Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem - Íme a hétféle szerelemtípus!

Robert Sternberg amerikai pszichológust is erősen foglalkoztatta - többek között - a szerelem kérdése. 1986-ban, 37 éves korában (idézi Forgács, 2003) ki is dolgozta a szerelem háromszögelméletét, amely szerint

azt érti, képes vagyok kitárulkozni a partnerem előtt: meg tudom vele osztani az érzéseimet (az „annyira boldog vagyok, hogy jól sikerült a prezentációm"-tól az „őrületbe kerget a szomszéd macskájá"-ig), és el tudom neki mesélni, milyen napom volt, sőt azt is, hogy gyerekkoromban nem szerettem a tökfőzeléket, manapság viszont vígan megeszem.

arra utal, hogy leteszem a voksom valaki mellett; döntöttem: nekem ő a legjobb, ezért nem kacsingatok sem jobbra, sem balra - bármekkora is a kísértés.

pedig önmagáért beszél: fizikailag vonzódom a partneremhez, nekem ő a férfi, és neki én vagyok a nő, a hálószobában sem unatkozunk. Persze egy-egy kapcsolat kezdetén a szenvedély magas hőfokon ég, majd alábbhagy, ugyanakkor az intimitásfaktor az idő előrehaladtával nő (aggodalomra tehát semmi ok).

Sternberg korántsem elégedett meg a fenti három tényező azonosításával - olyannyira nem, hogy az összetevőkből mindjárt hétféle szerelemtípust kevert ki. Szerinte a tökéletes szerelem - amelyben az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély egyszerre van jelen - ritka, mint a fehér holló, de nem lehetetlen, ha megdolgozunk érte.

Ha a tökéleteset nem is osztogatják csak úgy, a romantikus szerelmet jó eséllyel átélhetjük: a legtöbb bimbózó kapcsolatra ugyanis ez jellemző - túlfűtött szenvedély és intimitás (beszélgetünk-becézgetünk-simogatunk), aztán ha kellőképpen lenyugodtunk (már nem öltözünk át naponta háromszor, hogy tessünk), a romantikus szerelem átcsaphat élettársi szerelembe, melyben az intimitás megmarad, de a szenvedélyt felváltja az elköteleződés.

Az is előfordul, hogy vonzódom a partneremhez, és csak ő van nekem, de köszönöm, nem kérnék abból, hogy a sztorijaival traktáljon, vagy az érzéseit boncolgassuk. Sőt ha engem kérdeznek, a különélés hallatán csillog a legszebben a szemem - na, ezt nevezi Sternberg végzetes szerelemnek.

Aztán beszélhetünk még csupán a szenvedélyre épülő őrült szerelemről; a barátiról, amely a nevéből adódóan barátságra épül; illetve az üres szerelemről, ahol nemcsak, hogy nem vonzódom a partneremhez, de az sem igazán foglalkoztat, hogy mit érez.