkönyveltem volna, hogy ma este lyukra futottam (nem a pozitív értelemben), amikor az egyik beülős bokszból egy eddig magát jól elrejtő ifjú hölgy került elő. A hely stílusától eltérő módon enyhén alteresen volt felöltözve. Nem egy hippit kell elképzelni, hanem egy csinos, de visszafogott kinézetű lányt. Az a típus, aki még maga sem tudja, mit rejteget igazán. Rövid kabát, bő póló, farmernadrág és egy kicsit magasított sarkú csizma... A tapasztalat azt mondatta velem, nincs időm megvárni, amíg rendel, és visszatér a többiekhez. Gyorsan beleittam a piámba, majd az egyik asztalon felejtettem, hogy kellő indokom legyen később keresztezni az útját.

Véletlenül pont egyszerre értünk a pult körül álló tömeg szélére, és a szerencsére éppen egymás mellé érkeztünk. Gyors pillantásváltás, mosoly, egy szia, egy gyors bók, ami csak egy fokkal jobb, mint az, hogy "szép a szemed". Aztán egy villámbemutatkozás, közben végig szemkontaktus. Tőle egy alig hallható, szia, egy próbálkozás, hogy elnyomja a mosolyt, kis elpirulás, amikor az nem sikerül, egy köszi, majd egy név. Innentől a recept viszont sokkal bonyolultabb.

Szerencsémre sikerül egy értékelhető beszélgetést kihozni a helyzetből, ami addig tartott, amíg vissza nem kellett mennie a barátaihoz, ahol a többi lány már leplezetlenül bámult minket. Hát elköszöntem azzal az ígérettel, hogy még folytatjuk. Eközben befutott az egyik barátom, és szólt, hogy triónk harmadik tagja meggondolta magát, és inkább otthon marad (ilyen, amikor barátnője van az ember fiának).

Helyhiány miatt a fal mellett állva beszélgettünk, de nem igazán tudtam lekötni magam. Gondolataim rendre az iménti hölgy körül forogtak, és azon kaptam magam, hogy egyre többször nézek az asztaluk felé. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, hogy reménybeli partnerem az egyik barátnőjével elhagyja az asztaltársaságukat, és odajöjjenek hozzánk.

Gyors bemutatások és bemutatkozások után a táncparkett felé invitáltam a kiszemeltemet. Eleinte lötyögés a parketten és nevetgélés, majd egyre több (egyre bátrabb) fizikai kapcsolat, végül már kifejezetten simulós tánc. A végére kicsit kimelegedve és fáradtan javasoltam, hogy menjünk ki a klub elé egy kis levegőzésre. Majd amikor láttam, hogy nincs ellenére az ötlet, kézen fogva kivezettem. Mire kiértünk, már kellően felbátorodtam, hogy előrébb gördítsem közös ügyünket.

A keze helyett most már a teste köré fontam a kezem, és lassan közelebb hajoltam hozzá, hiszen ha mégsem akarná, most még megállíthatna. Legnagyobb örömömre azonban nem állított le, és az este további része már-már messze felülmúlta kezdeti reményeimet. Amikor reggel taxiba szálltam, hogy hazajussak, határozottan úgy éreztem, időnként megéri elhagyni a szokott helyet.

A különös az volt, hogy nem kértem el a számát, ő sem az enyémet, de nem is bántam igazán. Van, hogy úgy jó, ha csak egyetlen éjszaka az egész.