A félrelépés a boldogtalanság kompenzációja

A 40 év feletti felhasználók 5%-a állítja magáról, hogy jobban kedveli az alkalmi kalandokat, mint a hosszú távú kapcsolatokat – ezzel szemben a fiatalabb generációk 2-3%-a válaszolt csak hasonlóképpen a kérdésre. Mondhatnánk, hogy a 40 felettiek kétszer annyian kedvelik a kalandokat, mint a fiatalabbak, de az érem másik oldala még figyelemreméltóbb, a megkérdezettek 95–98%-a a tartós kapcsolatok híve – ez derül ki az iooo.hu társkereső felméréséből.

Bár az emberek többségének fontos, hogy biztonságos, hosszú távú kapcsolatban éljen, sokan bizonyos körülmények között ideiglenesen eltérnek ettől. Ez lehet egy mámorosan átbulizott éjszaka, a hosszú és eredménytelen társkeresés miatt kialakult feszültség levezetése, egyéb lelki ok, vagy akár egyszerűen a magas libidóra, esetleg a kielégületlenségre visszavezethető tényező.

Nincs nagy különbség férfiak és nők között, míg a megkérdezett férfiak 31%-a, addig a hölgyek 26%-a bonyolódott egyéjszakás kalandba az elmúlt év során, azaz elvek ide-oda, sokan kipróbálják ezt a műfajt a kutatás szerint.

A félrelépés vajon csak egy lépés félre?

A megkérdezett felhasználók 25%-a vallotta magáról, hogy korábban már félrelépett. Az átlag azonban érdekes különbségeket rejt maga mögött.

Más kutatások szerint inkább a férfiak lépnek félre (50%-ban), de a nők harmada is, azaz úgy tűnik, az iooo.hu tagsága az átlagnál hűségesebb típus, és valóban a komoly kapcsolatok reményében tölt időt az oldalon.

Mindemellett a 40 év felettieknél már 39% állítja, hogy félrelépett már, azaz idővel egyre többen éreznek rá a félrelépés ízére. Idővel az urak jócskán beelőzik a hölgyeket, a kutatás szerint a félrelépésben leginkább élenjáró csoport a 40 feletti férfiakból tevődik ki. Ennek oka a kapuzárási pánik, vagy hogy 40–50 év között már a kapcsolatok jelentős része válságba kerül? Számos ok rejtőzhet mögötte.

Esther Perel, a neves amerikai pszichoterapeuta szerint az emberek többsége nem azért lép félre, mert amorális, hanem mert boldogtalannak érzi magát egy adott helyzetben, és hirtelen nem talál jobb kiutat. A legtöbben szeretnének monogámiában élni, de aztán váratlan problémákkal találkoznak, és nincs hová fordulniuk, így marad a kézenfekvő menekülési mód. Pedig szinte mindenki azzal a hittel és vággyal vág bele egy kapcsolatba, majd a házasságba, hogy az övé működni fog.

Van megoldás a párkapcsolati problémák megoldására házon belül is. Világutazók, neves playboyok egyaránt vallják, hogy a változatosság nem csak a környezetünkben lelhető fel. Annak művészi szintre fejlesztése számít valójában, hogy miképp mélyüljünk el egyetlen emberben, miképp tárjunk fel mindig valami újat benne, ahelyett, hogy naponta vagy hetente mást próbáljunk felfedezni. Ehhez arra van szükség, hogy az életben az érdekességet ne mindig az újabb és újabb ingerek jelentsék, hanem valaminek az állandósága. Hogy le tudjunk állni. Ahogy Csíkszentmihályi Mihály híres flow-elmélete is mondja, képesek legyünk elveszni valamiben.

A vágy és annak fenntartása a kulcs. Ez pedig szorosan összekapcsolódik a fantáziával. Esther Perel továbbfejlesztette Howard Gardner többszörösintelligencia-elméletét, szerinte

hanem azt, hogy miképp leszünk képesek működésben tartani képzeletünket, játékosságunkat, kíváncsiságunkat.