A hónap témája – Müller Péter: A szív szeme és az önzés szeme

Arról írtam múltkor, hogy az igazi szeretet a szabadság jegyében áll. Ha szeretünk, nem kizsákmányolói, hanem bölcs társai vagyunk egymásnak.

Sokan panaszkodtak erre az írásomra. Kétségbeesetten. „A férjem alig jár haza, iszik, nem törődik a gyerekekkel. Azt mondja, hogy neki sok nőre van szüksége, mert fiatal még, nem élte ki magát, és a Müller Péter azt írta, hogy mindent szabad!” Mit szóljak erre?

Ami a lényeg, és ez más gondolataimra is vonatkozik, hogy kétféle szemmel lehet olvasni őket. A szív szemével és az önzés szemével. Ha a szív szemével olvasod, akkor a szabadság egy párkapcsolatban nem azt jelenti, hogy visszaélek a másik szeretetével. Nem azt, hogy néha használom, és néha eldobom őt, hanem azt, hogy figyelek rá, mert jó mellette! Mert szeretem! Akkor is, ha beteg. Nem rabságnak érzem, ha ápolom, hanem jó érzéssel megteszem. Akár éveken át. Mert szeretem! Igaz, hogy a szabadság néha önző is lehet, de ha szeretek valakit, megvizsgálom, nem okozok-e ezzel fájdalmat neki.

Amikor az „Isten bohócai”-t írtam, sok táncospárral beszéltem. Az igazi táncművészek szabadnak érezték magukat a legkötöttebb, legfegyelmezettebb táncban is. A rossz táncosok azonban önző módon rángatták egymást, és szenvedtek a parketten. A vezetés és a követés boldogsága terrorrá fajult. Kölcsönös önzéssé. És a táncuk tántorgás lett. Így van a párkapcsolatokban is.

Az ilyen embernek fogalma sincs, mi az a szeretet! Csak betűkkel tudok üzenni, de hogy ki hogyan olvassa, és hogyan fordítja át a saját életére, már rajta áll. Messzire vezető gondolat ez. A legvéresebb vallásháborúkat a szeretet nevében vívták, mert a jézusi mondatokat nem a szív, hanem az önzés szemével olvasták.