Hogy miért is utasítják el egyesek a kötelező védőoltásokat? A válasz összetett, de az ellenzők talán egyik legkeményebb vádja, hogy a védőoltások - szerintük - gyakran súlyos mellékhatásokkal járnak. Nem kell messzire mennünk dermesztő históriákért, az interneten tömérdek történet kering vakcinák okozta súlyos betegségekről.
A vakcinaellenesek gyakran azzal érvelnek, hogy a védőoltások szükségességét, hatásosságát soha nem igazolta egyetlen valódi tudományos vizsgálat sem. A legelvetemültebb elméletek szerint pedig a kötelező védőoltások egy globális összeesküvésnek a biológiai fegyverei, amelyeket direkt a társadalom megtizedelése céljából használnak. Kemény vádak ezek, éppen ezért úgy láttuk jónak, ha kérdéseinkkel, esetleges kételyeinkkel egy szakértőhöz fordulunk. Dr. Novák Hunor gyermekekkel foglalkozó orvost a kötelező védőoltásokkal kapcsolatos tényekről és tévhitekről kérdeztem.
A legtöbb európai országban és az USA államaiban csak ajánlott vakcinák léteznek, és az oltások beadásáról a gyermekorvos és a szülő együtt dönt, mérlegelik az előnyöket és a mellékhatásokat.
Sokszor hallani az oltásokat kritizálóktól, hogy de bezzeg egyes országokban nincs annyi kötelező oltás, mint nálunk. Az igaz, hogy országonként változnak a szabályozások, de például amíg a bárányhimlő elleni védőoltás itthon csak szabadon választható, addig Amerikában 50 tagállamból 49-ben az állami általános iskolai felvételi alapfeltétele, hogy ez ellen is be legyen oltva a gyerek. Tehát nem kötelező, de mégis sokkal többen vannak beoltva, mint nálunk - mert kikényszerítik.
A világ szinte minden táján, így hazánkban is egyre nő az oltásellenesek száma. Ennek a legfőbb oka, hogy félnek az esetlegesen fellépő súlyos mellékhatásoktól, mint a különböző autoimmun betegségek. Ön találkozott már itthon ilyen jellegű oltáskárosodással?
Súlyossal még nem találkoztam, de ez nem jelenti azt, hogy nincs. Hazugság azt mondani, hogy nincs egy oltásnak kockázata, mindennek van kockázata. Egy egyszerű fájdalomcsillapítóba is bele lehet halni, ha az ember allergiás rá, és ugyanez igaz akár az oltásra is. Az orvosnak mindig azt kell mérlegelnie, hogy mi az adott gyógyszer előnye, és hogy mi a kockázat. Ezek alapján kell meghozni azt a döntést, hogy alkalmaz-e egy adott gyógyszert, műtétet, vagy akár védőoltást. Az oltásoknak is lehet szövődményük. Az USA-ban az elmúlt évtizedek alatt több mint 240 millió kanyaró elleni vakcinát adtak be, és ezek elemzésekor megállapították, hogy egymillió oltás során 1 vagy kevesebb mint 1 esetben agyvelőgyulladás alakult ki.
Tehát az gyakorlatilag tény, hogy magának az oltásnak, illetve a benne lévő gyengített kanyaróvírusnak lehet súlyos mellékhatása.
De míg az oltás esetében 1 millió esetből egyszer vagy kevesebbszer okozott agyvelőgyulladást, addig "természetes" fertőződéskor a kanyaróvírus nagyságrendekkel gyakrabban okoz ilyet: 1000-ből egyszer. Ráadásul, míg például egy ebolával fertőzött ember átlagosan 2-3 másik embert betegít meg, addig egy kanyarós 12-18 másik embert fertőz meg. Nagyságrendekkel jobban terjed, és veszélyesebb, mint az ebola. Ha nem oltanánk, iszonyatos kanyarójárványok lennének, rengeteg agyvelőgyulladással és károsodott gyermekkel. Minden oltás esetében azt kell megvizsgálni, hogy mi az előnye.
Az oltóanyagokban a legyengített kórokozókon kívül, ha minden igaz, különféle segédanyagok, adalékanyagok is vannak, mint például higany, formaldehid vagy alumínium. Ezek az anyagok nem károsítják egy néhány hónapos kisgyerek egészségét?
Egyes oltásokban a gyártási folyamat miatt maradhat benne valamennyi formaldehid, ez elsőre tényleg rémisztően hangozhat. De egyrészt egészen minimális mennyiségről beszélünk, ami veszélytelen, másrészt számos élelmiszerben van formaldehid, és szervezetünk maga is termeli.
Az oltásellenes mozgalmak nem reklámozzák, hogy egy almában például annyi formaldehid van, mint 10 oltásban összesen.
Sőt az anyatejben is nagyságrendekkel több formaldehid található, de attól se lesz baja a csecsemőnek.
Tudom, hogy a higany is egy rettegett dolognak tűnik, de ezek az anyagok léteznek olyan formában is, amikor nem szívódnak fel a szervezetben, vagy kiválasztódnak a vizelettel/széklettel, azaz ártalmatlanok."Csupasz" higany semelyik oltásban nem volt soha, tiomerzál nevű bonyolult molekulát használtak régebben, amelynek egyik atomja a higany volt. De ettől még nem lesz mérgező, mint ahogy a konyhasó (nátrium-klorid) sem az, pedig az első világháborúban használt klórgáz az egyik fő alkotóeleme. Az alumíniumos hisztéria is hasonlóan megalapozatlan.
Az MMR és az autizmus
Az orvostudományban a védőoltásoknak több mint két évszádos hagyományuk van, a viták mégsem csitulnak körülöttük, sőt! A vakcinák körüli első világhírű botrány egy bizonyos dr. Andrew Wakefield nevéhez köthető. Egy igen neves orvosi lapban, a Lancetben jelent meg 1998-ban az a tanulmány, amelyben dr. Wakefield kapcsolatot feltételezett a rubeola, a mumpsz és a kanyaró ellen védelmet nyújtó MMR-oltás és az autizmus között. A cikk után kísérletek sora indult a kapcsolat igazolására, ám végül nem erősítették meg Wakefield azon tézisét, hogy a vakcina autizmust okozna. Ez azonban mégsem volt elég meggyőző az oltásszkeptikusoknak. Wakefield írásának hatására világszerte oltásellenes mozgalmak szerveződtek, ezzel párhuzamosan pedig az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európa más országaiban is drasztikusan csökkenni kezdett a gyermekek átoltottsága.Mi a helyzet azzal a bizonyos MMR-vakcinával?
Wakefield autizmusos elmélete még ma is nagyon népszerű, annak ellenére, hogy már ezerszer megcáfolták. Wakefieldtől ma már mindenki elhatárolódott, főleg miután kiderült, hogy finoman szólva is érdekelt volt az MMR-vakcina besározásában. Kiderült, hogy egy olyan ügyvédi irodától kapott támogatást, ami azokat a szülőket képviselte az oltóanyaggal szemben, akiknek a gyermeke autista lett. A legviccesebb, hogy Wakefieldet próbálják feltüntetni az oltásellenesség apostolának, holott
dr. Wakefield kb. 9 hónappal az MMR-vakcináról szóló cikke előtt szabadalmaztatta a saját MMR-vakcináját.
Azt hiszem, 10 éve volt már a piacon az az MMR-oltás, amit ő a cikkben megtámadott, mindeközben a háttérben ott volt már a saját gyártmánya is, hogy az vehesse majd át a régi vakcina helyét. Tehát ebből a szempontból is komoly anyagi érdeke fűződött az MMR megbuktatásához.
Akkor kijelenthetjük, hogy az autizmus és az MMR között nincs kapcsolat?
Külföldön már régóta hódít az evidence-based orvoslás, azaz a bizonyítékokra alapozó orvoslás. Tehát nem előfeltevésekre, véleményekre és tekintélyelvre hagyatkoznak, hanem tényeket, bizonyítékokat keresnek. Wakefield cikke után nagyon sok vizsgálatot végeztek, nagyon sok tanulmány született arról, hogy az MMR okozhat-e autizmust, az eredmény pedig, hogy semmi bizonyíték arra, hogy a vakcinák autizmust okoznának.
Nem tudták reprodukálni, hogy bármiféle kapcsolat lenne az MMR és az autizmus között.
Hiába a tudományos tény akkor, ha egy kétségbeesett szülő válaszokat szeretne. Itthon és külföldön is egyre növekszik az autoimmun vagy krónikus betegségekben szenvedő gyermekek száma, amelyek egyik legrémisztőbb tulajdonsága, hogy kialakulásuk körülményeiről sokszor vajmi kevés az információnk.
Az autizmus és a különböző pszichiátriai betegségek száma azért is változik, mert változnak a kritériumok. Például az, hogy mit tekintünk autizmusnak az évek során sokat változott. De hogy miért nő egy betegség előfordulása? Mert keressük, mert odafigyelünk rá, mert szűrjük. Ez egy triviális dolog.
De a probléma az az - és ezzel én is találkoztam -, hogy nagyon nehéz egy szülőnek megérteni és elfogadni, hogy az orvosok nem mindentudók. Legtöbbször, amikor bejön egy beteg gyerek, nem tudom megmondani, hogy mi baja. Azt tudom megmondani, hogy nincs középfülgyulladása, nincs tüdőgyulladása stb., ki tudom zárni a súlyos betegségeket, és azt tudom mondani, valószínűleg vírusfertőzés okozza a panaszait. De azt csak ritkán tudom megmondani, hogy pontosan melyik vírus. És nagyon sok betegség van, aminek ma még nem tudjuk az okát. Azt tudjuk, hogy milyen tényezők hajlamosítanak rá, de a kiváltó okát nem.
De ha azt mondom a szülőnek, hogy nem tudom, mi a gyereke betegségének az oka, akkor nyilván ő ezzel nem fog megelégedni, hiszen ő konkrétumot szeretne tudni.
És hogy mi a konkrétum? Hogy a gyerek kapott védőoltást, nem is egyet. De a között, hogy én tegnap kaptam egy védőoltást, és a között, hogy két hét múlva elüt a kocsi vagy agyvérzést kapok, egyáltalán nem biztos, hogy kapcsolat van.
Mi a véleménye az oltásellenességről?
Világszerte nő az oltásellenesek száma, és ez egészen döbbenetes a tények ismeretében. Mindig azon vagyok, hogy utánanézzek egy oltással kapcsolatos tévhitnek, és megcáfoljam. De általában nagyon nehéz meggyőzni ezeket az embereket, mert egy alternatív világban élnek. És ha meg is győzöm őket, jön az újabb tévhit, vagy félinformáció. Olyan, mint egy szélmalomharc.
Annyi minden olyasmi ellen lehetne küzdeni, aminek tényleg lenne alapja. Például, hogy indokolatlanul tömjük lázcsillapítóval a gyerekeket (a láz valójában egyáltalán nem veszélyes, és csak rossz közérzet esetén javasolt csillapítani), vagy hogy mennyi olyan gyógyszer van, aminek minimális vagy semmi hatása nincsen, és nem érdemes alkalmazni. Nagyon sok mindent meg lehetne piszkálni, és jogosan meg lehetne kérdőjelezni, de pont azt kérdőjelezik meg helyette, ahol teljesen egyértelmű tények vannak. Boldog békeidőkben élünk, nem látunk olyan súlyos betegségeket, mint például a fekete himlő,
ami csak az 1950-es években 50 millió embert ölt meg világszerte.
Ezt a betegséget végleg le tudta győzni az emberiség, ami végül is jó hír az oltáselleneseknek is, hiszen most már nem is kell fekete himlő ellen oltani. De például szerencsére már gyermekbénulást is ritkán látunk annak köszönhetően, hogy lett ellene védőoltás.
Azt kellene megérteni, hogy a legtöbb vírus meg betegség ugrásra készen áll, és ha nincs oltottság, és megvan a fogadóközeg, akkor brutális járványok törhetnek ki. Az oltásellenesek, vagy inkább járványbarátok arra szoktak hivatkozni, hogy ha más gyereke oltva van, és ő úgyis védett, akkor ők hadd döntsék el, hogy mi lesz a sajátjukkal. Ezzel kapcsolatban azonban több probléma van. Egyrészt az oltások életkorhoz kötöttek, és az oltás előtti időszakban a gyerek veszélyeztetett. És ha nincs meg egy bizonyos százalékos átoltottság a népességben, akkor még mielőtt megkaphatná az oltást, elkaphatja a betegséget.
Gyakran hallok olyan esetekről is, hogy bár az oltásszkeptikus szülő beoltatja a gyermekét, de a mellékhatások elkerülése végett homeopátiás oltáskivezetéshez folyamodik. Magyarán különböző homeopátiás szerekkel küzdenek az oltáskárosodás ellen.
Nagyon elterjedt dolog, de én erre csak ennyit mondok: bizonyítékon alapuló orvoslás. Én mindig olyan terápiát javaslok, aminek bizonyított a hatása. Csak így lehet gátat szabni a gyógyszerlobbinak, a gyógyszergyárak túlkapásának, azoknak, akiknek érdeke, hogy minél több mindent eladjanak. A homeopátiás gyógyászatnál ugyanez a lobbi van. Igazából azt a kérdést kellene feltenni, hogy van-e bizonyított hatásuk a homeopátiás szereknek. Nincs, sőt tényszerűen bizonyított, hogy hatástalanok. Innentől kezdve felesleges pénzkidobásnak tartom.
És mi a véleménye azokról az orvosokról, akik ugyan a gyermek-egészségügyi kiskönyvbe beragasztják az oltás matricáját, viszont – a szülők kérésére – magát a vakcinát nem adják be?
Hallottam ilyenről, és azt gondolom, hogy ez különösen szomorú. Amellett, hogy törvénybe ütköző, nagyon veszélyes is. Nemcsak a konkrét gyerekre nézve, hanem mert ezek a nem oltott gyerekek táptalajt jelentenek, fertőzésveszélyt jelentenek bárki másnak a gyerekére nézve, aki még nincsen beoltva, vagy az oltás nem alakított ki nála kellő védelmet. És tegyük hozzá, hogy ezt nyilván nem ingyen csinálják. Egy orvos miért vállal fel egy ilyen rizikót? Azért, mert jól megfizetik.
A szakmai szervezetek mindig azt hangoztatják, hogy a hazai oltási rendszer úgy jó, ahogy van. A hivatalos szöveg viszont, úgy tűnik, a bizalmatlan, kételkedő szülőket nem igazán győzi meg, hiszen egyre többen gyűlnek az oltásellenes táborban. Ön szerint milyen változtatások kellenének ahhoz, hogy a szülők ne féljenek, hanem bízzanak az oltásokban, és ezzel együtt az orvosokban is?
Amiben javulnunk kellene, az a kommunikáció. Ennek az egyik eleme, hogy több idő kellene egy betegre, emellett fontos lenne a megfelelő kommunikációs készség, és hogy
elengedjük végre teljesen azt a szemléletet, hogy az orvos a beteg felett áll, hogy kvázi szívességet tesz a betegnek azzal, hogy meggyógyítja.
Ma sokszor még az orvos és beteg között egyfajta atya-fia szerep jön létre, ahol az orvos utasításokat osztogat. Én abban a szellemben lettem orvos, hogy a beteg és én egy szinten vagyunk, hogy a beteg tájékozott beleegyezésére van szükség, és hogy közös döntéseket kell hoznunk. Nem megmondom, hogy mit csináljon, hanem csak javaslatot adok rá. Ebbe az irányba kellene elmennünk.
De a kommunikációt például a latin szavak használata is megmérgezi. Ez legtöbbször abszolút indokolatlan, azt eredményezi, hogy a beteg úgy érzi, hogy az orvos külön nyelvet beszél, és hierarchiában felette áll. Ha magyarul írunk le valamit, azt érti a beteg és az orvos is. Ha latinul, akkor csak a beteg nem érti, pont az, akiről szól az egész. Nem abszurd? Ez mind nagyon mérgezi az orvosokba vetett bizalmat, és természetes, hogy táptalajt ad az oltásellenességnek is.
És az is probléma, hogy a szülők sokszor annyi tájékoztatást kapnak oltás előtt, hogy az oltásnak semmilyen mellékhatása nincs. Ez tényszerűen nem igaz.
Az igaz, hogy sokkal kisebb a védőoltás kockázata, mintha spontán kapja el a betegséget, ezért érdemes oltani. Csak nincs idő felvilágosítani a betegeket, ezért egyszerűbb azt mondani, hogy nincs mellékhatás, mert akkor nem kell további kérdésekre válaszolni. Ennek az eredménye ismét csak a bizalom elvesztése, hiszen ha kialakul akár csak egy enyhe mellékhatás is az oltás miatt, a szülő azt érzi, hogy hazudtak neki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.