Müller Péter: "Azt várom, hogy úgy szeressenek, ahogy én szeretek"

Ezt a hatalmas, eszményi igazságot a világ egyik legnagyobb írója, Tolsztoj írta a menyasszonyának. Elvette. Sok gyereket szült neki. Leélte vele szinte az egész életét. Aztán a végén elmenekült tőle. Mert rájött arra, hogy ő nem tud szeretni. Senkit. Őt rettenetesen szerették. De ezt egy idő után nem tudta már viszonozni. És árkon-bokron menekült. Feleségétől, gyerekeitől is. De ez egy végletes eset.

Jó lenne, ha így lenne, de nem így van. Vannak sokan, akikben a szeretet lángja gyengébb intenzitással ég. Attól az még elég jó házasság lehet. Az erősebb láng átöleli a gyengébbet, és ketten együtt már elégséges fényburokban vannak. A baj ott van, amikor az ember a saját lángjának tartósságát nem érzi. Könnyen lángol, nagy szenvedéllyel lobog, aztán elalszik tüze. Itt van a baj! Amikor a lángnak nincs tartóssága. Vagy más szóval: a szeretetnek nincs minősége. Ereje van – de minősége nincs. Biblikus hasonlattal: nincs elég olaj a lámpában. És ettől könnyen ellobban a láng, és elmúlik. Látod, ezt még egy zseni is csak élete végén tudta meg.
Sok egyszerű ember pedig már az elején tudja.