Cikkem nagy vihart kavart.
Egy párkapcsolati válságnál mindig fölmerül a kérdés: ki a hibás?
Válaszolni rá, azt hiszem, csak az Isten tudna. Érveket persze lehet találni, okosat, bölcset, mélyet. Találunk is. De nem biztos, hogy igazak. Vannak általános tippek. Nyilvánvaló helyzetek. Látszólag egyértelmű helyzetek. Barátok, terapeuták látni vélik a bajok okát. Sokszor helyesen. De mi van akkor, ha nem?! Egy párkapcsolat koprodukció. Együtt fújunk föl egy színes szappanbuborékot. Vannak, akik sokáig fújják, vannak, akiknél hamarabb kipukkad. Ki fújt rosszul? Te? Én? Nem tudni. Lehet egy újat fújni? Nagy kérdés! Én azt mondtam, hogy a mai ember a kivetítés okán hajlamos a másikban keresni a hibát. Egy házasságban ez százszorosan így van.
Ha tehát elromlott valami, az első kérdésem ez: hol rontottam én el? És csak utána jöhet a másik. Ezt az önvizsgálatot érdemes megtenni, mert ha javítani akarok a kapcsolaton, csakis magamon tudok javítani. Ha meg nem lehet, egyedül kell továbbmenni – ostoba vádakat és lelki terheket nem akarok cipelni magammal tovább.
Isten a világot úgy teremtette, hogy kitalálta Ádámot és Évát.
Egy ideig rendben éltek.
A világ akkor került bajba, amikor Ádám és Éva egymással bajba kerültek.
És a baj akkor lett botrány, amikor Ádám a hibát azonnal Évára kente.
Hogy miatta történt minden, mert evett a tiltott gyümölcsből.
Holott ő is evett.
A párkapcsolat azóta nem a magánéletnek, hanem az egész világnak a válsága.
Megoldani pedig csakis szeretettel lehet. Kölcsönös szeretettel.
Ahol nincs, megoldás sem lehetséges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.